Felesleges ember

   A francba…!

Mi�rt nincs nekem el�g �nuralmam? Mi�rt nem tudok egyszer�en er�t venni magamon? Hi�ba fogadtam meg, hogy t�bb� nem esek ugyanabba a hib�ba, t�bb� nem teszem meg, m�gsem ment… Meg kellett volna �llnom! M�r csak miattad is.

De nem! Csak egy nagy rak�s szerencs�tlens�g vagyok! Egy �l�halott, egy haszontalan kolonc a t�bbiek nyak�n...

M�g j�, hogy dr�ga any�m h�za megfelel a Rendnek. Valamivel �n is tudtam seg�teni nekik. Mondjuk, ha jobban belegondolok, ezt a h�zat n�lk�lem is haszn�lhatt�k volna… nyugodtan, hisz m�r t�bb, mint egy �vtizede lakatlanul �llt. Dumbledorenak ha j�l tudom, m�g kulcsa is volt hozz�. Megy minden n�lk�lem is…

   �, a francba, de marha rosszul vagyok…!

Sirius t�l hirtelen �lt f�l az �gyon, �gy m�rhetetlen h�nyingere t�madt. Mindk�t kez�t a homlok�ra szor�totta �s el�red�lt a t�rd�re. Hamar r�j�tt, hogy ez nem volt egy b�lcs mozdulat, �gyhogy gyorsan h�trahajtotta a fej�t �s megpr�b�lt nagy leveg�ket venni.

Amikor gy�jt�tt egy kis er�t, csigalassan felt�p�szkodott �s elv�nszorgott a f�rd�szoba fel�. �tk�zben sz�mos �vegbe botlott bele. A sz�nes boros �s whiskys �vegek finoman �ssze-�sszekoccantak, de ez a f�rfinek olyan volt, mintha k�zvetlen�l a f�le mellett csapt�k volna �ket egym�shoz.

V�g�l csak el�rt a csaphoz. Megnyitotta �s a j�ghideg vizet t�bbsz�r is az arc�ba csapta. P�r pillanatra felfriss�lt ugyan, de hamararosan tapasztalta, hogy ez az �rz�s is csak �tmeneti.

Megk�nzott arccal belen�zett a t�k�rbe. Nos, a l�tv�ny sem volt valami elragad�. A f�rfi hossz�, �jfekete haja �sszegubancol�dva l�gott a szem�be �s meztelen v�ll�ra; mag�hoz k�pest el�gg� s�padt �s ny�zott volt, a szeme alatt pedig s�t�t karik�k �ktelenkedtek. 

   Nagyon elragad�...

Miut�n �gy-ahogy megt�r�lgette az arc�t, kiss� lehalkult a z�g�s a f�l�ben, �gy �szrevette, hogy valaki m�r pakolgat lent a konyh�ban.

   K�v�…!

Ny�sz�r�gve �s n�ha a falba kapaszkodva, de lejutott a l�pcs�n. A hall kicsiny ablakain be�rad� felkel� nap els� sugarai sejtelmes narancss�rga cs�kokat festettek a poros padl�ra.

Itt azonban Sirius �jabb akad�lyba �tk�z�tt. A nagy hunyorog�s k�zepette nem vette �szre a bej�rati ajt� mellett �ll�, kab�tokkal j�l megpakolt fogast, �gy teljes lend�let�vel neki�tk�z�tt. Ennek term�szetesen az lett az eredm�nye, hogy a fogas hangos puffan�ssal eld�lt, a f�rfi fojtott hangon k�romkodni kezdett, Mrs Black kedves portr�ja pedig �ktelen rik�csol�sba kezdett:

- …hogy m�g pihenni sem hagyj�k az embert! N�zzenek oda…! Itt a csal�d sz�gyene! Rem�lem, �pp haldokolsz, te bitang, �gy kell neked…!

Az ordib�l�sra azt�n sebes l�ptek zaja hallatszott, azt�n megjelent Remus egy nyitott, s�t�tk�k h�l�k�nt�sben. Idegesen r�ncig�lni kezdte a port� k�t oldal�n a molyr�gta, hossz� b�rsonyf�gg�nyt. V�gre siker�lt elh�znia, mire a szitok�radat abbamaradt.

- Mit csin�lsz itt? –suttogta inger�lten, miut�n megfordult. –Hajnalok hajnal�n akarod felverni az eg�sz h�zat?!

Sirius csak megvet�en mordult egyet. M�g mindig l�ktetett a dobh�rty�ja, �s �gy m�g elviselhetetlenebb� v�lt mind a fej-, mind a hasf�j�sa.

Lupinnak el�g volt egy pillant�st vetnie r�, r�gt�n felismerte a helyzetet.

- Menj be a konyh�ba! –utas�totta szigor�an.

- Az az �n k�nt�s�m.

- Igen, az –biccentett Remus t�relmetlen�l. –Gyer�nk, indulj!

Bent le�ltette Siriust egy sz�kre, majd tov�bbment a t�zhelyhez, amin m�r rotyogott valami. A fekete haj� f�rfi a kez�be temette az arc�t.

   Mi�rt nem sz�lsz egy sz�t sem?? Ez sokkal rosszabb, mintha megszidn�l, vagy valami. �s ezt tudod is nagy j�l…!

Direkt csin�lod, direkt k�nzol! El akarod �rni, hogy elsz�gyelljem magam, ugye?!

…Tess�k! Csak s�hajtozol itt, mint egy m�rt�r! Gyer�nk, mondd a k�pembe, ha nem tetszik valami!

Lupin nemsok�ra egy s�rg�s folyad�kkal teli t�ny�rt tolt Sirius el�.

- Ez mi? –tudakolta az, fintorogva.

- Ugyanaz, mint a m�ltkor: korhely leves. J�t tesz a gyomornak–felelte nyugodtan. –�s nagyon �r�ln�k, ha ez�ttal nem bor�tan�d ki.

- K�v�t akarok –felelte sz�razon a f�rfi.

- Majd kapsz azt is, ha ezt megeszed.

Sirius duzzogva belen�zett Remus borosty�ns�rga szemeibe, azt�n kelletlen�l kez�be fogta a kanalat, �s enni kezdett.

- Savany� –j�tt nemsok�ra a helyzetjelent�s.

- Akkor j� –b�lintott Lupin mosolytalan arccal �s le�lt mell�. 

P�r kan�l ut�n Black �jra feln�zett bar�tj�ra �s g�nyosan elmosolyodott.

- Nos, ess�nk t�l rajta.

- Ugyan min? –h�kkent meg Remus.

- �, dr�gas�gom, ne csin�lj �gy, mintha nem erre k�sz�lt�l volna, amikor megl�tt�l reggel! Gyer�nk, ne k�m�lj!

- H�lye vagy! –�llt fel a f�rfi a f�nyesre sik�lt asztalt�l.

- J�, kezdetnek nem rossz, de tudsz te m�g enn�l cifr�bbat is mondani…!

- Ide hallgass, te idi�ta! –a sz�k�sbarna haj� var�zsl� megragadta bar�tja v�ll�t, �s szembe ford�totta mag�val. –Azt hiszed, nekem olyan nagy �r�m �gy l�tni t�ged? M�r elmondtam legut�bb is a v�lem�nyemet a dologr�l. Meg az azel�tti �s az azel�tti alkalommal is… –Remus feld�ltan vett egy nagy leveg�t, tal�n az�rt, hogy lecsillapodjon. –Ut�lom, amikor r�szeg vagy! �s ut�lom… nagyon ut�lom, amikor m�snap hozz�d sem lehet sz�lni, mert te most szenvedsz! De neked besz�lhet az ember! Ha a fejedbe veszel valami baroms�got, akkor Merlin sem rettenthet el a c�lodt�l, hogy a s�rga f�ldig leidd magad!

Elhallgatott, �s �sszer�ncolt szem�ld�kkel f�rk�szni kezdte Black von�sait.

- Most mit v�rsz, hogy sajn�ljalak?

- Azt –v�gta r� dacosan Sirius. –�s ne haragudj, de nyom�s okom volt r�…

- Hahh! –Lupin ell�kte mag�t az asztalr�l, ahol eddig t�maszkodott, majd a konyha legt�volabbi sark�ba vonult, onnan n�zett vissza r� karba font k�zzel.

Lupin keser�en mosolyogva megfogta a pultra k�sz�tett cs�sz�t, �s Sirius el� l�pve letette a ter�t�re.

- Nem csak hiszem, tudom is.

- Barom –suttogta a bajsza alatt Sirius, mik�zben m�g mindig veszett�l sajg� hal�nt�k�t massz�rozta.

Remus csak s�hajtott, majd lekezel�en hozz�tette:

- Nesze, idd a k�v�dat! –azzal olyan hanyagul l�kte k�zelebb hozz� a g�z�lg� italt, hogy p�r csepp kiloccsant az abroszra.

Sirius gyorsan elkapta Remus kez�t, miel�tt az elh�zhatta volna.

- Bocs�ss meg! –sz�lt halkan, majd az arc�hoz h�zta a f�rfi kez�t. – Nem gondoltam komolyan.

- Tudom… –morogta Lupin.

Hossz� csend k�vetkezett, egyik�j�k sem akart megsz�lalni. Csak �lltak, illetve �ltek mozdulatlanul. Remus lehunyta a szem�t �s gondolkozott. Sirius Remust n�zte.

   Istenem, mekkora egy nagy marha vagyok! Azt az embert b�ntom, aki a vil�gon a legfontosabb nekem! Sirius, csak te lehetsz ilyen norm�latlan! Egy semmirekell�, isz�kos, k�z�ns�ges ember…!

   Mondd, mi a fen�t l�tsz te bennem, Holds�p? Hogy tudsz szeretni engem? Pont engem…!?

- Rem�nytelen eset vagy –jegyezte meg Lupin cs�ndesen.

Black lassan felt�p�szkodott az asztalt�l. Egy kicsit m�g megingott, de elsz�ntan farkasszemet n�zett a p�rj�val.

   Olyan rossz l�tni, amikor nem mosolyogsz... 

- Ne mondj le r�lam, Remus! –suttogta, majd b�tortalanul �t�lelte. Remus csak �llt, nem b�jt hozz�, de nem is l�kte el mag�t�l. –Te vagy az egyetlen es�lyem, hogy megv�ltozzak! N�lk�led nem megy…!

- �n nem akarom, hogy megv�ltozz –felelte a f�rfi. –Val� igaz, boldogabb lenn�k, ha nem kellene minden h�ten legal�bb egyszer kij�zan�tsalak, de tudom, hogy milyen neh�z most neked. Te nem tudsz sok�ig egy helyben �lni, igaz? Sosem tudt�l…

- Tudom. Ne haragudj r�m.

- De… –folytatta Lupin. –�n olyannak szeretlek, amilyen vagy…

Sirius halv�nyan elmosolyodott, amikor meg�rezte h�t�n kedvese simogat� kezeit.

- �n is szeretlek, Remus…

   Meg sem �rdemellek... 

~V�ge~