Negyedik fejezet

Remusnak fogalma sem volt r�la, mit akarhatott ezzel mondani a m�sik fi�. De nem sok ideje maradt gondolkodni, ha est�re be akarta fejezni a k�t szoba kitakar�t�s�t. Hat �ra t�jban v�g�l m�gis siker�lt t�lesnie a dolgon �s miut�n megvacsor�zott –Mrs. Maddison folyamatos mormol�sa k�zepette -, v�gre felmehetett a szob�j�ba.

Rettenetesen f�radt volt, de amikor megpr�b�lt elaludni, egyszer�en nem j�tt �lom a szem�re. Egyfolyt�ban csak Sirius utols� mondata j�rt a fej�ben. Egy ideig m�g tov�bb forgol�dott az �gy�ban, de az �gy teljesen rem�nytelennek bizonyult. �gy d�nt�tt, hogy ha m�r aludni nem tud, legal�bb hasznosan t�lti el az idej�t. L�d�ja fel� ny�lt, hogy kipakolja –hiszen az, az elm�lt este �ta �rintetlen�l hevert az �gya mellett -, mikor egy ajt� nyit�d�s�ra �s hangos nevet�sre lett figyelmes. P�r percig halkan f�lelt, h�tha ki tud m�g venni valamit, de a zajok elhalkultak.

Persze. Mr. Black mondta, hogy vend�geik lesznek. K�v�ncsi vagyok, mivel t�ltik a kar�csonyt. Biztos elmes�lik egym�snak, kinek milyen szerencs�tlen embert siker�lt felvennie szolg�l�nak –gondolta Remus fanyalogva, de ekkor �jabb zajok �rkeztek lentr�l, most m�g az el�bbin�l is hangosabban. Becsap�dott egy ajt�, majd egy f�rfi ord�t�sa hallatszott. A fi� csak foszl�nyokat hallott, de hamarosan felismerte benne a csal�df� hangj�t:

-M�gis mit… te magadr�l?! Hogy lehetsz… nem mehetsz sehova… azonnal… vissza!!!

A m�sik f�l v�lasz�t nem lehetett hallani, de Remusnak volt egy elk�pzel�se arr�l, hogy ki volt az. Ism�t ajt� csap�dott, majd n�ma cs�nd k�vetkezett. A fi� csak ekkor vette �szre, hogy a nagy koncentr�l�s k�zben, m�r eg�szen az ajt�ra tapadt. Akaratlanul is elv�r�s�d�tt �s gyorsan visszat�rt a csomagj�hoz.

Semmi k�z�d hozz�! Fogalmad sincs r�la, mi folyik itt...

De az�rt �rdekel, nem igaz? –sz�lalt meg egy kis hang a fej�ben. –K�v�ncsi vagy, hogy mi t�rt�nhetett egy ilyen l�tsz�lag t�k�letes csal�dban…

H�t igen. V�g�l is minden�k megvan. Mi oka lehet az ifjabb Blacknek a l�zad�sra? J� dolgukban m�r azt sem tudj�k, mit csin�ljanak –gondolta keser�en Remus, majd egy s�hajjal pakolni kezdett.

*******

…Takarodj innen! Miel�tt m�g m�snak is baja esik… Vigy�zz Lupin! Nem leszel mindig ott, hogy megv�dd �ket! ...  Nem… Ezt nem tehetitek! NEM!

Remus leveg��rt kapkodva riadt f�l �lm�b�l. M�r megint. Sosem fog tudni megszabadulni ezekt�l a k�pekt�l. J� p�r perc�be ker�lt, mire l�gz�se lecsillapodott �s az agya viszonylag kitisztult a sz�rny� eml�kekt�l. Ahogy azonban fej�t visszahajtotta p�rn�j�ra �s f�l�ben m�r nemcsak sz�ve d�b�rg�s�t hallotta, m�sra is felfigyelt. Ism�t felcsend�lt ugyanaz a zongorasz�, ami els� nap. Most sokkal tiszt�bban �s eg�szen k�zelr�l. A fi� a plafont b�mulva f�lelt �s k�zben er�sen �gyelt arra, nehogy v�letlen�l lecsuk�djon a szeme. Egy �jszak�ra el�g volt ennyi r�m�lom…

K�r�lbel�l negyed �ra m�lva azonban felt�nt neki valami. A zen�sz ugyanazt a dalt j�tszotta �jra �s �jra. S b�r a dal gy�ny�r� volt �s a zongorista egyetlen hiba n�lk�l j�tszott, m�gis… ahogy Remus egyre ink�bb elmer�lt benne, felt�nt neki valami. Az els�re vid�man cseng� dalb�l m�rhetetlen f�jdalom �s szomor�s�g �radt. A fi� nem �rtette, mib�l j�tt r� erre. Hiszen a zen�sz mindv�gig semmit sem v�ltoztatott a j�t�k�n, de valahogy…

A zene az utols� taktushoz �rt, de Remus hi�ba v�rt, nem kezd�d�tt �jb�l. A fi� ezut�n m�g sok�ig k�zd�tt a f�radts�g ellen, de �gy t�nt, teste nem engedelmeskedik neki. Szemh�ja olyan neh�z volt, mintha egy zs�k sz�n h�zta volna lefel� s Remus �rezte, hogy eg�sz l�ny�t beter�ti a kimer�lts�g.

Reggel m�gis, hossz� napok �ta el�sz�r, frissen �bredt. �lm�ban nem k�s�rtett�k a m�lt �rnyai, csak egy t�voli dallam csend�lt fel mindig… �jra �s �jra.