L�nyok, b�lok �s egy�b furcsas�gok

�rta: Tara Lynn

Penna: 2004.10.04.

Megjegyz�s: Valentin-nap a Roxfortban. Ehhez nem is szeretn�k t�bb 

komment�rt f�zni… Az �tlet pedig egy hal�losan unalmas jogi alaptan 

el�ad�s k�zben, sz�val nagyj�b�l az agyhal�l szintje el�tt keletkezett.

P�ros�t�s: Ron/Hermione �s mell�kelten Harry/Ginny

Oszt�lyoz�s: G

L�nyok, b�lok �s egy�b furcsas�gok

-A fen�be! –szitkoz�dott halkan Ron, mik�zben kik�sz�l�dott az �gy�b�l. M�r megint nem tudott aludni. Nagyon elege volt m�r ebb�l. �s ennek is az a h�lye b�l az oka! B�k�sen aludhatn�k, ha nem kellene folyton azon a b�na t�ncik�l�son gondolkodnom!

Ron �tn�zett a szemk�zti �gyon szuszog� legjobb bar�tj�ra. Harry napok �ta olyan volt, mint aki r�zsasz�n k�dben j�r. Eg�sz nap vigyorgott �s merengett. Mindig csak: b�l �gy, b�l �gy. Ginny �gy, Ginny �gy (Ginny?... h�t ezt m�g meg kell em�sztenem). De mindenki �gy volt ezzel rajta k�v�l. Az iskola olyan volt, mint egy hatalmas, felf�jt habcs�k. Minden�tt vir�gok, csics�s d�szek �s a Valentin napot hirdet� t�bl�k hevertek. A di�kok meg mint egy nagy galambh�z. Mindenki �sszeb�jva j�rt-kelt, szerelmeslevelek r�pk�dtek, egym�st �rt�k a v�ratlan szerelmi vallom�sok, a parkban pedig m�r nem volt szabad bokor. A tan�rok is egyre furcs�bban viselkedtek. McGalagony �lland�an �lmatagon s�hajtozott az �r�kon �s m�g leck�t is elfelejtett feladni. Bimba professzor a mugli r�zs�k sz�ps�geit ecsetelte imm�ron k�t teljes hete. Piton pedig megtette �lete els� udvarias gesztus�t: megk�sz�nte Hermione egy helyes v�lasz�t.

Miut�n Ron �sszekaparta az �ll�t a f�ldr�l, meger�s�tette mag�t abban a n�zet�ben, hogy  mindenki meg�r�lt k�r�l�tte. Egyszer m�g az is megfordult a fej�ben, hogy Voldemort �gy akarja elterelni a figyelm�ket. Meg�tkozta az iskol�t �s majd egyszer hirtelen bumm… mindenki belefullad a ny�lk�s, cs�p�g� szerelmi massz�ba… vagy Voldemort is szerelmet vall Dumbledornak… Piton ut�n m�r ezen sem lep�dne meg.

Ak�rhogy is, elm�let�be egy apr� hiba cs�szott: � nem mutatott t�neteket. S�t.

Szerencs�re holnap v�ge ennek az �r�letnek �s minden visszat�rhet a r�gi ker�kv�g�sba. B�r Harryvel lesz m�g egy kis megbesz�lnival�ja…

Hatalmasat s�hajtva kapta mag�ra a h�l�k�nt�s�t. Annak alja, ami norm�lis esetben a bok�j�ig kellett volna, hogy �rjen, m�r a t�rd�t verdeste, ujja pedig a k�ny�k�ig �rt. Ron er�sen pr�b�lt nem arra koncentr�lni, hogy milyen cs�r�. Ehelyett �gy d�nt�tt, ha m�r aludni nem tud, legal�bb a has�t megt�mi. ”K�lcs�nvette” Harry l�thatatlann� t�v� k�peny�t, mag�ra bor�totta, majd halkan kiosont a szob�b�l.

A l�pcs�n lefel� tov�bb dohogott mag�ban. Nem �rtette, mi�rt kell ekkora felhajt�st csapni egy b�l k�r�l. Hiszen m�sr�l sem sz�l az eg�sz, csak hossz�, k�nyelmetlen besz�lget�sekr�l, esetlen t�ncol�sr�l, meg persze �jabbn�l �jabb d�sztal�rok, hajkoron�k �s felt�n� �kszerek mutogat�s�r�l.

�s l�nyokr�l –tette hozz� egy kis hang a fej�ben. –Olyan bar�tn�kr�l, amilyen neked nincs, mert t�l gy�va volt�l megk�rdezni azt az egy l�nyt, aki igaz�n tetszik neked. Az els� b�l is az�rt v�lt igazi pokoll�. Nem Fleur �s m�g csak nem is Krum, hanem a te k�sleked�sed �s h�lyes�ged miatt. Ezt te is tudod.

Mire Ron le�rt a klubhelyis�gbe, kellemesen felhergelte mag�t. M�r �ppen k�sz�lt volna kil�pni a portr�lyukon, amikor halk szipog�sra lett figyelmes. Gyorsan megfordult, hogy l�ssa, �szrevette-e valaki, de azt�n r�d�bbent, hogy ez a k�peny miatt nem lenne lehets�ges.

A szipog�s ugyanakkor megism�tl�d�tt. Ron lassan elindult a hangforr�s ir�ny�ba. Ki lehet az ilyen k�s�n?

A hang a kandall� el�tti hatalmas fotelb�l j�tt. A fi� a t�mla m�g�l csak egy nagy, bozontos hajkoron�t l�tott, de azt ezer k�z�l is felismerte volna. A tork�ba szaladt a sz�ve.

-Hermione? –k�rdezte b�tortalanul.

A fotelban �l� l�ny halk sikkant�st hallatott, felpattant �s megp�rd�lt a tengelye k�r�l.

-Ki van ott? –k�rdezte a l�ny t�gra ny�lt szemmel.

-Csak �n vagyok, nyugodj meg! –mondta gyorsan a fi� �s k�zelebb l�pett.

-Ron? –Hermione sz�tn�zett a szob�ban. –Hol vagy?

-H�t itt, nem…? –h�lye, a k�peny m�g rajtad van! gondolta �s lekapta mag�r�l a leplet.

-Bocs –mondta �g� f�llel Ron. Mi�rt ker�l�k mindig ilyen h�lye helyzetbe el�tte???

-�hmm… semmi, semmi baj, csak megijedtem egy kicsit.

Ron szeme csak ekkor akadt meg a l�ny arc�n. Hermione azonban vill�mgyorsan elfordult �s megt�r�lte azt k�penye ujj�val. A fi� n�h�ny pillanatig elk�pedve �llt. Felr�mlett el�tte a l�ny kis�rt szemeinek l�tv�nya �s az azokb�l t�kr�z�d� szomor�s�g. De h�t mi�rt? Mi t�rt�nhetett?

-Hermione… �hm valami… valami baj van? –persze, hogy baj van, mi�rt s�rna egy�bk�nt nagyokos?

-Nincs semmi baj, csak tudod… �n… -nagyot s�hajtott, de m�g mindig nem fordult meg. Ehelyett k�zelebb l�pett az ablakhoz �s karjaival �t�lelte mag�t.

Ronnak hirtelen elszorult a sz�ve. Nem tudta mi�rt, de rettenetesen f�jt neki, hogy ilyennek l�tja a l�nyt. Ezt az egy�bk�nt vid�m, cserfes, okos, gy�ny�r�… uh ez meg honnan j�tt?

Gondolataib�l ism�t Hermione halk szipog�sa z�kkentette ki. A fi� er�t vett mag�n �s esetlen�l a l�ny mell� l�pett.

-Mondd el! –k�rte halkan, majd egy hirtelen k�sztet�snek engedve gyeng�den Hermione v�ll�ra tette a kez�t. A l�ny r�gt�n felkapta a fej�t �s csod�lkoz� szemekkel n�zett Ronra. Az kier�ltetett mag�b�l egy f�lszeg mosolyt, de �rezte, hogy f�le ism�t v�r�s�dni kezd. �tkozott feh�r b�r! �s k�l�nben is, mi�rt �rzem magam ilyen furcs�n?

A l�ny m�g n�h�ny pillanatig Ron szem�be n�zett, majd �jb�l elford�totta a tekintet�t.

-Nem olyan fontos –mondta rekedten. –T�nyleg. Tiszta h�lye vagyok, hogy ilyenekkel foglalkozom…

-Nem vagy h�lye, ne mondj ilyet! –v�gta r� szigor�an a fi�. Keze mintha �n�ll� �letet �lt volna: felemelte Hermione v�ll�r�l �s az arc�hoz �rintette, maga fel� ford�tva ezzel a l�nyt. Mit csin�lok? gondolta, mik�zben kellemes, bizserget� �rz�s s�p�rt v�gig az eg�sz test�n. Hermione egy ideig meg�tk�zve n�zett r�, val�sz�n�leg �t is v�ratlanul �rte ez a szokatlan gesztus. A l�ny szemei csillogtak a k�nnyekt�l, hossz� g�nd�r haj�t meglebbentette az ablakon be�rad� h�v�s esti sz�l. Ron �gy �rezte, soha nem l�tott m�g n�la szebbet. Ez egyre furcs�bb… Nem volt ideje �rz�sein merengeni, mert Hermione hirtelen sz��radatba t�rt ki.

-Nem megyek el a b�lba. Pontosabban elmenn�k a b�lba, de nem megyek el, mert senki sem h�vott el. Pontosabban elh�vott, de nemet mondtam, mert nem vele akartam menni…

-Herm…

-…egyszer m�r megb�ntam, hogy nem azzal mentem el, akivel t�nyleg elakartam, de akit szerettem volna, az nem h�vott el, nem tudom mi�rt…

-Figyelj…

-…biztos nem tetszem neki, de ez l�nyegtelen, a l�nyeg az, hogy…

Ebben a pillanatban Ron meg�rintette mutat�ujj�val a l�ny ajkait. �gy �rezte, mintha az eg�sz test�t �ram�t�s j�rta volna �t. Hermione kipirosodott arccal n�zett fel �jra r�.

-Tetszel nekem- mondta halkan, de hat�rozottan a fi�, mik�zben ujj�t lassan elh�zta Hermione ajkai el�l. H�ha. Ez… h�ha. Gyer�nk Ron, most m�r nem sz�rd el!

-Ron? –k�rdezte rem�nykedve a l�ny.

-�hm –ez az Ron! Sz�p, kerek, �rtelmes v�lasz! Biztos erre sz�m�tott.

-Igen?

-Khm… iz�… -szedd m�r �ssze magad! Rakj �ssze egy mondatot! Nem olyan neh�z, csak rakd a szavakat sz�pen egym�s ut�n! Mintha az most olyan k�nny� lenne…

-Hermione… iz�, �hm… el… elj�nn�lvelemab�lba? –hadarta a fi�. �rezte, hogy eg�sz feje ism�t l�ngv�r�sen �gett. De nem igaz�n tudott ezzel t�r�dni, miut�n Hermione kiss� remeg� ujjai meg�rintett�k az arc�t. Igaz�b�l semmit sem �rzett a l�ny ujjain k�v�l. �s semmit sem l�tott rajta k�v�l. Jelen pillanatban azt sem �rtette, hogy l�thatott b�rki m�st is valaha �let�ben.

P�r pillanat m�lva, mikor Hermione ajkai az �v�hez simultak, Ron Weasley m�r azt sem tudta felid�zni, mi�rt is gy�l�lte annyira a b�lokat, a t�ncot, a d�sztal�rt �s a mindent bebor�t� �des, r�zsasz�n� k�d�t…

~V�ge~