Májustól aztán elkezdődött az igazi, kemély tanuló időszak. Az idő már nagyon kellemes lett, mi mégsem csatlakozhattunk az alsóbb évesekhez, akik a parkban múlatták az időt. Harryékkel egész nap a könyvtárban magoltunk.

- Milyen jó is volt, amikor még nem volt ennyi leckénk! -ábrándozott Ron a jóslástan könyve felett. Ahogy elnéztem, már egy fél órája ugyanott volt nyitva a könyve.

- Igen, akkor tényleg hagyhattad az utolsó hetekre a tanulást -válaszoltam fel sem pillantva a jegyzeteimből.

- Jaj, Hermione! Ilyenkor olyan ingerlékeny vagy!

- Igen! Mert az RBF-ek beleszámítanak a továbbtanulásba! Ha te is aurornak készülsz, mint Harry, akkor nagyon jó jegyeket kell szerezned!

- Nem tudom, hogy mi akarok lenni... -dünnyögött.

- Legyetek szívesek, és ne itt veszekedjetek -sóhajtott fáradtan Harry. -Már nagyon fáj a fejem.

- A sebhelyed? -kaptam fel a fejem.

- Nem, nem. Csak már kimerült vagyok... Hermione! Nem fejezhetnénk be? Ebéd óta itt robotolunk!

- Mindjárt vége a vacsorának... -szólt Ron.

- Én nem vagyok éhes -válaszoltam fel sem pillantva a könyvemből. -Még két fejezetet át kell vennem a rúnaismeretből... De ti menjetek, ha akartok!

A fiúk villámgyorsan felpattantak a helyükről.

- Szia! -hallottam Ront a könyvtár ajtajából.

- Sziasztok! -intettem utánuk, majd belemélyedtem a tankönyvembe.

Legalább fél óráig jegyzeteltem a tankönyvből, majd Madam Cvikker is magamra hagyott. Lement vacsorázni. Azt mondta, bennem megbízik, biztos, hogy nem forgatom fel a könyvtárat.

Könyökölve folytattam a fárasztó munkát.

Hová is tettem a rúnaszótárat? Pedig itt volt ez alatt a könyvkupac alatt...Vagy leesett a földre?

- Ezt keresed?

A hangra odakaptam a fejemet. Valaki a bal vállamnál tartotta a hiányolt könyvet. Fáradtan elmosolyodtam. Ezt a kezet ezer közül is megismerem.

- Köszönöm -vettem el a könyvet, fel sem pillantva a mardekáros fiúra. Kinyitottam és idegesen lapozgatni kezdtem benne.

- Szívesen -szólt egy kicsit megbántott hangon.

Megvan! Olvasni kezdtem "A rúnák felbukkanása a középkori lábjegyzeteken" című fejezetet. Ó, miért hagytam ezt a fordítást az utolsó hónapra? Már sokkal hamarabb meg kellett volna csinálnom!

- Khm. Hermione?

- Mi az? -kaptam fel ingerülten a fejem és felnéztem a szőke fiúra.

Ő elmosolyodott és szelíd hangon így szólt:

- Pihenj egy kicsit! Túlhajszolod magad!

- Nem, ezt még be kell fejeznem! -mondtam elszántan és visszafordultam az asztalhoz.

- Utána ráérsz egy kicsit?

- Talán. -Írtam pár sort a pergamenre, majd megállítottam a pennám a lap felett. -De honnan tudtad, hogy itt vagyok?

- Hmm, az utóbbi időben csak itt ücsörögtök...A vacsoránál nem láttalak, aztán, amikor megláttam Pottyékat a folyosón, tudtam, hogy végre egyedül vagy.

- Aha -néztem újra a könyvembe. Szerettem volna beszélgetni egy kicsit Dracoval, de a kötelességemet mindenképpen le akartam tudni.

Draco átölelt hátulról és a vállamra tette az állát.

- Figyelj... így nem tudok koncentrálni... -kérleltem.

- Kérlek! -azzal leemelt a közeli polcról egy könyvet, és leült velem szembe Ron helyére. Unottan pörgette az ujjai között a lapokat.

- Ez is idegesít -mondtam egy kicsit nevetve. -Neked nincs tanulnivalód?

- Nincs -hangzott a kurta felelet.

- De jó egyeseknek! -bosszankodtam hangosan és újra belemélyedtem a szövegbe.

A szemem sarkából láttam, hogy fiú könyökölve lebegtetni kezdett a pálcájával egy üres pergamentekercset. Az egyik ásításnál aztán leejtette a papírt a földre.

- Draco! -doboltam ingerülten az asztalon.

- Ilyen fontos ez az egész neked? -kérdezte, miután kihalászta a tekercset az asztal alól.

Bólintottam.

- Ne haragudj, Draco...

- Jó, a parkban leszek, ha esetleg lenne egy kis szabadidőd -mondta csípősen.

- Ühüm.

- Csak legyen már vége a vizsgaidőszaknak! -sóhajtott színpadiasan, majd zsebre dugott kézzel kilépett a könyvtár ajtaján.