V�letlen

   BUMM!

A hatod�ves fi�k h�l�k�rlet�nek ajtaja nagy robajjal bev�g�dott.

- Holds�p! Megveszt�l? –hallatszott a m�ltatlankod�s a legsz�ls�, m�g elh�zott f�gg�ny� baldachinos �gy ir�ny�b�l.

Tompa puffan�sok �s visszafojtott ny�g�sek jelezt�k az illet� �tj�t az ajt�t�l az �gy�ig.  Amikor a rug�k keserves nyikorg�sa is elhalt, Sirius elh�zta a piros-s�rga cs�kos f�gg�ny�t �s k�cosan, de ann�l m�rgesebben meredt a kora reggeli zajong�ra.

- Mi a fen�nek kellett hajnalok hajnal�n felverned, ha? Hiszem szombat van! –m�ltatlankodott.

Remus csak egy mordul�ssal v�laszolt.

 A fekete haj� fi� m�g mindig a szem�t d�rzs�lgetve k�r�ln�zett a szob�ban, majd felm�rve a helyzetet –a m�sik k�t �res, be�gyazatlan �gyat �s a nap igencsak magas elhelyezked�s�t az �gen-, �jra bar�tja fel� fordult.

- James�k hol vannak? –tudakolta hatalmasat �s�tva.

- Kit �rdekel! –hangzott a sz�k�sbarna haj� fi� bar�ts�gtalan v�lasza.

Tapmancs szem�b�l t�st�nt kir�ppent az �lom, �s csod�lkozva r�meredt griffend�les t�rs�ra. Nagyon szokatlanul viselkedik…

- Holds�p? –sz�longatta bizonytalanul. Semmi reakci�. –Remus?

Egyre biztosabb volt benne, hogy a fi�val t�rt�nt valami.

- Baj van? B�ntott valaki?

Remus �sszer�ncolta a szem�ld�k�t �s lehunyta a szem�t.

- Piton mondott valamit? –puhatol�zott tov�bb Sirius. Felpattant a hely�r�l �s agg�dva bar�tj�hoz l�pett.

- Semmi k�z�d hozz� –sziszegte Lupin m�g mindig z�rt szemmel.

- Remus!

Az illet� nem felelt, ellenben m�g szorosabban markolta jobb kez�ben a pecs�tes levelet. Egy fekete szalagos, pecs�tes levelet.

Sirius megdermedt, amikor ezt �szrevette. R�snyire nyitotta a sz�j�t, de csak a harmadik pr�b�lkoz�sra siker�lt �rthet� szavakat form�lnia.

- Mi t�rt�nt? –k�rdezte t�le csendesen. Lassan le�lt a s�padt fi� mell� �s v�rakoz�an r�n�zett.

Az tov�bbra is hallgat�sba burkol�zott, de az�rt �tny�jtotta neki a m�r er�sen meggy�r�d�tt pap�rlapot. Azt�n leszegte a fej�t �s a sz�nyeg rojtjait kezdte mustr�lni.

 Sirius �vatosan kisim�totta a hivatalosnak t�n� iratot �s gyorsan �tfutotta.

Tisztelt Remus John Lupin!

M�lys�ges sajn�lattal �rtes�tem �nt, hogy �desanyja ma �jf�lkor a Szent Mungo Var�zsnyavalya �s Rag�lyk�r�l� Ispot�lyban belehalt s�r�l�seibe.

A gy�gy�t�k m�r nem tehettek �rte semmit, a var�zs okozta �tokhegek m�g a legkorszer�bb b�jitalok alkalmaz�sa mellett is ki�jultak.

Fogadja �szinte r�szv�tem!

�desanyja holmij�t �s a v�grendelkez�s�t halad�ktalanul eljuttatom �nh�z a mai nap folyam�n!

Mire Tapmancs eljutott a gy�gy�t� al��r�s�hoz, m�r �rezte, hogy izzad a tenyere. Kisz�radt torokkal nyelt egyet �s bar�tj�ra n�zett.

- Sajn�lom –mondta �szint�n.

Remus, aki eddig g�rcs�sen, egy pontra f�ggesztette pillant�s�t, megk�sve b�lintott, majd �jra lehunyta a szem�t. P�r pillanat m�lva eltorzultak a von�sai �s halkan k�nnyezni kezdett. Nem b�rta tov�bb.

A fekete haj� fi� �k�lbe szorult k�zzel, tehetetlen�l n�zte bar�tja k�nl�d�s�t. Felemelte a kez�t, de m�g miel�tt meg�rinthette volna Remus v�ll�t, az felpattant, kikapta kez�b�l a levelet �s keser�s�g�ben milli� apr� darabra szaggatta.

- Mi�rt!?

Azt�n �sszeszor�tott fogakkal, zih�lva sz�tn�zett a szob�ban, majd felkapott egy �res v�z�t az asztalr�l �s teljes erej�b�l a falnak csapta.

- Megfizetnek! –ki�ltotta �s ideges mozdulattal megt�r�lte a szem�t. –Megfizet Voldemort ez�rt!

F�l v�ll�r�l lecs�szott tal�rja ut�n kapott, de olyan nagy h�vvel r�ntotta vissza, hogy a varr�s ment�n egy halk reccsen�ssel elszakadt. Idegesen felnevetett, majd homlok�t tenyer�be temetve a padl�ra roskadt.

Sirius ijedts�ggel vegyes meglepetts�ggel figyelte az esem�nyeket. Meg tudta �rteni a kiakad�s�t, de… m�g soha nem l�tta �t ilyennek…

Az �desanyj�t egy h�napja sz�ll�tott�k be az Ispot�lyba. A S�t�t Nagy�r h�veivel elkezdte a muglik �rt�s�t, �s mivel Remus anyja nem volt boszork�ny, de a var�zsvil�gban �lt, nagyobb volt az es�ly r�, hogy baja eshet. Eddig b�ztat�an javult az �llapota, de �gy l�tszik, m�gsem tudt�k teljesen meggy�gy�tani…

Sirius j�l eml�kezett r�, amikor k�zel egy �ve az apj�t vesztette el. Ugyanilyen zavart volt �s megkeseredett. De akkor m�gsem l�tta �t s�rni…

A magas fi� fel�llt �s t�tov�n Remus mell� l�pett. Olyan sz�nalmasan festett �gy. Olyan egyed�l volt… Sz�vbemarkol� l�tv�nyt ny�jtott.

 �, Remus! H�t nem szenvedt�l m�r �gy is eleget az �letben?

Lassan let�rdelt mell�, b�tortalan mozdulattal �t�lelte a v�ll�t �s k�zelebb h�zta mag�hoz.

- Ssss! –suttogta vigasztal�sk�ppen.

- Ne! Hagyj!

- Remus! Nyugodj meg! Itt vagyok…! Nem lesz semmi baj!

A  sz�k�sbarna haj� fi� m�g egy darabig pr�b�lta eltolni mag�t�l bar�tj�t, de azt�n feladta, annak v�ll�ra hajtotta a fej�t �s cs�ndesen zokogott tov�bb.

- Semmi baj! –ism�telte Sirius, mik�zben finoman elkezdte ringatni.

- Olyan gyenge vagyok! –ny�gte elf�l� hangon Remus.

- Nem, Holds�p! –ellenkezett Tapmancs. – Egy�ltal�n nem! Te vagy az egyik legkitart�bb, leger�sebb ember, akit valaha ismertem!

- De most…!

- Nem t�rt�nt semmi! Akkor lenne valami baj veled, ha nem tudn�l s�rni!

- De… te sem sirattad meg a nagyap�dat!

- Az m�s!  -h�zta �ssze a szem�ld�k�t  Sirius. –� nem �rdemelte meg! Nem volt j� ember!

Az �reg Black -mint ahogy Sirius szinte �sszes rokona-, hitt a S�t�t Nagy�rban, lelkes h�vei voltak �s minden eszk�zzel t�mogatt�k.

- Ne  mondj ilyet! –fakadt ki Remus. –Minden ember meg�rdemli az �letet! Minden-egyes-ember…!

Sirius �rezte, ahogy bar�tja megremeg az elfojtott �rzelmekt�l, amik most �jra felsz�nre t�rtek. Ism�t eleredtek a k�nnyei.

Sirius csak n�zte, �s nem tudott seg�teni rajta. Hi�ba t�rte a fej�t, semmi vigasztal� sz� nem jutott esz�be. Pedig… annyira szeretett volna seg�teni neki!

 � is lehunyta a szem�t, �s nagyot s�hajtott. Azt�n m�r csak �szt�n�sen cselekedett. A maga m�dj�n vigasztalta.

- J�l van, Holds�p! –csit�totta. Lehajolt �s egy lass� puszit nyomott a homlok�ra.

Remus meg�rezte ezt, de tov�bbra is meg�ll�thatatlanul s�rt.

Sirius eg�sz teste tomp�n bizseregni kezdett, ahogy ajkaival hozz��rt a finom b�rh�z. F�l�nken besz�vta a haj�nak illat�t.

M�r nem tudott gondolkodni, egyetlen c�lja volt csak: hogy valahogy tudassa vele,  r� mindig sz�m�that, � itt lesz v�gig mellette, hiszen az egyik legjobb bar�tja… szereti…

Elvonta ajkait, majd lejjebb, a fi� szem�ld�k�n�l cs�kolta meg �jra. Arc�t csiklandozt�k a barna f�rt�k, �s miut�n a sz�ja szeglet�t is megpuszilta, �rezte k�nnyeinek s�s �z�t.

V�g�l egy r�vid, bizonytalan cs�kot lehelt Remus kipirult ajkaira.

Ebbe m�r mindketten beleremegtek. Tapmancs szeme felpattant �s ijedten elh�z�dott a bar�tj�t�l.

Remus r�snyire nyitotta a szemeit, majd nem t�r�dve Sirius szinte r�m�lt tekintet�vel, k�t kez�vel megragadta annak inggall�rj�t �s visszah�zta mag�hoz. Lassan megcs�kolta.

Amikor ajkaik v�gre sz�tv�ltak, er�sen kipirulva meredtek a m�sikra.

Remus nyelt egyet. Nem tudta igaz�b�l, mit is mondjon.

- Sirius? –pr�b�lkozott m�gis, rekedten.

- Igen?

- Mi lesz most?

 Egy percre mindketten elhallgattak. Csak f�rk�szt�k a m�sik von�sait.

Sirius pedig azon kapta mag�t, hogy zavarban van. Eddig soha nem �rzett ilyet Remussal kapcsolatban! J�l tudta, a dolgot nem lehet meg nem t�rt�ntt� tenni...

De arra csak j�val k�s�bb, egy h�ttel a gy�szlev�l �rkez�se ut�n j�tt r�, hogy Holds�p hi�ba a bar�tja, ez egy szerelmes cs�k volt…

V�ge