Elmosta az es�

    �sz k�zep�hez k�pest szokatlan, hideg volt az este. Az eg�sz napos f�lledts�g m�r a m�lt�, most a nyugati sz�l t�ncolt v�gig az utc�kon. A madarak egy ideje elhallgattak, a j�rda menti f�k s�rg�s-barn�s lombjai pedig meg-megzizzentek. A vihar el�jelei.

Mindezt tal�n az emberek is meg�rezhett�k, vagy tudhatt�k a t�v�h�rad�jukb�l, mert Londonhoz k�pes meglehet�sen kev�s volt akkor a j�r�kel�. Igen, a legt�bben beh�z�dtak m�r otthonaikba, onnan figyelt�k az id�j�r�s alakul�s�t.

Remus azon kevesek egyik�hez tartozott, akik m�g mindig kint k�boroltak a szabadban. Kez�t zsebre dugva baktotott a j�rd�n, v�gig a f�ldet b�mulva.

Az �gre id�k�zben sz�rke felh�f�tyolt f�jt a sz�l, majd lepottyantak az els� k�v�r es�cseppek is. De a f�rfi meg sem �rezte a tark�j�ra hullott v�zcseppeket, tov�bbra is elmerengve l�pkedett. Nem telt bele sok id�, �s a borong�s felh�k bev�ltott�k a hozz�juk f�z�tt el�rejelz�seket: zivatar kerekedett.

Az es� t�nyleg �gy esett, mintha “a d�zs�b�l �nten�k” kifejez�snek mindenk�ppen eleget akarna tenni; �s a muglik is pontosan olyan f�rg�n szaladtak haszn�lhatatlann� v�lt eserny�j�kkel valami mened�k al�, ahogy az ilyenkor lenni szokott.

Furcsa l�tv�nyt ny�jthatott h�t Lupin, aki olyan nyugodtan s�t�lgatott gondolataiba m�lyedve. Az a t�ny sem zavarta, pillanatokon bel�l b�rig fog �zik.

Sz�k�sbarna haja m�r r�tapadt a fej�re �s a homlok�ra; barna, kopottas kab�tja is elnehezedett m�r a v�zt�l. Csak akkor kapta fel egy pillanatra afej�t, amikor egy ideges mugli sorf�r r�dud�lt az �ttesten.

Meglepetten k�r�ln�zett, mintha abban a pillanatban ker�lt volna csak az utc�ra. �s ebben volt valami: l�lekben eddig eg�sz m�shol j�rt.

V�gre siet�sebbre fogta l�pteit, majd hamarosan el�rt egy nagy, �don, 12-es h�zsz�mot visel� h�z el�.

Felemelte egyik kez�t, hogy bekopogjon, de miel�tt hozz��rt volna a d�szes ajt�hoz, az kit�rult.

- Te j� �g, Remus! Hol volt�l id�ig? –Tonks nyitott neki ajt�t, �s a jelekb�l �t�lve nagyon agg�dott.

Az eml�tettnek k�d�ss� v�lt a tekintete… Egy percre azt hitte, egy magas, holl�fekete haj�, vigyorg� ember �ll el�tte.

“- …Hol a f�szkes fen�ben csatangolt�l eddig, Holds�p!? M�r t�v� tettem �rted az eg�sz k�rny�ket!”

Azt�n finoman megr�za a fej�t �s a k�pzelg�s elt�nt.

Helyette ott �llt Tonks egy nagy, z�ld kend�be burkol�zva. Az el�szob�b�l �rad� gyerty�k f�nye ragyog� gl�ri�t k�lcs�n�ztek most v�r�s, f�lhossz� haj�nak.

- Csak… s�t�ltam egy kicsit –vont v�llat a f�rfi, �s bel�pett a Black h�zba. Az ajt� z�r�d�sa ut�n pedig semmiv� foszlott az �p�let- legal�bbis az arra j�r�k sz�m�ra.

- Jaj, Remus! Hiszen csurom vizes vagy! –sop�nkodott tov�bb a boszork�ny. –Na gyere! –azzal a meleg konyha fel� vezette Remust. Miut�n helyet foglalt az asztaln�l, egy nagy b�gre g�z�lg� te�t tolt el�.

- Ezt idd meg, azt�n �lt�zz �t, mert m�g megf�zol! –sz�lt any�skod�an. –A Rend semmire sem megy egy n�th�s �nk�ntessel!

�s hogy ezzel sem tudott mosolyt csalni a var�zsl� arc�ra, ink�bb leguggolt el� �s szel�den megk�rdezte:

- Mondd, mi�rt ment�l egy�ltal�n el?

Lupin belesz�rcs�lt az ital�ba, miel�tt v�laszolt volna.

- Te ezt nem �rtheted, Tonks. Nekem most… s�t�lnom kellett…

- De mi�rt?

Remus csak megr�zta a fej�t. Haj�b�l p�r v�zcsepp a padl�ra hulott.

- Ne haragudj… -suttogta.

Nymphadora b�tortalanul a f�rfi t�rd�re tette a kez�t. A vil�gos nadr�gb�l szinte csavarni lehetett a vizet.

- Valami bajod van tal�n?

- Nem! …Nem.

- Akkor mi�rt vagy ilyen szomor�? M�g mindig… miatta?

Lupin b�gr�je hangosan koppant a faasztalon. Egy darabig csak zih�lva meredt a poharat markol� kez�re, azt�n a l�ny fel� fordult. Tonks meglepetten tapasztalta, hogy a f�rfi szeme k�nnyes. M�g sosem l�tta �t s�rni… M�r h�rom h�nap is eltelt, az�ta… �s m�g akkor sem ejtett egy k�nnycseppet sem…

- Hi�nyzik nekem –sz�lt halkan Remus. –Azt hittem, ki fogom b�rni, de t�vedtem. Harry miatt… er�snek kellett volna maradnom, de nem vagyok r� k�pes. Tov�bb nem… � volt az �letem.

- Jaj, Remus! –n�zett r� sajn�lkozva Tonks. –Ezt nem tudtam… Illetve azt igen, hogy szereted, de… ezt nem- halkult el a mondat v�g�re a hangja.

Lupin lehunyta a szem�t, �s az els� k�t k�nnycsepp v�gigfolyt az arc�n. Egy olyan ember �lt Nymphadora el�tt, aki m�r sok sz�rny�s�get meg�lt, mondhatni, m�r hozz� is szokott elviselni azt. T�rni… Pontosan �gy s�rt most: hangtalanul, keser�en.

- Sss- csit�totta a n�. Felt�rdelt, k�zelebb h�z�dott Remushoz �s �t�lelte. A f�rfi lehunyt szemmel �szt�n�sen �tkulcsolta a v�ll�t.

–M�r nem vagy egyed�l… -mondta halkan a l�ny.

- De… elment… -suttogta Lupin f�jdalmasan. –Sirius… elment…

- El –ism�telte a boszork�ny. –De hidd el, az id� gy�gy�r a sebekre. Fel fogod dolgozni, Remus…

- …lehetetlen… –r�ncolta �ssze a homlok�t a f�rfi.

Tonks kibontakozott az �lel�s�b�l, -pillanatnyilag nem foglalkozva azzal, hogy az � pul�vere is el�g vizes lett-, �s elsz�ntan farkasszemet n�zett a var�zsl�val.

- Nem, nem az! –�s miel�tt a f�rfi tiltakozhatott volna, folytatta: -Nem olyan embernek ismertelek meg, Remus Lupin, amilyen az ut�bbi id�ben volt�l. Megkeseredett... Sz�rny� l�tni, hogy szenvedsz… �s �n nem seg�thetek.

- M�gis miben seg�thetn�l? –tudakolta a var�zsl�. Most m�r remegett is, mind az �t�zott ruh�it�l, mind az �rzelmekt�l. –Hidd el, tudom�sul vettem, hogy meghalt. K�sz vagyok �t elengedni, de… az eml�ke �r�kk� itt lesz a sz�vemben.

Nymphadora lassan b�lintott, majd az � szem�t is elhagyta egy k�nnycsepp.

- Azt k�rded, miben seg�thetek? –k�rdezte, azzal k�t tenyer�be fogta Remus megillet�d�tt arc�t. – Csak hagyd, hogy szeresselek!

Hajnalra v�gre el�llt a zivatar. A Nap vid�man b�jt el� a s�t�tk�k felh�k m�g�l, v�r�ses f�ny�rba burkolva a v�rost, �s a kerteket.

A Grimmauld t�ri h�z h�ts�, f�ves gyep�n tegnap m�g megannyi, lehullott falevelet halmoztak fel nagy, puha halomba. Mostanra azonban a h�zb�l kil�p�ket harmatt�l csillog�, elter�l� lev�ltenger fogata.

A gondosan �sszegerebly�zett kis domb m�r nem volt meg. Elmosta az es�…

  *V�ge*