Am�g csak �lek

�rta: Tara Lynn

Penna: 2004.10.17.

Megjegyz�s: Ny�r van, k�s� este. Sirius elsz�k�tt otthonr�l. Nem tudja, 

mihez kezdjen, azt�n esz�be jut Remus. /Az egyik kedvenc �r�som R./

Figyelmeztet�s: Mindenkit megk�rek r�, hogy aki nem b�rja a slash 

t�m�t, az ne is olvasson tov�bb. K�sz�n�m!

Oszt�lyoz�s: PG

Am�g csak �lek

Remus, amilyen k�nyelmesen csak tudott, elhelyezkedett az �reg, kopott fotelben. Levette a karf�r�l kor�bban megkezdett k�nyv�t �s nagy s�hajjal ism�t felnyitotta. De miel�tt m�g belemer�lt volna a m�gia titkaiba, k�r�ln�zett a kicsiny szob�ban. Csak az eny�m – gondolta a fi� b�szk�n. S b�r az eg�sz szoba csak egy kis asztalb�l, egy nyikorg� vas�gyb�l, az �don fekete fotelb�l �s a mindenhol szanasz�t hever� k�nyvekb�l �llt, m�gis szebbnek tal�lta, mint b�rmit, amit eddig l�tott. Mert a piciny lak�s az �v� volt �s csak ez sz�m�tott. Nem f�zt�k hozz� rettenetes, r�m�lomszer� eml�kek, sz�l�i csat�roz�sok, f�jdalmas vit�k. Nem volt semmi, ami ezekre eml�keztethette volna �t. V�gre igaz�b�l boldog lehetett, ha csak egy r�vid id�re is.

Apja hal�la ut�n azonnal eladta a saj�t h�zukat. Nem b�rta volna fenntartani, de nem is akarta. Szabadulni akart onnan, mindent�l �s mindenkit�l. Abb�l a p�nzb�l, amit kapott, megvette ezt a kis zugot �s rem�nykedett, hogy a marad�kb�l kih�zza addig, am�g be nem fejezi az iskol�t �s munk�t nem tal�l. Nem mintha b�rki alkalmazna egy v�rfarkast –sz�lalt meg egy gonosz hang a lelk�ben, de a fi� nem t�r�d�tt vele. Egyel�re �r�lt, hogy volt fed�l a feje f�l�tt.

Remus kipillantott az ablakon. Odakint h�v�s, k�s�ny�ri vihar tombolt, az �j s�t�tj�ben csak n�h�ny v�zcsepp csillant meg az utcai l�mp�k f�ny�ben. A fi� gondolatai messze elkalandoztak m�r az �l�ben hever� k�nyvt�l, borosty�nsz�n� szemei a t�volba r�vedtek.

Mereng�s�b�l er�teljes kopog�s szak�totta ki:

-Holds�p! Engedj be, miel�tt idefagyok a k�sz�b�dre!

Remus elvigyorodott. Ismer�sei k�z�l csak egynek volt ilyen ”letagl�z�” modora. A fi� felt�p�szkodott, n�h�ny l�p�ssel �tszelte a szob�t �s sz�lesre t�rta az ajt�t.

-Sirius… -kezdte Remus mosolyogva, de szinte azonnal elt�nt arc�r�l minden boldogs�g. Igaz�b�l � sem �rtette mi�rt. Val�ban Sirius Black �llt el�tte �s � is b�szen vigyorgott, de valami nagyon nem volt rendben. Azok a m�skor oly gy�ny�r�en csillog� szemek most tomp�n f�nylettek, m�rhetetlen szomor�s�got �rasztva magukb�l. Mi t�rt�nt veled?

-Beengedsz v�gre, vagy megv�rod, am�g a v�zt�l gy�keret eresztek? –k�rdezte a fekete haj� fi� vigyorogva. Remus, tekintet�t m�g mindig Sirius�ba m�lyesztve, arr�bb �llt a bej�ratb�l. A m�sik fi� gyorsan bel�pett a lak�sba �s ler�zta mag�r�l a csuromvizes tal�rt.

-Nem semmi egy id� van odakint! Azt hittem, m�r sosem �rek ide –mondta a fi�, majd k�r�ln�zett a szob�ban �s Remusra mosolygott –ez volt az els� igazi �rz�s, amit az felfedezett rajta, mi�ta csak kinyitotta az ajt�t.

-Sz�pen berendezted. Egyszer�en, de sz�pen –tekintet�t az ablak fel� ford�totta �s Remus ism�t megl�tta a szem�ben a szokatlan, f�lelmetes �ress�get.

-Sirius… mi�rt j�tt�l ide ilyen k�s�n? –k�rdezte a fi� �vatosan, mik�zben k�zelebb l�pett bar�tj�hoz. Az egyb�l elkapta a tekintet�t a t�jr�l �s visszaer�ltette arc�ra a hamis vid�ms�got.

-J�ttem cs�vezni hozz�d egy p�r napra, ha nem gond –vont v�llat k�z�ny�sen Sirius �s t�volabb l�pett t�le. Mintha �ld�zn� valaki, mintha f�lne… de mit�l?

-Nem, nem zavar… de mi�rt? T�rt�nt valami? –tette hozz� halkan, rem�lve, hogy a fi� most nem h�z�dik vissza. De t�vedett. Sirius sosem ismerte be, ha valami igaz�n b�ntotta. Ink�bb m�g m�lyebbre �sta mag�ban. Senki se l�ssa, hogy Sirius Black is csak egy ember �s nem halhatatlan, nem sebezhetetlen. Mindig � volt a szikla, � volt, aki mindenb�l viccet csin�lt. �gy elmenek�lhetett a k�v�ncsi, kutat� szemek el�l �s a l�tszat al� rejt�zhetett. De nem el�lem. Most nem.

-�h, elegem lett az eg�szb�l! –kezdett hadarni v�ratlanul Sirius, hamis �llel a hangj�ban –Any�m egyfolyt�ban csak engem szid, Bellatrix m�st sem csin�l csak a fi�ival rohang�l ide-oda, Regulus meg egyenesen �lvezi, ha ideges�thet –kez�vel idegesen a haj�ba t�rt �s le�lt az �gyra. Remust az eg�sz jelenet egy �z�tt vad menek�l�s�re eml�keztette.

Sirius arc�ra visszat�rt az a megfoghatatlan �rz�s, ami a m�sik fi�t m�r az �rkez�sekor megijesztette. Valami nagyon nem volt rendben, most m�r biztosan tudta. Sajnos volt is egy sejt�se, hogy mi. De ezt nem tehett�k meg vele… m�gis csak a csal�dja…

Remus lassan az �gyhoz s�t�lt �s le�lt a nyugtalanul f�szkel�d� fi� mell�.

-Mi t�rt�nt, Sirius?

A fi� lassan felemelte a fej�t �s bar�tj�ra n�zett. Arc�r�l elt�nt az er�ltetett mosoly, tekintet�b�l le�rhatatlan mag�ny s�t�tt. M�gis megtett�k…

Remus karjait pillanatokon bel�l bar�tja k�r� fonta �s amilyen szorosan csak tudta, mag�hoz �lelte. Sirius teste hirtelen mozdulatlann� merevedett, de n�h�ny m�sodperc m�lva engedett a m�sik fi� gyeng�ds�g�nek. Remus �rezte, hogy egyre szaggatottabban veszi a leveg�t, majd lassan a v�lla is r�zk�dni kezdett. Elt�rt benne az a v�kony sz�l, ami eddig a felsz�nt t�pl�lta. Halkan s�rt, esetlen�l Remusba kapaszkodva. �, ahogy csak b�rta, m�g jobban mag�hoz szor�totta. Hogy tehett�k ezt veled?

-Egyszer�en kir�gott –suttogta Sirius rekedten. Remus gyeng�den simogatni kezdte a h�t�t, rem�lve, hogy k�zels�ge valamicsk�t enyh�teni tudja bar�tja f�jdalm�t.

-Azt mondta, nem �rek semmit, hogy egy senki vagyok, hogy menjek oda, ahol m�g elviselik a k�pemet, menjek a muglik k�z�… �s �n nem mondtam semmit! Csak �lltam ott �s n�ztem! Hogy lehettem ilyen…

-Shh… J�l tetted, hogy nem v�gt�l vissza. -M�g ezt sem �rdemlik meg t�led. Remus kez�t Sirius arc�hoz �rintette �s kiss� eltolta mag�t�l, hogy a szem�be n�zhessen. Bar�tja lehajtott fejjel �lt el�tte, hossz� fekete haja az arc�ba l�gott. Tess�k, Remus. Ezt akartad? Itt van az igazi Sirius Black. Megt�rt �s megtagadott, ki�tkozott �s elutas�tott.

-N�zz r�m, Sirius… k�rlek.

 A fi� lassan felemelte a fej�t �s gy�tr�d� tekintet�t fel� ford�totta. Remus �gy �rezte, mintha a sz�ve ezer apr� darabra t�rt volna sz�t. Ez�rt m�g megfizetnek.

-Nem vagy senki –mondta hat�rozottan, mik�zben ujjaival v�gigsim�tott az arc�n. –Nem lehetsz az, mert egy senkit nem lehet szeretni. �s �n szeretlek t�ged.

-Remus… -suttogta halkan Sirius, miel�tt ajkaik l�gy cs�kban olvadtak �ssze. Remus megpr�b�lt olyan gyeng�d lenni, amilyen csak tudott. Nem akarta, hogy ez a cs�k t�bb legyen, mint megnyugtat�s, mint az, hogy bebizony�tsa neki: � mindig vele marad, r� mindig sz�m�that. Nem lehet t�bb. Nem most, mikor a fi� a legsebezhet�bb.

Ajkaik p�r m�sodperc m�lva elv�ltak egym�st�l. Sirius lassan kinyitotta a szem�t �s kipirosodva Remusra n�zett. Az halv�nyan elmosolyodott. Ujjait m�g mindig bar�tja arc�n nyugtatta.

-Pihenned kell –kezdte kiss� rekedten. –Teljesen �t�zt�l.

A m�sik fi� csak b�lintott, majd egy pillanatig habozva eld�lt az �gyon. Remus meg akarta fogni az �gy l�b�n�l hever� takar�t, de Sirius er�tlen�l elkapta a csukl�j�t.

-Maradj velem… k�rlek… csak ma este –suttogta halkan. Szemei egyre hom�lyosabbak lettek, hangj�ban Remus a m�rhetetlen f�radts�g jeleit v�lte felfedezni.

Egy pillanatnyi t�tov�z�s ut�n azonban � is mell�fek�dt, mindkett�j�kre r�bor�tva v�kony takar�j�t. Sirius k�zelebb h�z�dott hozz�, kez�t Remus mellkas�ra tette. Az beleborzongott a j�les� �rz�sbe, amelyet a m�sik fi� k�zels�ge v�ltott ki bel�le. Ujjaik lassan �sszekulcsol�dtak Remus sz�ve f�l�tt.

-�n is szeretlek –s�hajtotta Sirius, majd szinte azon nyomban elnyomta az �lom.

Remus m�g sok�ig hallgatta bar�tja egyenletes l�gz�s�t, miel�tt szemei lecsuk�dtak volna. Utols� �ber gondolatai Sirius fel� sz�lltak.

Most m�r nem vagy egyed�l, szerelmem. Sem ma, sem holnap. Soha t�bb�, am�g csak �lek.

~V�ge~