Egy hét kellett ahhoz, hogy teljesen megnyugodjak. Tovább nem rágódtam a fiún. Volt más dolgom is. Nevezetesen a rettegett évvégi vizsgák, amiket június első hetére tűztek ki.

Már tavalyról megszoktam, hogy ilyenkor neves vizsgáztatók utaznak le Roxfortba, akik felügyelik majd az elméleti és gyakorlati feladatokat.

A vizsgahét előtti vasárnap este már úgy teli volt a fejünk az anyaggal, hogy Harryékkel úgy döntöttünk, vacsora után inkább sétálunk egyet a parkban. Ilyenkor már nem lehetett tanulni.

Kiértünk a kertbe. Kellemes volt az idő, már javában tombolt a nyár. Mélyet lélegeztem a friss levegőből és örültem annak, hogy egy hét múlva már mi is élvezhetjük a jó időt.

Némán járkáltunk a fiúkkal az úton, egyikünknek sem volt mondanivalója. Ronék már régen megbeszélték, hogy amint lehet, Harryt meghívják magukhoz. Ron engem is hívott, amire örömmel igent mondtam. Csak ez megint eszembe juttatta Malfoyt. Ő is megkérdezte már, hogy mit csinálok idén nyáron...

Elhaladtunk egy csapat nevetgélő diák mellett. Kíváncsian fordítottam feléjük a fejem, nem tudtam, mitől ilyen jókedvűek. A lemenő nap fényében megcsillant egyikük ezüstszőke haja.

A gyomrom idegesen ugrott egyet, de nem az örömtől.

- Szerintem menjünk be -kértem a két barátomat. -Már fázom egy kicsit.

- Á, ott van Potter! -hallottam egy jól ismert hangot. Becsuktam a szemem. Nem, nem akarok találkozni vele!

Malfoy a füvön ülve kiabált felénk:

- Nem kéne elmenned magolnod egy kicsit, Ragyásfejű? Most szólok, hogy koptasd le magad! Nem látod, hogy Weasley kettesben akar maradni a barátnőjével?

A társai kitörő röhögéssel jutalmazták a beszólást.

- Mi a francnak kötözködik ez mindig? -hallottam Harryt, aki most előrántott pálcával indult a diákok felé. Ron ugyanígy tett.

Hagyjátok! -akartam mondani, de egy árva hang sem jött ki a torkomon.

- Most, hogy nincs itt egy tanár sem, nagy lett a szád, mi? -szólt oda Harry.

Malfoy felpattant a földről és ő is elővette a varázspálcáját.

- Komolyan mondom, tapintatlan vagy! Hát nem tudod, hogy a három már tömeg? - vigyorgott. -Vagy te is a sárvérű kezére pályázol?

- Fogd be azt a nagy szád, görény! -suttogta vészjóslóan Ron.

- Vigyázz, ne hagyd sokáig őrizetlenül Grangert! Még a végén leáll valaki mással, amíg te itt hősködsz! Tudod, hajlamos rá... -Ron válla felett utálkozva rámnézett, úgy folytatta:

-Minél szegényebb és hülyébb valaki, neki annál jobban tetszik!

Megmarkoltam a zsebemben a pálcám. Elhatároztam, a következő sértésénél megátkozom.

- Akkor már értem, miért állt le veled -felelte nyugodt hangon Harry. -De szerencsére azóta már kiismert.

- Ez meg miről beszél, Draco? -kérdezte valamelyik társa.

- Mit tudom én! -hallottam a fiú zavart hangját. -Potty nem beszámítható a sebhelye miatt. Szerintem megint rohama van, azért beszél össze-vissza!

- Granger! Ehhez nincs valami hozzáfűznivalód? -fordult felém Pansy.

Hallgattam.

- Ja, ez nem kapcsolódik a tananyaghoz! Bocsánat! -vihogott a lány.

- Grangerrel az a baj -szólt fennhangon Malfoy, -hogy a magoláson kívül semmihez sem ért. Csak beszennyezi a varázslótársadalmunkat a piszkos vérével...

Ennyi elég volt. Határozott léptekkel a fiú elé léptem és a dühtől remegve néztem a szemébe.

- Jaj, ne gyere ilyen közel hozzám! -húzódott el színpadiasan a szőke fiú. -Megfertőzöl, mugli!

Csatt. Teljes erőmből pofonvágtam. Mivel már sokkal erősebb volt, mint annak idején harmadikban, szinte meg sem tántorodott az ütéstől.

Visszafordította a fejét, és vigyorogva, de biztos kézzel rámszegezte a pálcáját.

- Na, gyerünk Malfoy! Lássunk egy igazi átkot! -suttogtam.

Megfeszült az arca, de nem támadt. Farkasszemet néztünk egymással. A szürke szemeiben már nem láttam sem szeretetet, sem rajongást, sem a régi vágyat. Teltek a másodpercek, de a fiú nem cselekedett.

- Nem jut eszedbe egy sem? -biggyesztettem le a számat. -Akkor hogy fogsz holnap levizsgázni, kicsim?

Megmarkolta a pálcáját és feszengve a nyakamnak szegezte. A tekintete a nyakláncomra tévedt, ami most a talárom felé került.

- Még hordod? -tátogta megkövülten.

- Mi? -ráncoltam össze a homlokom. Gyorsan a pulcsim alá csúsztattam a láncot.

Malfoy megvetően elfintorodott majd elegánsan a nadrágja zsebébe tette a pálcáját és kiegyenesedett.

- Gólkirály, vidd a szemem elől a barátnődet! Elszívja a tiszta levegőt!

Harry és Ron egy emberként fogták a pálcájukat Malfoyra.

- Túl sokáig hagytunk, hogy járasd a szád...

- Potter, Weasley! -csendült egy kaján hang a hátunk mögül. -Ketten egy ellen? Hát akkor kétszer húsz pont a griffendéltől!

Megfordultam és szembetaláltam magam a zsíros hajú Pitonnal. A professzor nem is próbálta palástolni elégedettségét.

- Most pedig hagyják békén a diákjaimat! Ők -magukkal ellentétben -próbálnak készülni a holnapi vizsgákra.

Mivel a fiúk még mindig nem mozdultak, a tanár megemelte a hangját:

- Nem hallották?? Azt mondtam, távozzanak innen!

Így kénytelen kelletlen elindultunk a kastély felé. Még sokáig hallottuk a mardekáros banda fütyülését.

- Ez igazán hiányzott már! -dühöngött Harry.

- Ja, de ha nem jött volna Piton, legalább levezettem volna az idegességemet azon a görényen... -toldotta meg Ron. - Nem tudom felfogni, hogy volt valami közöd hozzá, Hermione!

- Hidd el, én sem Ron! Én sem...