Fél tízre aztán mégis befejeztem az aznapra kiszabott ismétlési ütemtervet. Harryék a vacsora után nem jöttek vissza a könyvtárba, így az ő könyveiket is vissza kellett cipelnem a klubhelyiségbe.

Amikor beléptem a portrén keresztül, megpillantottam a két jómadarat. Elmélyülten sakkoztak.

- Szia Hermione! -köszönt Ron ártatlanul.

- A könyvtárban felejttétek az...az összes cuccotokat!

- Jaj, ne haragudj! -kelt fel sietve Harry és elvette tőlem a könyvtornyot. -Miért nem szóltál nekünk?

- Elbírtam -vontam vállat. -De most azt hiszem, lemegyek levegőzni. Nem tett jót ez a bezártság...

- A sötétben? -nézett fel a tábláról Ron. A futója épp akkor törte ripityára és dobálta le a földre Harry bástyájának maradványait. Utálom ezt a játékot -gondoltam magamban.

- Igen, sötétben. Nincs ebben semmi, majd világítok a pálcámmal. Fél óra múlva jövök! -köszöntem el.

Átmásztam a portré által takart résen és elindultam a földszint felé.

Ránéztem egy fal melletti állóórára. Már tíz is elmúlt.

Kiléptem a Tölgyfaajtón keresztül a parkba. Már kellemesen hűvös volt az idő, estére nem volt olyan kánikula, mint nappal.

Sétálni kezdtem a tó felé. Hallgattam a tücskök ciripelését a bokrokban, és figyelgettem a kastély ablakain átszűrődő fényeket.

Őszintén szólva nem bíztam benne, hogy Draco még itt van. Szegényke! Pár napja csak futólag tudtunk találkozni...

Leültem a tópartra és szórakozottan bámultam a víz tetején lebegő óriáspolipot.

- Hát itt vagy! -kiáltott fel örömmel valaki a közelemben.

Felpattantam a földről és boldogan vetődtem az én Dracóm karjaiba. Nevetve körbeforgatott.

- Már azt hittem, visszamentél a hálókörletedbe! -vigyorogtam.

- Látodhatod, hogy nem!

- Sétáljunk egy kicsit -kérleltem.

Elindultunk kézenfogva a tó körül.

-Tudod, hogy min gondolkoztam?

- Na, min? -néztem rá.

- Azon, hogy az nem járja, hogy te tudod a mi klubhelyiségünk jelszavát, és én a griffendélét nem!

- Ez igaz...

- Naná! Szóval úgy igazságos, hogy megmondd...

- Miért akarod ennyire tudni? -faggattam nevetve. -Talán be akarsz törni?

- Lehet, ...hogy szívesen elrabolnék néha onnan valakit -felelte titokzatosan.

- Kit? -folytattam a játékot.

- Szerintem pontosan tudod, hogy kire gondolok -azzal homlokon csókolt.

Egy ideig némán mentünk egymás mellett, majd megint megszólalt a fiú:

- Na? -noszogatott.

- Hát... jó. Majd ha felmegyünk, megmutatom a klubhelyiséget. Rendben?

- Igen.

Elértük a birtok határát és kinéztünk a Roxmortsba vezető útra.

- Tényleg! Lesz még egy kirándulás a faluba egy hét múlva -mondta Malfoy. -Nem megyünk el?

- Á, nem hiszem, hogy el tudok...

- Miért nem? -szontyolodott el.

- Tudod, a vizsgák! -vontam vállat.

- Vagy úgy.

- Ezért igazán nem haragudhatsz rám, Draco! Gondolhatod, hogy milyen fontos nekem az RBF!

- Jóó, de mindennél fontosabb? -nyafogott.

- Ez beszámít a továbbtanulásba! -erősködtem.

- Igen, ezt már hallottuk -legyintett.

- Szerintem neked is komolyan kellene venned a dolgot! -hirtelen úgy éreztem magam, mint amikor Ronhoz beszélek. - Hol kapsz állást elegendő RBF és RAVASZ nélkül?

- És ugyan milyen állásom lenne? Ha nem tudnád, most intézkedek az ügyben, hogy levetessem magam az egyetlen álláslehetőségről, a "halálfalós várólistáról."

- Ez egyáltalán nem vicces! -csattantam fel.

- Pedig nekem ezt szánták! Hogy a Nagyúr híve legyek!

- Ne beszéljünk erről!

- Na és miért nem? Nem szereted ezt hallani? -emelte fel a hangját. - Kiskorom óta azt hallgatom, hogy az iskola után meg kell házasodnom és a Sötét Urat szolgálnom! Apám egyelőre azt megengedte, hogy magam válasszam meg a feleségemet.

- Ó, milyen kedves tőle! -fintorodtam el. -De miért mondod ezt nekem? Ehhez mi közöm?

A fiú megállt egy fa alatt, így én is visszakanyarodtam.

- Csak annyi, hogy én már választottam -mondta furcsa, de nyugodt hangon.

- Mit? -értetlenkedtem.

- Feleséget, Hermione!

Meghökkenve nevettem.

- Ha ezt szántad leánykérésnek...

- Ugyan, dehogy! Mi adunk az ilyesmire! -húzta ki magát. -Csupán elmondtam a gondolataimat. És különben is, még csak tizenhat és fél vagyok!

- Nagyon bolond ötleteid vannak -somolyogtam.

- Ezt miért mondod?

- Nézd! Én ebbe még nem gondoltam bele... De egyelőre még azt sem intézted el, hogy ne kapd meg a Sötét Jegyet!

- Nem rajtam múlt! -torkolt le.

- Jó, jó. De szerinted édesapád fogja hagyni, hogy... hogy veled legyek? -néztem a csillogó, szürke szemeibe. -Mert szerintem, nem.

Draco vadul megrázta a fejét.

- Azt mondta, ebben én döntök! -győzködte magát.

- De biztos, hogy aranyvérű nőt szán az egyszem fiának!

- Akkor hagyjuk abba?? Ezt akartad mondani?

- Megint félreértetted! -léptem közelebb hozzá. Megfogtam a kezét, mert már ismertem. Félő volt, hogy növekvő sértettségében faképnél hagy.

- Csak szólj, és nem zaklatlak többet -duzzogott. -Ha nagyon zavar a tiszta vérem...

- Draco! Hagyd abba! -szóltam rá szigorúan.

Kirántotta a kezét a szorításomból és pár lépéssel távolabb ment tőlem. Megállt a tó partjánál és belenézett a mélykék vízbe. Olyan elszánt arcot vágott, mintha bele akarna ugrani.

A háta mögül figyeltem a tükörképét az iskolai tó sima tükrén. Az eddig sima tükrén. Most beleeshetett valami, mert a fiú lábánál gyűrűzni kezdett a víz.

Nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a dolognak addig, amíg meg nem láttam, hogy Draco gyors mozdulattal megtörli a szemét.

- Az apám nem szólhat bele, hogy kibe legyek szerelmes! -mondta félhangosan. -Azzal vagyok, akivel akarok!

Elérzékenyültem és a fiú mellé léptem, hogy megöleljem.

Szorosan a mellkasához bújtam és behunytam a szemem. Kisvártatva éreztem a két erős karját a derekamon. A fejét az enyémre hajtotta és sokáig így maradtunk.