Elvarázsolva ültünk a szőnyegen, hátunkat a kanapénak vetve. Felhúztam a lábam, úgy hajtottam a fejemet a vállára.

Az elmúlt órában egymás nevén kívül semmit sem mondtunk a másiknak.

Olyan jó így. Nem is vágytam rá nagyon, hogy elkezdjük megbeszélni a problémákat. Nem volt kedvem beszámolni neki, Ron honnan tudta meg a dolgot. És azt sem akartam hallani, vajon kényszerítik-e még, hogy halálfaló legyen.

Megráztam a fejem.

- Mi az? -suttogta az eddig néma szobába.

Azt hiszem, mégsem halaszthatom tovább a dolgot.

- Draco... Hallottam, amit Pitonnal beszéltél még a szünet előtt.

- Valahogy sejtettem. -Ráhajtotta az arcát a fejemre.

- És... beszéltél apáddal?

- Ühüm.

Vártam egy kicsit, de nem folytatta.

- Draco? Ébren vagy? Ugye tudod, hogy itt nem aludhatsz el?!

Egy kicsit bökdösni kellett, mire magához tért. Belebújtam a hálóingembe és a fiúra terítettem a köpenyem.

- Gyere! Megyünk aludni! Gyere! -próbáltam felhúzni a földről.

Hogy' el tudja hagyni magát! -mosolyodtam el a gondolatra. Aztán csak magához térhetett, mert még egy puszit is kaptam, mielőtt bement a szobájába.

- Ne haragudj, hogy nem kísérlek fel! -ásított. -De egész délután edzés volt, meg minden...

- Semmi baj, visszatalálok! Aludj szépeket, édesem!

Elfordultam és már a hálószobákból levezető lépcső legfelső fokán álltam, amikor Malfoy fojtott hangon utánamszólt.

- Hermione!

- Tessék -suttogtam.

- Holnapra már vedd fel a nyakláncodat!

Elvigyorodva bólintottam, majd visszaindultam a saját klubhelyiségem felé.

Mire visszaértem a szobámba, már én is halálosan kimerült voltam. De nem bántam meg semmit.

Másnap jobb kedvvel ébredtem, mint úgy általában az utóbbi időben.

Ennek bizonyára az lehet az oka, hogy most újra minden rendben van köztünk Dracoval. Vagyis... nem biztos. Végülis tegnap nem tudtam beszélni vele...

Délelőtt egyedül mentem a legendás lények gondozása órára. Megint hamarabb érkeztem, mivel alig egy pár diák ücsörgött Hagrid kunyhója előtt.

Nemsokára Harryék is befutottak.

- Jó reggelt! -köszönt a fiú. Aznap korán lementem a Nagyterembe, így ma még nem találkoztunk.

- Sziasztok!

- Harryvel épp azt beszéltük, hogy idén is sok esélyünk van a kviddicskupa elnyerésére -közölte Ron. -Te hogy látod a dolgot?

Hmm, szép tőlük, hogy nem folytatják a tegnapi anti-malfoy témát. És most már felesleges is. Nem tudnak róla lebeszélni! Elmosolyodtam a gondolatra.

- Öö, én is így gondolom...-mondtam komoly képet erőltetve magamra. De ez nem igazán sikerült.

- Hermione, hol van a köpenyed? -kérdezte hirtelen Harry. -Most vettem csak észre...

- Ja? -pirultam el. -Öhm, hát véletlenül a toronyban hagytam. Mindjárt kezdődik az óra, már nincs idő visszaszaladni...

- Véletlenül? -vigyorgott Ron. -Nem arról ismerünk téged, hogy elfelejtesz dolgokat.

Szégyenkezve lehajtottam a fejem.

- Jut eszembe. Levelet kaptál -nyújtott felém a fiú egy borítékot. -Még a reggeli végén hozta egy bagoly, csak akkorra te már elmentél.

- Köszönöm -vettem át meglepődve a küldeményt, ami egy kis pergament tartalmazott. Elmosolyodtam.

Draco írta. Találkozni akar velem este.

Hát igen. Van is mit megbeszélnünk...

Meglepően gyorsan eltelt a tanítási nap. Megpróbáltam koncentrálni a tananyagra, hiszen több professzor is felhívta rá a figyelmünket, hogy vizsgafeladatokat gyakorlunk. De nem ment.

Az sem könnyítette meg a dolgomat, hogy Draco nem messze előttem foglalkozott az acsarkákkal. Próbáltam minél kevesebbszer felé nézni.

Harryék valószínűleg megbeszélték egymás közt a tegnapi vitánkat, mert egyikőjük sem említette megint Malfoyt.

A Főnix Rendjének fejleményeiről beszélgettünk. Nem volt sok újdonság.

No meg a kviddicskupa elnyerésének esélyei volt a két fiú aznapi legfontosabb témája.

Ron egy ízben megemlítette a vizsgákat is, de gyorsan másra terelte a szót, amikor puszta kíváncsiságból megkérdeztem tőle, hogy hozzákezdett-e már ismételni?