Ronhoz bújva ballagtam fel a hálókörletünkbe. Amint beléptem, Harry lépett hozzánk.

- Mi történt? -kérdezte. -Hermione, miért sírsz?

Nagyon mérges voltam a fiúra. Jobban haragudtam rá, mint Ronra.

- Honnan vetted a bátorságot ahhoz, hogy elmondd Ronnak? -szűkült össze a szemem.

- Hé! Jogom volt tudni róla! -hördült fel az említett.

- Pontosan!

- Nem, ez nem igaz! Semmi közötök nincs hozzá! -kiabáltam. -Ez csak rám és Dracóra tartozik!

- Hallod, már megint ledracózta -fordult Ron a barátjához.

- És akkor mi van?? Úgy hívom, ahogy csak akarom! Nem értem, miért vagytok így kiakadva!!

- Tényleg nem érted, Hermione? -lépett közelebb hozzám Harry. -Pedig már elmondtam. Mi jót akarunk neked! Csak szórakozik veled! Ismerem Malfoyt, a gyűlöleten és a kárörömön kívül nem képes emberi érzelmekre!

- Tévedsz -suttogtam vészjóslóan.

- Most miért véded, mondd meg? -szólt Ron. -Hiszen azt mondtad, hogy összevesztetek! Végleg!

- Még mindig nem tudtam kiverni őt a fejemből -szipogtam. -Nem megy!

Harry tett még egy lépést felém és átölelt.

- Nem akartalak megbántani... Fontos vagy nekünk, Hermione!

- De verd ki a fejedből ezt az alakot! -mondta jelentőségteljesen Ron. -Sürgősen!

-Azt hiszem, elmegyek lefeküdni -válaszoltam szemlesütve. Azzal magukra hagytam a fiúkat.

Persze, egyáltalán nem voltam álmos. Leültem az ágyam szélére, nekidőltem az ágytámlának és kibámultam az ablakon.

Sokáig kémleltem a sötét égboltot.

Talán el is bóbiskolhattam közben, mert amikor később felébredtem, Parvatiékat már a szobában találtam. Úgy látszik, későre járt az idő, hiszen már aludtak.

Hangtalanul felálltam és magamra kanyarítottam a taláromat.

Leballagtam a lépcsőn és leültem a kandalló elé. Abban már kialudt a tűz. Elgondolkozva meredtem a hamura.

Olyan egyedül vagyok! Bárcsak láthatnám Dracót!

De végülis, miért ne? Miért ne láthatnám?

Hiszen tudom a jelszót. És ilyen későn már biztos nincsenek a klubhelyiségükben...

Hirtelen elhatározásból felálltam, és elhagytam a griffendél tornyot.

Hangtalanul lépkedtem az üres folyosókon. Ó, miért is nem hoztam magammal Harry láthatatlanná tevő köpenyét?

Aztán nemsokára megérkeztem a kőfal elé, ahonnan a mardekáros klubhelyiség nyílt.

Mi a fenét csinálok??

Remegve elsuttogtam a jelszót és beléptem. Gyorsan behúzódtam egy drapéria mögé, úgy szemléltem a zöld bútoros helyiséget. Semmi mozgás nem volt.

Felmentem a hálókörletbe vezető lépcsőn, és megálltam a "hatodévesek" feliratú tábla előtt.

Tényleg nem tudom, mit vártam a helyzettől.

Igazából egyáltalán nem reméltem, hogy Draco most kedvesebben fogadna, mint legutóbb. De mindenképpen látni akartam.

Csak megnézem, ahogy alszik. Csak egy futó pillantást vetek rá...

Lenyomtam a kilincset. Az ajtó meglepően hangosan megnyikordult. A vér is megfagyott bennem.

De úgy látszik, senki sem ébredt fel.

Bár, csak egyszer jártam itt, emlékeztem, melyik ágyat kell keresni.

Óvatosan megközelítettem az alvó fiút és megálltam felette.

Összeszorult a torkom, amikor rápillantottam.

Egyik kezét a feje és a párna alatt nyugtatta, úgy feküdt az oldalán. Tejfölszőke haja újfennt a szemébe lógott.

Akaratlanul is elmosolyodtam. Olyan aranyos, amikor alszik.

Összébb húztam magamon a köpenyt. Hűvös volt a szobában. Valaki nyitva hagyhatta az egyik ablakot.

Amikor újra ránéztem a fiúra, összerezzentem.

Draco már ébren volt, szürke szeme megcsillant a félhomályban.

- Mit csinálsz te itt? -suttogta mérgesen.

Egy szót sem birtam kipréselni magamból. Csak álltam az ágya előtt a kabátomba burkolózva.

Megnyikordult az ágy, amikor felkelt róla. Hunyorogva odabattyogott az ajtóhoz, kinyitotta és visszanézett rám. Nem tudtam, mit akar, csak néztem őt. Ekkor kelletlenül visszajött, kézen fogott és kiráncigált a szobából.

Azt hittem, kidob a klubhelységből, de egy fotel felé vezetett. Intett, hogy üljek le.

- Mit keresel te itt az éjszaka közepén? -fonta karba a kezét.

- Hát... -cincogtam vörösen. -Igazából nem tudom.

- Ezt meg hogy értesem? -még mindig nem ült le, felemelt fejjel állt felettem. Álmosan kisimította homlokából a kósza tincseket. Éreztem, hogy ugrik egyet a gyomrom a látványtól.

- Nos? Nem árulod el? -kérdezte élesen.

- Nem tudom, mit mondjak.

Leguggolt elém és a szemembe nézett. Egy ideig csak fürkésztem az arcát, de nem jöttem rá, mit gondolhat most.

- Még mindig szeretlek -suttogtam megsemmisülten. Ez volt az egyetlen értelmes dolog, ami abban a pillanatban az eszembe jutott.

Lesütöttem a szemem és vártam a csípős választ.

De nem ilyet kaptam. Draco felém hajolt és megcsókolt. Nyitva maradt a szemem, úgy meglepődtem a gesztustól.

Majd pár pillanat múlva ijedten elhúzódott tőlem és megköszörülte a torkát.

- Khm. Ne haragudj.

- Nem... nincs semmi baj -szabadkoztam. Milyen idétlen egy helyzet! Majd' megreccsenek érte, szeretném, ha átölelne, ha tisztáznánk a helyzetet. Erre itt udvariaskodunk.

- Draco?

A fiú levette a tekintetét a közeli asztal lábáról és rám függesztette.

- Csak azt akarom mondani, hogy nagyon sajnálom. Szörnyen utálatos voltam veled. Nem ezt érdemled...

Nem felelt, csak megfogta a kezem. Éreztem a kellemes meleget, a bőre érintését az ujjaimon. Egyszerre libabőrős lettem.

A félhomályban is láttam, hogy elmosolyodott.

Még mindig nem szólalt meg. De már mindkét kezével megfogta az enyémet. Elmélázva figyeltem, ahogy összeér a két tenyerünk és rákulcsolódnak az ujjaink a másikéra.

A szabad kezével a hajamhoz nyúlt és hátrasöpörte a hullámos fürtöket a vállam mögé. Élveztem a régi, de ismerős érzést, hogy tetőtől-talpig elönti testemet a kellemes forróság.

Lehunytam a szemem.

Az egész szobában néma csönd volt. Egy óra ketyegett a sarokban. Még az izgatott lélegzésünket is hallottam a sötét szobában.

Felé nyúltam és megsimítottam az arcát. Ő belecsókolt a tenyerembe.

Majd feltérdelt és még közelebb kúszott hozzám. Ültemben szétnyitottam a lábamat így teljesen hozzám bírt húzódni. Rámdőlt a fotelben és csókolózni kezdtünk. Furcsa volt, a néma csöndben hallgatni a hangokat.

Leoldotta rólam a köpenyt és türelmetlenül félredobta.

Megint nem gondolkodtam józanul. A hirtelen feltámadt szenvedély vezérelt.

Kibújtam a hálóingemből és újra a fiúra néztem. Éreztem, hogy ég az arcom.

Draco nagyot sóhajtott a vágytól és ő is megszabadult fekete pizsamájától.

Már teljes lényemben fel voltam ajzva.

Letérdeltem mellé a földre és megcsókoltam az ajkait, a nyakát és a mellkasát. Ujjaimmal beletúrtam a hajába. Abba a hihetetlenül ezüst hajába... Hozzásimultam a forró testéhez. Hagyta, hogy eldöntsem a földön.

Mindent hagyott nekem.