Aznap este késő éjjelig fennmaradtunk. Harryék már régen kidőltek a házi feladat írásban, én még bírtam egy kicsit. Elmélyülten olvastam a számmisztika tankönyvemet.

- Mit is mondott Vector professzor, milyen könyvet kell elolvasni a mai anyaghoz? -gondolkoztam hangosan.

Ron, aki eddig az Átváltoztatásról Haladóknak című köteten nyugtatta a fejét, álmosan felmordult.

- Ja, a könyvtárban kell keresni- álltam fel sietve. -Mindjárt jövök!

Felesleges volt elköszönnöm, a fiúk már javában aludtak az asztalra borulva.

Szerencsére még nyitva volt a könyvtár, és pár perc alatt meg is találtam a keresett kötetet. Komótosan indultam vissza a szerzeményemmel a klubhelyiség felé.

Egyszerre zajt hallottam a folyosóról. Ki lehet az ilyen későn? Behúzódtam egy lovagi páncél mögé, onnan is hallottam a hangokat.

- ...ja, szerintem is! Mondd, Monstroék szereztek még italt a konyháról?

- Aha. De még Roxmortsról is maradt pár üveg. Vigyük el azt is a Nagyterembe?

- Naná! Sosem lehet elég...

A két fickó elkanyarodott egy másik folyosóra. Bármibe lefogadtam volna, hogy mardekárosok voltak.

Valószínűleg tilosban jártak, hiszen csak kilencig szabad a folyosókon lenni. Az pedig már réges-régen elmúlt.

Most mit csináljak? -töprengtem magamban. -Végülis prefektus vagyok, az a dolgom, hogy rendet teremtsek!

Újabb elhatározzással a Nagyterem felé vettem az irányt.

Amikor a márványlépcsőhöz értem, már messziről hallottam az éneklést és egyéb zajokat.

Az ebédlő ajtaja tárva-nyitva volt.

Még tilosban is járnak, de nem titkolják! Kíváncsian benéztem az ajtón.

A teremben ott volt a legtöbb mardekáros. Nagyon vidámnak tűntek. Bár a legtöbbjük már kiütötte magát és hangosan horkolva aludt. Az asztalokon halomban hevertek az üres vajsörös üvegek.

Vettem egy mély levegőt és beléptem.

Nem tudom, mire számítottam. Hogy abbahagyják az ünneplést, mert megjelent egy prefektus?

Odahajoltam az egyik asztalnál ülő Parkinsonhoz, ő még ébren volt és nevetgélt.

- Jé! Granger! Téged senki nem hívott. Mit akarsz itt? -vigyorgott laposakat pislogva.

- Mit csináltok itt? -kérdeztem.

- Hát ünnepelünk! Miért, minek néz ki? -tárta szét a karját. -A délelőtti meccset ünnepeljük!

- És ki engedte ezt meg nektek?

- Piton professzor. -A válasz a hátam mögül érkezett. Megfordultam és szembetaláltam magam a szintén vigyorgó Malfoyjal. -Miért? Valami gond van vele?

- Szerintem menjetek vissza a klubhelyiségetekbe bulizni! -tettem egy óvatos kísérletet.

- Hermione, Hermione... -ingatta a fejét a szőke fiú. A mozgásából ítélve szerintem berugott. -Nem változol! Lazíts egy kicsit!

Azzal megpróbált átkarolni, de ellöktem magamtól.

- Hagyj békén! Részeg vagy!

- Dehogy vagyok! -intett hanyagul, majd leült az egyik asztal tetejére. Újabb vajsörös üveget bontott és belekortyolt. Megrovóan ránéztem.

- Hogy a többiek mit csinálnak, az nem érdekel. De te jobban tennéd, ha visszamennél a szobádba és kialudnád magad!

- Ugyan kérlek! Nincs nekem semmi bajom -szédelgett.

Akármennyire is haragudtam rá, nem hagyhattam az asztal közepén elaludni.

- Gyere Malfoy! -próbáltam felhúzni, mivel időközben elterült az asztalon.

- Draco, ha kérhetnélek! -javított ki, és lassan felállt. Megfogtam a csuklóját, úgy húztam a kijárat felé.

Engedelmesen követett, de amikor a tölgyfaajtó elé értünk, egyszerre megtorpant.

- Sétáljunk!

- Mi??

- Szeretnék kimenni a parkba! -ismételte.

- Dehát éjjel három óra van! Most akarsz sétálgatni? -szörnyülködtem.

- Légy szíves, gyere! -kérlelt. -Kicsit rosszul érzem magam...

Sóhajtottam.

- Na jó.

- Remek! -lelkesült fel.

Kiballagtunk a kertbe és leültettem az egyik padra.

- Te nem ülsz le? -kérdezte ártatlanul.

Megvontam a vállam és melléültem. Ilyen állapotban úgysem tud sem kötekedni, sem veszekedni velem...

Kellemesen hűvös volt az idő. Már egyáltalán nem fáztam, bár csillagos volt az ég. A telihold visszatükröződött a tó tükrén.

- Már úgyis régóta szerettem volna beszélni veled -kezdte a mardekáros fiú.

Meglepődve pillantottam rá.

- Ugyan miről? -kérdeztem sértődött arccal.

- Borzasztóan hiányzol -mondta. -Egyáltalán nem hittem volna, de nagyon fontos vagy nekem...

Nem sokat teketóriázott, felém hajolt és megcsókolt.

Magam sem értettem, miért hagytam neki. Talán azért, mert vágytam a közelségére.

Élveztem, hogy ajkaink összeforrtak. Csak a pillanatra koncentráltam, nem érdekelt, mi lesz ezután. Szorosan hozzábújtam és ő magához szorított. Az érintésétől egyszerre libabőrös lettem.

De tudtam, hogy ez így nincs jól. Valószínűleg, holnapra Draco elfelejti az egészet... Egy könnycsepp gördült le az arcomról és csöppent az állára.

Kinyitotta a szemét és pár centiről belenézett a szemembe.

- Mi a baj? -kérdezte őszintén.

Becsuktam a szememet és megráztam a fejem.

- Semmi -azzal szenvedélyesen megcsókoltam. Tudtam, hogy értelmetlen ez az egész. Ostobaságot csinálok. De elgyöngültem a közelségétől. Nem tudtam másra gondolni, csak rá.

- Szeretlek! -mondtam fájdalmasan. Válaszul ő még erősebben átölelt. Az egyik lábamat átvetettem a combjain. Már éreztem a teste minden rezdülését. Hallottam a szívverését.

A kezei végigfutottak a hátamon majd a mellkasomon.

Megborzongtam amikor belecsókolt a nyakamba.

Miután az ajkaink szétváltak, átöleltük egymást. Még sokáig maradtunk így levegő után kapkodva.

Ez egy álom, egy nagyon szép álom...

Draco a hajamat kezdte simogatni.

Nem szóltunk egymáshoz, de nem is kellett beszélnünk ahhoz, hogy tisztázzuk az utóbbi idő sérelmeit, félreértéseit.

- Draco? -szólaltam meg egy idő múlva. -Be kellene mennünk az iskolába...

- Nem akarlak elengedni!

- Pedig muszáj! -feleltem.

- Hermione! -nézett a szemebe, -Nem akarsz...

- Nem -előztem meg a kérdését. Rögtön tudtam, mit szeretne. -Ne haragudj, de nagyon rossz állapotban vagy. Aludnod kellene... Gyere, elkísérlek a klubhelyiségedbe!

- Ahogy parancsolod, kedves -felelte álmosan vigyorogva. Felállt majd dűlöngélve elindult a kastély felé. Belekarolva vezettem. Időnként meg kellett fordítanom, hogy jó irányba menjen.

Később én is visszatértem a griffendél toronyba. Ronék már felébredhettek és valószínűleg elmentek lefeküdni. Kimerülten, ruhástól estem bele az ágyamba.

Fogalmam sincs, hogy megváltozott-e valami kettőnk között. Lehet, hogy Draco egyszerűen álomnak hiszi majd az egészet...

Egy szép álomnak...