Másnap egész délelőtt azon töprengtem, hogy miképp beszélhetnék négyszemközt Ron hugával. A szünetekben mindig mellette voltak a barátai, vagy Harryék.

Végülis a megoldás adta magát: délután kviddicsedzése volt a csapatnak. Bár már nem volt idén több meccsük, a csapatkapitány mégis jó ötletnek tartotta a gyakorlást. Hiszen nyáron úgyis kiesnek a formájukból a csapattagok.

Bár szerintem Ronéknak mégis inkább tanulással kellett volna tölteniük az időt, most mégsem tettem megjegyzést a dologra.

Megvártam a pár órás edzés végét, és miután Ginny kilépett az öltözőből, félrehívtam.

- Ráérsz egy kicsit? -kérdeztem.

- Aha, persze. Csak közben induljuk a kastély felé, mert már éhes vagyok -válaszolta.

Elindultunk hát a füves gyepen.

- Na? -szólt. -Gondolom, a tegnapiról szeretnél beszélni...

- Hát igen! -bólogattam szaporán. -Előszöris arra lennék kíváncsi, hogy Harry mikor mondta el neked? És hogyhogy nem akadtál ki, vagy valami?

- Nem is tudom... -vont vállat. -Tudod, Harry ugye összeveszett veled a tavaszi szünetben. És mivel Ronnal nem voltunk ott, nem tudta senkinek sem elmondani a gondolatait... Nagyon kiakadt, Hermione! Már ne is haragudj...

- Igen. Kaptam is tőle egy rendes fejmosást -dünnyögtem.

- Szóval amikor megjöttünk, már nem birta magában tartani a dolgot. Így elmondta nekünk.

- Azért ez nem volt szép tőle, hogy szétkürtölte!

- Csak nekünk mondta el! -védte elszántan Ginny. -Miért olyan nagy baj ez?

Megvontam a vállam. Furcsa érzésem volt ezzel kapcsolatban. Valahogy szégyelltem magam a barátaim előtt. Nem, nem Dracot szégyelltem, hanem magát a helyzetet. Hogy a riválisukkal állok le.

- Harryék most azt hiszik, hogy már vége van... Malfoyjal.

- Ühüm.

- Pedig... pedig nem -mondtam halkan és éreztem, hogy arcomba szökik a vér.

- Ezt mindjárt gondoltam -somolygott. -Csak rátok kell nézni a folyosón.

Jó volt végre beszélni valakinek a dologról. Főleg úgy, hogy tudtam, Ginny egyáltalán nem vet meg érte.

- Mondd csak, Harryvel nem vagy egy kicsit közelebbi viszonyban, mint mondjuk tavaly? -szögeztem neki a kérdést.

Most a lányon volt a pirulás sora.

- Nem -felelte röviden. -Szerintem, nem.

Elkapta kutató pillantásomat, majd így folytatta: -Csak sokat beszélgetünk mostanában... Vele meg tudom beszélni a problémáimat... Ő egy, egy nagyon jó barátom. De semmi több!

- Értem -bólintottam. -És szerinted lesz valami köztetek?

- Ezt nem tudom...

Elhallgattunk, úgy lépkedtünk tovább az iskolába vezető úton.

- Hermione?

- Tessék.

- Mikor jöttetek össze? -érdeklődött mosolyogva.

Elvigyorodtam. Mivel már közeledtünk a kastélyhoz, fojtott hangon fogtam bele a magyarázatba.