Ki nevet a v�g�n?

�rta: Tara Lynn

Penna: 2004.11.05.

Megjegyz�s: A kulcssz�: hajv�g�s. Nos, nem is sz�nd�kozom tov�bb 

magyar�zni a dolgot. Kellemes olvas�st! /A m�sik szem�lyes kedvencem R./

P�ros�t�s: Remus/Sirius

Oszt�lyoz�s: PG

Ki nevet a v�g�n?

-Nem hiszem el, hogy belementem ebbe…-morogta az orra alatt Sirius, mik�zben k�nyelmetlen�l mocorgott a sz�k�n. –Minek kell ez?

-Az�rt, Tapmancs bar�tom, mert lassan olyan lesz a fejed, mint egy hatalmas boz�t –felelte a vele szemben �ll� �s bar�tja haj�t mustr�l� Remus Lupin.

Hajv�g�s. Sirius m�g a gondolat�ba is beleborzongott. Mindig is gy�l�lte. Gyerekkor�ban az anyja h�ly�bbn�l h�ly�bb frizur�kat csin�ltatott neki �s v�ltig �ll�totta, hogy a kre�lm�ny t�k�letesen illett hozz�. A fi� azut�n egy h�napig k�nytelen volt �ccse vigyorg�s�t �s piszk�l�d�sait elt�rni. Akkor szent�l megfogadta, soha t�bbet nem engedi, hogy b�rki is a haj�hoz ny�ljon, b�rmilyen �les t�rggyal. Persze ezt a fogadalmat nem lehetett t�l sok�ig megtartani, mert szenved�seinek t�rgya v�szes temp�ban n�vekedett. Azonban �t sem kellett f�lteni: egy b�b�j itt, egy var�zslat ott �s m�ris megold�dott a probl�ma egy id�re.

�pp erre az akci�ra k�sz�lt akkor is, amikor Remus r�nyitotta az ajt�t �s azon nyomban le�ll�totta a hadm�veletet. Mire Sirius f�leszm�lt, Holds�p m�r ott �llt f�l�tte, oll�t csattogatva. Uh…

-Nem lenne el�g egy egyszer� kis var�zsige? –k�rdezte esedezve, nagy, k�ny�rg� bociszemeket meresztve a fi�, mik�zben agg�dva m�regette a hatalmas nyirb�l� eszk�zt.

-Nem -sz�gezte le bar�tja, ellentmond�st nem t�r�en. –Ne agg�dj m�r annyit! Tudom, hogy mit csin�lok. �s ha hagysz egy kicsit koncentr�lni, lehet m�g hajad is marad…

-Haha.

Sirius nyelt egy nagyot. Remus m�g p�rszor k�rbej�rta a megszeppenten pislog� fi�t, majd vigyorogva k�zelebb l�pett. Sirius pedig a sz�kkel egy�tt h�tr�bb ugrott.

Remus k�rd�n felvonta egyik szem�ld�k�t.

-J�l van na… -motyogta a m�sik kelletlen�l. –Nem fel�d k�zel�tenek azzal az �ri�si, f�nyes iz�vel…

-Olyan nagy gyerek vagy! –mondta kedvesen mosolyogva Holds�p, majd j�t�kosan belet�rt a bozontos hajzuhatagba. Erre m�r Sirius is elvigyorodott �s a gyeng�d, j�les� �rint�st�l kiss� kipirosodva megad�an a sz�k t�ml�j�nak d�lt. Remus pedig munk�hoz l�tott.

A fekete haj� fi� az els� oll�csattan�s ut�n forgol�dni kezdett, hogy ellen�rizze, nem t�rt�nt-e valami helyrehozhatatlan k�r. Bar�tja azonban visszaford�totta a fej�t az eredeti ir�nyba �s egy szemforgat�s ut�n ism�t nekil�tott f�lbehagyott teend�j�nek.

Persze v�rhat� volt, hogy Sirius nem sok�ig tud t�relmesen egy helyben �lni.

-Mit csin�lsz m�r ilyen sok�ig? Nincs is ennyi hajam… -nyafogta, mik�zben jobb kez�vel idegesen dobolt a sz�k karf�j�n.

-Ne mozgol�dj m�r annyit! A v�g�n m�g lev�gom a f�led. Nincs m�r sok h�tra…

-… a hajamb�l –vetette k�zbe ep�sen Sirius.

-… �s megl�tod, szebb leszel, mint �jkorodban –fejezte be nyugodtan a mondatot Remus, majd �jra belefeledkezett a nyisz�l�sba.

Sirius el�tt r�mk�pek kezdtek felt�nni a fej�r�l, amin k�l�nf�le iszonyatosabbn�l iszonyatosabb hajcsimb�kok d�szelegtek. Egyre jobban markolta a karf�t, az ujjai szinte m�r teljesen elfeh�redtek.

-Hmm… ez furcsa… -sz�lalt meg hirtelen komoran Remus.

-Mi? –j�tt az azonnali k�ts�gbeesett k�rd�s bar�tja r�sz�r�l.

-Mintha ez itt… na ezt m�g lev�gom.

-Remus…?! –Sirius hangja eg�rv�konys�g�ra reduk�l�dott. A sz�k keservesen tiltakozott a satuszer� szor�t�s ellen. P�r m�sodperc m�lva azonban…

-Hupsz.

-Hupsz? Hupsz?! Mi van? Mi t�rt�nt?

-Sajn�lom, Tapmancs. Tal�n m�gsem lesz bel�lem olyan j� fodr�sz.

Sirius f�nysebess�ggel l�tt ki a sz�k�b�l �s egy szempillant�s alatt a t�k�r el�tt termett.

A haja!... t�k�letes volt. Se nem t�l hossz�, se nem t�l r�vid. Pont olyan, amilyennek mindig is akarta. Visszafordult Remus fel� �s m�r �pp meg akart sz�lalni, amikor �szrevette a m�sik fi� kaj�n vigyor�t.

Sirius Black, a tr�f�k nagymestere, a tan�rok r�me, a Tekerg�k eszmei atyja… bed�lt a leg�sibb �tv�g�snak, ami valaha l�tezett a f�ld�n.

-Ez nem volt vicces, ugye tudod? –mondta Sirius. Lassan Remus fel� s�t�lt. Szem�ben huncut f�ny csillant.

-�, dehogynem! –felelte somolyogva bar�tja, mik�zben eg�szen a falig h�tr�lt a k�zeled� fi� el�l. –Az arckifejez�sed minden p�nzt meg�rt…

Tapmancs ekkor m�r Remus el�tt �llt. K�t tenyer�t bar�tja arca mellett a falnak t�masztva, k�zelebb hajolt a m�r er�sen kipirosodott fi�hoz. Homlokuk �ppen egym�shoz �rt, Sirius haja f�tyolk�nt vette k�r�l �ket.

-Az lehet –mormolta halkan Sirius, alig p�r centire Remus ajkait�l. –De ez�rt a tr�f��rt nagy b�ntet�s j�r, kis farkasom…

 ~V�ge~