Don’t speak

„You and me
We used to be together
Everyday together always”
 

   A f�rfi cs�ndben �lt a koroms�t�t szob�ban. N�ha, ha egy aut� elhaladt a h�z el�tt, a plafonra r�vet�lt egy s�rg�s cs�k, majd mint egy selyemlepel, l�gyan v�gigk�szott a falakon, a k�peken. A kanap� megnyikordult. Kigyulladt egy �ngy�jt�, majd hamarosan egy cigaretta is par�zslani kezdett. A var�zsl� sz�rk�sk�k szeme megcsillant a r�vet�lt halov�ny f�nyt�l.

That I'm losing my best friend
I can't believe
This could be the end”

L�ptei az �gy el�tt lelassultak. H�trasim�totta az arc�ba hullott fekete tincseit �s v�gign�zett a m�r napok �ta be�gyazatlan �gyon. A k�t, r�ncos p�rn�n, az �sszegy�rt leped�n �s a padl�ra hullott v�kony paplanon. Pontosan �gy volt minden, ahogy reggel hagyta �ket. Az �jjeliszekr�nyen pedig m�g mindig ott volt egy olvas�szem�veg, alatta egy vastag k�tet. Ahogy a f�rfi a kez�be vette �s kinyitotta, kihullott a k�zep�b�l egy k�nyvjelz�. Sz�rakozottan lehajolt �rte. Felegyenesedve �vatosan v�gigh�zta az ujjait a lap sz�l�n, majd halkan nevetve visszatett mindent a hely�re. Azt�n megfordult �s kiss� unott arccal sz�tt�rta a ruh�sszekr�ny ajtaj�t. Arca nem �rult el �rzelmeket, amikor megszeml�lte a tartalm�t. A bal oldalon sz�mos tal�r, ing �s nadr�g l�gott rendetlen�l a fogasokon, ellenben a szekr�ny jobb oldalon csup�n n�h�ny fogas fityegett ott, m�g nyilv�nval�bb� t�ve a kong� �ress�get.

A f�rfi kiny�jtotta a kez�t �s leakasztott egy feh�r inget. A mellette lev� fogast is leverte a mozdulattal, ami az esti cs�ndben nagyot puffant a parkett�n, de nem t�r�d�tt vele. Behunyta a szem�t �s megszagolta a gall�rt. Azt�n csak �llt ott j� darabig, mint egy szobor a mindent bebor�t� f�lhom�lyban. 

  Hamarosan kulcscs�rg�s hallatszott, majd ajt�nyikorg�s, valaki meggy�jtott egy gyerty�t az el�szob�ban… hat�rozatlan l�ptek zaja.

- Sirius? –csend�lt egy t�tova hang.

A f�rfi nem v�laszolt, megv�rta ink�bb am�g a j�vev�ny megtal�lta. Mivel a lak�s nem volt t�l nagy, ez f�l percbe sem tellett.

- Itt vagy? –k�rdezte bel�pve a sz�k�sbarna haj� var�zsl�. N�h�ny m�sodpercig csak meresztgette a szem�t, mivel vil�gosb�l j�tt a f�lhom�lyba.

- Igen.

Sirius leengedte a kez�ben tartott inget, majd bar�tja szem�be n�zett.

Remus p�r pillanatig �llta a tekintet�t, majd zavartan pislogott p�rat �s lehajolt a f�ld�n hever� kisebb t�sk��rt. Sirius szem�t v�gig mag�n �rezve az �jjeliszekr�nyhez l�pett �s a nyugalom l�tszat�t meg�rizve sz�tlanul belepakolta a k�nyvet, a szem�veg�t �s n�h�ny pergament. 

Miut�n v�gzett, m�g egyszer k�rbej�ratta tekintet�t a szob�n, azt�n bizonytalanul megk�sz�r�lte a tork�t.

- Nos, akkor �n most…

- Menj csak! –sz�lt Black rekedten. –�s ezt se hagyd itt –azzal fel� l�kte az eddig szorongatott inget �s kiviharzott az el�szob�ba.   

„It looks as though you're letting go
And if it's real
Well I don't want to know”  

  Ott azt�n karba tett k�zzel nekid�lt a falnak �s �gy figyelte, ahogy Lupin el�sz�r gondosan �sszehajtotta �s beletette a ruhadarabot a b�r�ndj�be, lecsatolta majd kiss� neh�zkesen felemelte.

- H�t akkor: szia! –pr�b�lkozott b�cs�zkodni a var�zsl�, de Sirius konokul elford�totta a fej�t.

- …Ne csin�ld ezt! –fakadt ki keser�en Remus. –Mi�rt viselkedsz �gy velem? Mi�rt nem tudod egyszer�en tudom�sul venni…?

Black ell�kte mag�t a falt�l �s k�zvetlen�l bar�tja el� l�pett.

- Holds�p… Ne menj el! –sz�lt hevesen. Szem�ben m�r nyoma sem volt semmif�le haragnak vagy dacnak, csup�n egyfajta f�lelemnek. Mintha csak abban a pillanatban tudatosult volna benne, hogy Remus val�ban elhagyja. Felemelte remeg� kez�t �s �vatosan v�gigsim�tott vele a f�rfi arc�l�n. 

- Sirius…

- Maradj itt…! 

- Sirius… –r�zta a fej�t Remus. –Tudod, hogy nem… –Black azonban ajkait a p�rj��ra nyomta, megakad�lyozva ezzel a negat�v v�laszt. Igen, maga is tiszt�ban volt vele, hogy ezzel m�r semmit sem �rhet el, m�gis megtette. Karjait Remus dereka k�r� fonta �s szorosan mag�hoz �lelte.

- Hagyd abba… –ny�gte Lupin elf�l� hangon. Sirius olyan szenved�lyesen cs�kolta, hogy beleremegett minden mozdulatba. –Hagyd…

- Sss…–Sirius ujjbegy�t Remus sz�j�ra nyomta, majd amint lecs�sztatta r�la, �jra megcs�kolta.

„Don't speak
I know just what you're saying
So please stop explaining
Don't tell me cause it hurts”
 

Lupin kiejtette a b�r�nd�t a kez�b�l, ami nagyot puffanva a f�ldre esett �s felborult. A fekete haj� f�rfi pedig megragadta a v�ll�n�l fogva, �s p�r l�p�st t�ve vele egy�tt, h�ttal a falnak nyomta. K�zben ugyanolyan h�vvel cs�kolta tov�bb, kezeivel k�ts�gbeesetten kapaszkodva Remus tal�rj�ba. Nem merte levenni ajkait r�la, f�lt, hogy a m�sik nyomban eltoln� mag�t�l.

V�g�l azt�n csak elh�z�dott t�le, hogy mindketten leveg�h�z jussanak. Pedig m�r �rezte a f�rfi kez�t a cs�p�j�n… A homlok�t Remus�nak nyomta �s hangosan zih�lva pr�b�lta form�lni a szavakat.  

- Nem… nem mehetsz el… azt nem �ln�m t�l…

- Engedj –ny�sz�rg�tt s�hajtozva Lupin. –Sirius! K�rlek!

- Nem, nem! –Black lehunyta a szem�t �s nem mozdult. �gy szor�totta Remus karj�t, hogy az ujjai m�r teljesen elfeh�redtek. A m�sik m�gsem sz�lt �rte, csup�n szel�d hangnemben megism�telte:

- K�rlek…

Sirius szaggatottan fels�hajtott majd elvette a kez�t �s �k�lbe szor�tva leengedte. Leszegett fejjel v�rta az elker�lhetetlent. Arra sz�m�tott, hogy bar�tja r�gt�n ell�p mell�le, de t�vedett. Remus �tkarolta mag�t, egy kicsit feszengett, de egy helyben maradt.

- �rtsd meg, k�rlek! Id�re van sz�ks�gem. Hagyj nyugodtan gondolkodni!

- Mit kell ezen gondolkodni? – ki�ltott r� a f�rfi. –M�r mondtam, hogy rettenetesen sajn�lom, nem?! Mi�rt nem hiszed el nekem? Mit csin�ljak m�g, hogy j�v�tegyem?

- �gy l�tom, m�g mindig nem �rted! –Lupin hangja most olyan nyugodtan csengett, semmilyen �rzelmet nem t�kr�z�tt. Pontosan ez ideges�tette olyan nagyon Siriust. Hogy k�pes ilyen higgadt maradni azok ut�n, hogy �gy cs�kolta meg? H�t semmit sem �rzett? …Mert �n igen! …Istenem, nagyon is!  

- Te nem �rted! Szeretlek!  

Remus egy pillanatra abbahagyta a szapora l�legzetv�teleket �s Black szem�be n�zett.

- Sirius… figyelj r�m… –kezdte megint.

De a fekete haj� f�rfi ezt m�r nem v�rta meg. �gy rontott ki a h�zb�l, hogy amikor teljes erej�b�l becsapta maga m�g�tt az ajt�t, az visszapattant a keretb�l �s nagy lend�lettel �jra kit�rult.

 „Don't speak 

I know what you're thinking
I don't need your reasons
Don't tell me cause it hurts”

Nem n�zett sem el�re, sem h�tra. Azt sem tudta merre megy, csak r�tta az utc�kat.

Amikor m�r egy kiss� lehiggadt, r�j�tt, hogy egyre t�bb j�r�kel� n�z r� furcsa szemekkel. H�t persze, a muglik nem s�r�n l�tnak tal�ros embereket. Sirius egy ideig megpr�b�lta figyelmen k�v�l hagyni, hogy szinte az �sszes ember megfordul a nyitott, suhog� fekete tal�rja l�tt�n, azt�n elpattant benne az utols� idegsz�l is.

- Nem tetszik valami!? –rivallt r� egy k�zeli j�r�kel�re, aki addig csak rosszall�an cs�v�lta a fej�t. Black k�rbefordult az utc�n, de –szerencs�re– senkit nem tal�lt, akibe belek�thetett volna. �gy h�t d�h�sen tov�bb indult.

Mire le�rt a Temze partj�ra, m�r j�csk�n beesteledett. Felk�ny�k�lt a s�t�ny korl�tj�ra �s n�zegetni kezdte a v�z felsz�n�n t�ncol� v�r�ses napsugarakat. Azt�n a szeme lassan a semmibe r�vedt.

„Our memories

Well, they can be inviting

But some are altogether

Mighty frightening”  

  Nem is volt olyan r�gen, amikor Remus el�sz�r l�pte �t Sirius h�z�nak k�sz�b�t. A h�zuk k�sz�b�t. Hogy milyen boldogok voltunk m�g akkor!  Black akaratlanul is elmosolyodott, amikor felid�zte kedvese arc�t, ahogy r�csod�lkozott a lak�sra. Azt a finom, sz�p von�s� arcot. Azt a m�zsz�n� szemet, ami holdt�lte ut�n mindig olyan f�radtan, de kedvesen mosolygott. A szem�ld�ke �v�t… az orra vonal�t… az ajkai sz�n�t… A b�r�n az ismer�s anyajegyeket �s durva karmol�s nyomait. A finom illat�t…

  Hogy lehettem ilyen barom!? Az a ribanc nem jelentett semmit! –v�g�l lehajtotta a fej�t �s belemarkolt holl�fekete haj�ba. –Sohasem fog nekem megbocs�tani…

„As we die, both you and I
With my head in my hands
I sit and cry”

 --V�ge--