Másnap kissé kimerült voltam. Túl sokáig maradhattam fenn.

Akárhogy is, tudtam, hogy ma sok lesz a dolgom, úgyhogy erőt vettem magamon és felkeltem.

Reggeli után rögtön visszasiettem a klubhelyiségbe. Mivel kevesebb, mint két hónapunk volt a vizsgákig, elkezdtem csinálni a szokásos tanulási ütemtervet.

Mire Ronék visszajöttek Hagridtől, már át is nyújtottam nekik a táblázatot.

- Szóval ez volt az a fontos dolog, amiért nem tudtál velünk jönni! -fintorgott Ron.

- Nagyon szívesen -feleltem sértődötten.

- Jó, ne haragudj, -ült le mellém a vörös hajú fiú, -tényleg nagyon rendes tőled! Köszönöm!

- Harry hol van?

- Öö, majd jön. Beszél a húgommal.

- Tényleg? -elmélázva simogattam az ölemben a macskámat. -Nem mondta, hogy mit akar tőle?

Ron vállat vont.

- Fogalmam sincs.

- Szerinted van köztük valami? -kérdeztem somolyogva.

- Nem tudom. Mondjuk, én nem ellenezném a dolgot. Százszor jobb, mint az a Michael Corner... De ha Harry nem akar beszélni róla, akkor nem faggatom. Végülis az ő dolga, nem?

- De... -helyeseltem halkan. Vajon Ron akkor is ilyen közömbös maradna, ha megtudná, hogy Dracóval vagyok? Kötve hiszem...

- Most már nyugodtan hozzákezdhetsz ismételni -váltottam témát.

Ron elfintorodott.

- Esküszöm, Hermione, te rosszabb vagy, mint McGalagony! -nevetett a fiú. -Pedig ő is mindig a vizsgákat emlegeti...

A következő néhány hét is elég gyorsan eltelt.

Délelőtt órákon voltunk, délután pedig készültünk másnapra. Hiába, ez a hónap már csak ilyen lesz.

Dracóval is csak futólag tudtam találkozni. Sietve váltottunk pár szót a folyosókon, ha épp nem volt senki a közelben.

Egy ízben felajánlottam neki is, hogy szívesen segítek a tanulásban, ha szeretné. De csak mosolyogva ingatta a fejét.

- Köszönöm, de egyedül is boldogulok! -felelte. -Nem kell olyan komolyan venni ezt az egészet.

- Hát, szerintem igen! Tudod, hogy számítanak a jegyek a továbbtanulásban...

- Á, szóval érdekel a jövőm? -húzta fel a szemöldökét. -Akkor talán van arra is esély, hogy te is komolyan gondolod ezt az kapcsolatot?

Elvörösödtem.

- Nem tudom... Lehet. De még nem akarok ezen gondolkozni.

Malfoy nem szólt semmit, csak elgondolkozva nézett engem.

- Tudod már, hogy mihez kezdesz az iskola után? -tereltem át a szót.

- Hát, lennének ötleteim, de úgysem lesz belőle semmi.

- Miért? -csodálkoztam.

- Apám mást szeretne -felelte nagyon halkan és megfogta az alkarját.

- Nem... -tátogtam és a szám elé kaptam a kezem. -Ugye nem??

Elfordította a fejét, majd pár pillanat múlva ismét rámnézett.

- Én már nem akarom -suttogta.

- De hiszen, nem kényszeríthet! -estem kétségbe. -Az nem lehet!

Fájdalmasan elfintorodott.

- Te nem ismered őt...

- Nem! -hajtogattam elszorult torokkal. -Akkor ellenségek leszünk!!

- Nyugodj meg!

- De... ezt... ezt miért nem mondtad hamarabb?

- Számított volna?

- Nagyon is! Ez mindent megváltoztat! -feleltem ingerülten. Éreztem, hogy egyre nő a gombóc a torkomban.

Ebbe még egyszer sem gondoltam bele. Azt már tudtam két éve, hogy Draco apja halálfaló. De az nem tudatosult bennem, hogy a fiát is kényszeríti erre. Pedig ez nyilvánvaló! Valószínűleg már születésekor erre a pályára szánták.

Lehet, hogy az egész jövője meg van már tervezve. Akkor pedig én semmiképp nem kerülhetek képbe. Az apja nem fogja hagyni... Egy pillanat alatt összeomlott bennem minden.

- Draco! -sírtam el magam kétségbeesetten.

- Hermione! -fogta meg két kézzel a vállamat. -Ugye elhiszed, hogy én ezt nem akarom?

Erőtlenül bólintottam.

- De ez nem változtat azon, hogy nem voltál velem őszinte! Ez egy nagyon fontos dolog. El kellett volna mondanod!

- Lehet.

- Még rögtön az elején -szipogtam. -Ha tudtam volna...

- Akkor? -hajolt közelebb hozzám, de én elhúzódtam tőle. -Mi az? Azt hiszed, fertőzök??

- Ne-em.

- Hát ez nem igaz! Még nincs rajtam semmiféle Sötét Jegy! És ha rajtam múlik, nem is lesz! -fakadt ki. -Akkor meg mi a bajod?

- Ha hamarabb elmondtad volna...

-Igen?? -húzta össze a szemét.

- ...akkor... akkor vigyáztam volna, hogy ne kerüljek ilyen közel hozzád -mondtam, de rögtön meg is bántam a dolgot.

A mardekéros fiú egy szót sem szólt, csak elengedett és rám sem pillantva elviharzott.

Könnyes szemmel bámultam utána.

Ha tényleg halálfaló lesz, akkor semmiképpen nem lehetünk együtt. Hiszen Voldemort híve lesz. A mi ellenségünk. Igazi ellenség!

De ha hamarabb belegondolok a dologba, korábban megszakítottam volna vele a kapcsolatot. Akkor nem szeretem meg ennyire. Így már nem voltam biztos benne, hogy el tudom engedni.

Talán jobb is így, hogy most ő hagyott itt engem...