A sötétség átka

Why?-you ask-Why should I care

In a world full of hate and dispair?

Nem látsz. Nem hallasz. Nem érzel.

A világ üres. Te semmi vagy.

Félsz a haláltól. Rettegsz az élettől.

Egyedül vagy. Ez az, ami mindennél jobban megrémít.

Egyedül vagy egy olyan világban, ahol nincs helye a kívülállóknak. Nincs helye az álmodozóknak. Nincs helye a tiszta érzelmeknek.

De legfőképp: nincs hely Neked.

Everyone comes and goes like there’s nothing wrong

And with each day the ignorance grows even more strong.

Így lassan behódolsz a sötétségnek: a felszínességnek, az önámításnak, a szerepjátszásnak, a világ rendjének.

Elsüllyedsz a mindennapokban. Elveszik a fényed, egyediséged, egyéniséged.

Sodródsz az árral és azt hiszed, így is boldog lehetsz.

Teszed, amit elvárnak tőled, ahogy mindenki más.

Nobody cares when lifes fall apart

They rather throw a dart in the victim’s heart.

Senki sem hisz már semmiben.

Te még hittél.

Tudod.

Emlékszel.

Gyermekként hittél egy szebb életben, egy jobb világban.

De felnőttél és mindez elhomályosult.

Úrrá lett rajtad a fásultság.

Megbénított az üresség.

Fejed a víz alá nyomták és csak néha, ha már a fulladás fenyeget, engednek a felszínre jutni.

Ilyenkor úgy érzed, ismét szabad vagy.

Tüdődet teleszívod friss, égető levegővel.

Lelked csonkja megtelik élettel.

De nem engednek többet.

Fejedet visszaszorítják a víz alá.

Az élet ólomsúlyával zuhan rád.

És te nem ellenkezel.

Gyáva vagy.

Rettenetesen gyáva.

So walk away you lost stranger, leave us alone

Save yourself if you can from our world’s venom.

~Vége~