A vonat tovább siklott a kihalt, erdős táj között. Aztán egyre több településen vágott át a sín.

Jóllakottan pihentem az ülésen. Draco az ölembe hajtotta a fejét, és hagyta, hogy a hajával játsszak.

- Azt még nem is mondtad -szólaltam meg, -hogy hogy sikerültek a vizsgáid?

- Mindenből átmentem -jelentette szűkszavúan. Ezzel a maga részéről lezártnak tekintette a témát.

Megvontam a vállamat. Jó, ha nem akarja részletezni, én nem faggatom. Pedig olyan kíváncsi voltam rá, hogy hány RBF-et szerzett!

- Szerintem már nem lehetünk messze Londontól. Át kellene öltözni mugli ruhába...

- Ne! Most olyan jó így! -nyafogott. -És különben is, nekem nem kell átöltöznöm.

- Nem?

- Nem. Mivel mi nem megyünk át a falon, mint ti.

- Tényleg? -ütköztem meg.

- Hát igen. Ha egy kicsit továbbmegy az ember a peronon, akkor az Abszol út legvégén köt ki. Nem tudtad? Onnan pedig hop-porral haza lehet menni. Nagy valószínűséggel most sem rúgjuk fel ezt a szokást.

- Nem is tudtam... -gondolkodtam el.

- Persze -folytatta a fiú, -szerintem csak én utazom kandallóban, apáék biztos, hogy hoppanálnak. De még idén meg akarom csinálni a hoppanálás vizsgát, akkor majd egyszerűbb lesz...

Kimeredtem az ablakon. Épp egy nagyobb tó mellett mentünk el. A napfény vidáman játszott a víz tükrén.

- Képzeld, múlt héten megtaláltam Edevis tükrét!

- Micsodát?

- Edevis tükrét! -ismételtem. -Ha tényleg olvastad a Roxfort történetét, emlékezned kell rá.

A fiú kicsit megemelte a fejét és alárakta a kezét.

- A tükör, amelyik megmutatja a leghőbb vágyadat? -ráncolta össze a szemöldökét a nagy gondolkodásban.

- Igen. Nagyon, hmm, tanulságos volt.

- Miért? Mit láttál benne? Gondolom valami olyat, hogy Dumbledoretól épp veszed át az évfolyamelső kitüntetésedet... -vigyorgott.

- Nem! Egyáltalán nem! -tiltakoztam nyugodt hangon.

- Hát akkor, mit láttál?

- Téged! -feleltem lágyan és megsimítottam az arcát.

Behunytam a szememet. Még mindig előttem van a kép. Egy ideig a szomorú tükörképemet láttam, majd feltűnt mögöttem Draco és hátulról magához ölelt. Megfogta a tükörképem kezét. A mozdulattól pedig mintha megcsillant volna valami az ujjamon.

Miután a fiú felocsúdott első döbbenetéből, kissé magabiztos arccal elmosolyodott. Elkapta a kezemet és megcsókolta.

Amikor már sötétedni kezdett, úgy döntöttem, visszamegyek Harryékhez. Még el szerettem volna búcsúzni tőlük.

Egy ideig gyalogolni kellett a folyosón. Nem is emlékeztem, hogy ilyen messzire elmentünk délelőtt.

Mosolyogva elhúztam a kupé ajtaját. Odabent minden arc felém fordult.

- Hermione! Már nem tudtuk elképzelni, hol vagy! -fogadott Ron. -Minden rendben?

- Persze -bólintottam.

- Na és, mit akart az a...

- Görényt akarsz mondani, Weasley? -lépett Draco mögém és a vállamra tette a kezét.

- Öhm, nem, mást találtam ki. De igazad van, a görény a legmegfelelőbb. Kösz az ötletet! -vágta ki magát a vörös hajú fiú.

- Harry hol van? -néztem körül az ajtóból.

- A mozdonyhoz ment. Megkérdezi, mikor érkezünk meg -felelt Ginny.

Alighogy a lány befejezte a mondatot, az említett fiú felbukkant a folyosón. Amikor meglátott minket, egy pillanatra megtorpant, de aztán magabiztosan mellénk lépett.

- Malfoy.

- Potter.

Egy ideig farkasszemet néztek egymással, majd a szőke fiú megköszörülte a torkát.

- Khm. Hát, Potter, attól tartok, jövőre sűrűbben fogunk találkozni... Szokd meg a helyzetet!

Harry rámpillantott, majd lehajtotta a fejét. Meg mertem volna esküdni rá, hogy halványan elmosolyodott.

- Kénytelen leszek! -felelte újra az ellensége szemébe nézve.

Boldogan elmosolyodtam. Elengedtem Draco kezét, majd mindkét barátomat megöleltem és megpusziltam.

Miután leszálltunk a Roxfort Expresszről, elbúcsúztam néhány osztálytársamtól.

Draco távolról intett nekem. Fülig érő szájjal visszaintegettem. Azt mondta, már ma este küld egy baglyot nekem.

Felnyaláboltam a kofferemet és Csámpás kosarát. Majd Harryvel, Ronnal és Ginnyvel együtt átléptünk a mugli világba vezető falon, anyáékhoz.