A másik oldal

Írta: Tara Lynn

Penna: 2004.09.20

Megjegyzés: Remus szeretne felkészülni a holnapi tesztre, de az estét 

végül mégsem így töltik el… ^.^

Figyelmeztetés: Ez az írás slash. Ha nem szereted ezt a témát, kérlek 

ne is olvasd tovább! 

Párosítás: Sirius/Remus

Osztályozás: PG

A másik oldal

-Sirius.

-Hmm?

-Hagyd ezt abba.

Remus úgy érezte, mintha aznap este ezt már vagy századjára ismételte volna el. Nem. Ha pontos akart lenni, akkor csak nyolcvankilencedjére. Ne essünk túlzásokba azért.

Nem mintha nem élvezte volna a dolgot… nagyon is… de neki most tanulnia kell! És ha minden igaz, Siriusnak is ezt kellene tennie, hacsak nem akarja, hogy meghúzzák bájitaltanból… hmm báj… Na nem!

-Sirius, kérlek! Muszáj tanulnom!

-És ki gátol meg ebben?

Mondjuk a nyelved a nyakamon egy aprócska akadályt jelent... -gondolta Remus, de elharapta az élcelődést. Nem akarta megbántani Siriust, de ami sok, az sok. És neki most tényleg… hmm… kicsit lejjebb… neki most… mit is kell csinálnia most?... Nadragulyagyökér! Igen! Hosszú, kemény és…

-Sirius!!!

A fekete hajú fiú úgy kapta fel a fejét, mintha megégette volna a nyelvét.

-Mi az? Mi van?

-Hagyd abba, az van! Nem akarom elrontani a holnapi tesztet! A professzor amúgy is pikkel rám. És rád is, ha már itt tartunk.

-És ez kit érdekel?- kérdezte őszintén csodálkozó tekintettel Sirius.

-Mondjuk engem. Szóval, ha most megbocsátasz, szeretném még ma befejezni ezt a fejezetet.

-Kérlek! –vágta rá sértődötten a másik fiú. -Ha neked pár hülye oldal fontosabb, mint én… nem zavarlak tovább.

Ezzel puffogva átvonult az ággyal szemközti székhez, lezuttyant rá és tüntetőleg Remusra meredt.

Remus fújt egy nagyot. Nem. Nem fogja hagyni magát. Ha most szabadkozni kezd, Sirius nyer. És neki tanulnia kell! Így. Remek. Itt van a könyv az ölében és… Merlin.

A fiú halkan felsóhajtott.

-Most meg mi van? –kérdezte dühösen Sirius. –Nem csináltam semmit! Én csak ülök itt és nézem, ahogy elúszik a fiatalságunk. Ha már azt nem csinálhatjuk, legalább menjünk el valahová. Keressük meg Ágast és Féregfarkat, vagy bosszantsuk Pipogyit, csak ne üldögéljünk itt, mint…

-Azt hiszem, nekem az most nem nagyon fog menni, Sirius –szakította félbe kissé rekedten a barna hajú fiú.

-Miért?

-Mert épp nem vagyok olyan állapotban, hogy sétálgassak.

-Mi… ?

Remus közben leengedte a könyvet, amit eddig az ölében tartott. Sirius elvigyorodott.

-Ne röhögj! Ez a te hibád! Ezentúl nem leszek képes úgy ránézni erre a könyvre, hogy ne ez jutna róla az eszembe –dohogta a fiú és ledobta a könyvet az ágy mellé. Megadóan a falnak dőlt, így még nyilvánvalóbbá téve az okot.

Sirius eközben felállt és odasétált Remushoz, aki gyanakvó tekintettel követte a fiút, amíg az el nem foglalta korábbi helyét az oldalán.

-Lehet –mondta Sirius most már szelíden mosolyogva. –De be kell ismerned, hogy jobban érdekellek, mint bármilyen könyv –suttogta, majd közelebb hajolt és finom csókot lehelt Remus nyakába.

-Hmm… Sirius?

-Igen?

-Azt hiszem, megbénult az egész jobb oldalam…

-Nos, ha csak ez kell, hogy teljesen elengedd magad… –mondta Sirius, miközben felemelte a fejét és ajkaival a fiúé felé közelített -…intézzük el gyorsan a másik oldalt is.

~Vége~