Elveszett lelkek

Els� fejezet

Remus m�r nem tudta, pontosan mennyi ideje �lldog�lt a hatalmas h�z el�tt. L�ba mellett fekv� l�d�j�ra v�kony h�r�teg hullott, ujjai teljesen �tfagytak a metsz� hidegben, haj�t pedig �sszek�colta az er�s sz�l. A fi� m�g egyszer r�pillantott a kez�ben szorongatott pap�rra. A gyenge utcai f�nyben alig tudta kivenni a r�vid �js�gcikk sz�veg�t, de igaz�b�l nem is volt r� sz�ks�ge. Legal�bb ezerszer olvasta m�r el:

H�z k�r�li munk�kra szolg�l�t keres�nk.

Kor, nem, sz�rmaz�s nem akad�ly.

Azonnali felv�tel!

C�m: London, Grimmauld t�r 12.

A lap alj�n cikorny�s bet�kkel a k�vetkez� felirat d�szelgett: A Nemes �s Nagy M�lt� Black Csal�d, ”Toujours Pur”.

A fi� nagyot s�hajtott. Szolg�l�. De m�gis mire sz�m�tott? Ki alkalmazna m�sra egy 17 �ves, alig k�pzett var�zsl�t? F�leg �gy, hogy nem k�rdezik, honnan j�tt �s mit csin�lt azel�tt…

-Szedd �ssze magad! –suttogta az orra alatt Remus, majd csomagj�t maga ut�n h�zva a h�z ajtaj�hoz l�pett. A kapu legal�bb h�romszor akkora volt, mint �, a kopogtat�t pedig m�g l�bujjhegyen �llva is �pphogy el�rte. Az esti cs�ndben az er�tlen kopog�s m�gis hatalmas robajnak hallatszott.

P�r pillanat m�lva azt�n nyikorogva kit�rult az ajt� egyik sz�rnya. Remus egy ideig csak pislogni tudott. Teljesen elvak�totta a h�z belsej�b�l �rad� f�ny. Nem l�tott m�st, csak egy s�t�t �rnyalakot.

-Lupin. Remus Lupin, igaz? –�rkezett a fagyos n�i hang.

-Igen –felelte a fi�. Most m�r tiszt�n l�tta a hang tulajdonos�t. Egy magas, v�kony, fekete tal�rba �lt�z�tt, k�z�pkor� n� �llt el�tte. Arca kem�ny �s rideg volt, ak�rcsak az odakinn tombol� t�l.

-Igen, asszonyom. Vagy Mrs. Black. Meg�rtetted? –k�rdezte h�v�sen �s kim�rten a boszork�ny.

-Igen… asszonyom –v�laszolta Remus. Akaratlanul is megremegett a n� hideg tekintet�t�l.

-Gyere be, miel�tt megfagysz. �gy nem veszem semmi hasznodat.

Remus b�lintott, majd lehajolt a csomagj��rt �s �temelte a k�sz�b�n. Ahogy bel�pett a f�nyben �sz� nappaliba, az ajt� azonnal becsap�dott m�g�tte. Nem tudta mi�rt, de hirtelen olyan �rz�se t�madt, mintha b�rt�nbe z�rt�k volna.

-El�g v�konyka vagy –kezdte a n�, mik�zben tet�t�l-talpig v�gigm�rte a fi�t. –Biztos, hogy b�rni fogod a munk�t? Nem hi�nyzik m�g egy kolonc a nyakamba.

-Igen, asszonyom. B�rni fogom –felelte halkan, de hat�rozottan Remus.

-Rendben van. A szob�d a legfels� szinten lesz. Tartsd tiszt�n, senki nem fogja helyetted megcsin�lni. H�tv�genk�nt egy nap kimen�t kapsz, de ne keveredj semmi bajba, mert nem v�llalunk �rted felel�ss�get. A fizet�sedet a munk�d min�s�ge alapj�n kapod, sz�val nem aj�nlatos, hogy elheny�ld az id�t. Holnap reggel 8 �r�ra gyere le ide �s megkapod a feladataidat –ezzel a n� egyetlen tov�bbi sz� n�lk�l megfordult �s kiment a szob�b�l.

Amint az ajt� becsuk�dott m�g�tte, a fi� hatalmasat s�hajtott.

 Lehetett volna rosszabb is –gondolta mag�ban, mik�zben holmij�val egy�tt elkezdte megm�szni a v�gtelennek t�n� l�pcs�sort.– V�g�l is, nem k�rdezett semmit. B�r biztosan nem nyern� el a vil�g legsz�v�lyesebb munkaad�ja c�m�t…

Remus a m�sodik l�pcs�fordul�n�l m�r �gy �rezte, hogy leszakad a l�ba. Ki �p�tette ezt az �toknagy h�zat? K�r�l�tte a falakat v�gig hatalmas festm�nyek d�sz�tett�k, mindegyikr�l felszegett fej� boszork�nyok �s var�zsl�k n�ztek le r�. Az egyik k�pen a fi� Mrs. Blacket ismerte fel. Egy m�lt�s�gteljes f�rfi mellett �lt egy b�rsonysz�kben, mellett�k pedig k�t fekete haj� fi� �llt. A fiatalabb apja v�ll�ra tette egyik kez�t �s b�szk�n kih�zott h�ttal n�zett el�re. Az id�sebb ellenben mintha olyan messzire h�z�dott volna t�l�k, amennyire csak tudott. Arca azonban semmilyen �rzelmet nem t�kr�z�tt.

Remusnak hamarosan m�s is felt�nt: mindenhol centi vastagon �llt a por, az ablakokon m�r alig lehetett kil�tni, a sz�nyegeken pedig hatalmas s�rfoltok �ktelenkedtek.

-Az el�d�m nem lehetett a legjobb –mormogta mag�ban a fi�. Hirtelen azonban meg�t�tte a f�l�t egy halk zaj. Nem is zaj volt… zene… tal�n zongora? Igen, eg�sz biztosan az. B�rhonnan felismern� ezt a hangot. R�gen az �desanyja is mindig j�tszott…

Ne kezd megint, Remus! –gondolta d�h�sen.– Tudod, hogy �gy k�nnyebb lesz nekik.

A zene hirtelen elhallgatott, mintha elv�gt�k volna, a fi� pedig �szre sem vette, hogy id�k�zben el�rte a l�pcs�sor v�g�t. Vele szemben mind�ssze egyetlen kopott ajt� �llt. Alighogy bel�pett rajta, iszonyatos b�z csapta meg az orr�t.

-T�nyleg nem az el�d�m volt a legjobb –mondta fintorogva a fi�, majd beh�zta maga m�g�tt az ajt�t.

A szoba mind�ssze egy rozoga �gyb�l, egy kis asztalb�l, k�t sz�kb�l �s egy er�sen d�ledez� szekr�nyb�l �llt. Az �ggyal szemben egy, a szoba m�ret�hez k�pest t�ls�gosan is nagy ablak �keskedett. Az �vegen kereszt�l pont az �gy�ra s�t�tt a fogy� hold f�nye.

B�jos –gondolta Remus szarkasztikusan, mik�zben l�d�j�t az �gy mell� h�zva, le�lt annak a sz�l�re.

N�h�ny percig csak az ablakon �t b�multa az alatta elter�l� v�rost. A h�zakat, az utat �s a f�kat m�r j�val vastagabb h�r�teg fedte, a t�volabbi ablakokban pedig �nnepi f�nyek csillogtak. Remus �rezte, hogy egyre ink�bb nehezedik a szemh�ja. Lassan elny�jt�zott az �gyon �s megpr�b�lta kiz�rni agy�b�l az elm�lt napok eml�keit.

Sosem mehet t�bbet haza. Nem hagyhatja, hogy a sz�lei tov�bb szenvedjenek… vagy valami m�g rosszabb t�rt�njen vel�k. Nem. �gy jobb lesz mindenkinek. �s ki tudja, mit hoz a holnap?

-Boldog Kar�csonyt! –suttogta halkan a fi�, majd szinte azon nyomban elnyomta az �lom.