*

"Drága Hermione!

"Nem is tudom, mit írjak. Borzalmasan sajnálom, amit tettem. Tudom, hogy meg kellett volna mondanom neked az igazat, de képtelen voltam rá."

Amikor másnap a lány vidáman belépett a kis lakásba, egy levelet és egy szál rózsát fedezett fel az asztalon.

"Mire e sorokat olvasod, én már ki tudja, hol leszek. Azt hiszem, tényleg felismert valaki. Nem tudom mikor, hol. De túl könnyelmű voltam.

Abban biztos vagyok, hogy követtek az aurorok ide, Londonba. Ezért is nem maradhatok tovább. Szerintem most is tudják, hogy pontosan melyik lakásban vagyok.

Nem, a nyaralóba nem mentem vissza, ott ne is keress."

Hermione szeméből lecsordultak az első könnycseppek és csatlakoztak a fiú megszáradt könnyeihez a pergamenen, amik egyre jobban elmaszatolták a szép írást.

"Azt hiszem, most el kell búcsúznom tőled. Nem hagyhatom, hogy ilyen életed legyen. Rejtőzködni kényszerülnénk. Sohasem lennél velem boldog! Kérlek ígérd meg, hogy keresni fogsz egy normális fiút magad mellé!"

A lány a szája elé kapta a kezét, úgy olvasott tovább. A spagetti tészta, amit ebédre hozott, a tállal együtt széttörve terült el a konyhakövön. Az üvegdarabok halványan megcsillantak a kis lámpa fényénél.

"Velem már soha nem fogsz találkozni, ebben biztos vagyok. Ahová én megyek, oda nem követhetsz... Nagyon fogsz hiányozni!

Örökké szeretni foglak, semmi sem űzhet ki a szívemből!

                                                         Draco"

- Ó, nem! -a fiatal nő csak ennyit tudott suttogni. Kiesett a kezéből a boríték és a levél, ő maga pedig érezte, hogy a lábai sem engedelmeskednek neki többé. A földre rogyott és keservesen sírva fakadt.

*

Hermione némán baktatott az esőben egy kivilágított utcán. Nem érdekelte, hogy bőrig ázik, talán észre sem vette, hogy már csuromvizes.

Aztán nagysokára kisütött a Nap a szürkés felhők közül. A langyos márciusi sugarak nevetve táncoltak a nő nedves barna haján.

- Mione! –valaki futott utána. A boszorkány megállt és bevárta a magas, vörös hajú fiatalembert.

Ron némán csatlakozott barátjához, majd csöndben folytatták útjukat.

- Hogy vagy? –szólalt meg kis idő múlva a Weasley fiú.

- Jobban leszek... idővel –motyogta fáradtan a lány, majd felpillantott a macskaköves utca járdájáról.

- Hermione! -a férfi megragadta a vállát és mélyen belenézett a szemébe. - Csak azt akarom mondani, hogy rám mindig számíthatsz!

- Köszönöm –mosolyodott el halványan a nő. –Gyere, menjünk tovább!

Azzal elindultak a varázsló-üzletek felé.

Léptükben rátapostak egy régi újság címlapjára, de észre sem vették. A lány ismét üres tekintettel bámult maga elé.

A Reggeli Próféta egy pár hetes száma volt a földön. Már elég koszos volt, de a címfotón még mindig felismerhető volt egy szőke hajú, szürkén csillogó szemű, méltóságteljes tartású fiatalember. A kép felett öles betűkkel az állt:

Draco Malfoy életben van

Alatta pedig egy rövid cikk állt:

  "Az egykor oly’ nagyra becsült arisztokrata család sarja, Draco Malfoy mégsem halt meg fél éve az utolsó Sötét Nagyúr elleni harcban, mint ahogy az akkori aurori jelentésekben és a hivatalos minisztériumi bejegyzésekben olvasható -értesült a Próféta.

  A halálfalót, -aki szemtanúk állítása szerint számos muglit kínzott meg-, már elfogták a Minisztérium jól képzett aurorjai.

 Az utóbbi időben több névtelen bejelentés is érkezett, amely a férfi holtartózkodását és későbbi kézrekerítését meghatározta és elősegítette. Tudjukki egykori híve és csatlósa megpróbált ugyan védekezni a szakképzett aurorokkal szemben, de a  hatszoros túlerő miatt szerencsére esélye sem volt.

Az Auror Parancsnokságon a Miniszer úr jóváhagyásával Veritaserumot,  vagyis a jól ismert igazságszérumot adták be neki, így bevallotta, hogy ő gyilkolta meg két volt roxforti iskolatársát, név szerint Charley Artur Weasleyt és  Parvati Patilt.

A Próféta a további részletekről –vagyis, hogy pontosan hol tartózkodott ennyi ideig a férfi-, sajnos nem kapott információt.

  Értesüléseink szerint ma reggel volt a bűnös előéletű fiatalember tárgyalása a Wizengamot Végrehajtási Szolgálat bizottsága előtt. Az egykor oly tekintélyes Lucius Malfoy fiát az Azkaban börtönében letöltendő életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték az esküdtek.

  Megerősítjük a hírt, miszerint az említett férfi -immár elítélt- ma délelőtt tíz órakor, a döntés kihírdetése után egy órával az Adeva Kedavra átokkal öngyilkosságot hajtott végre egy máig kétes eredetű varázspálcával.

 A nyomozást még nem zárták le. A fejleményekről természetesen tájékoztatjuk olvasóinkat a  holnapi számunkban.

A Minisztérium és a Varázsbűn-üldözési Főosztály vezetői nem kommentálták az eseményeket."

A távolban -a leszálló köd miatt- már csak homályosan rajzolódott ki a két fiatal alakja. Egy ideig még némán gyalogoltak egymás mellett. Végül Ron habozva bár, de megfogta Hermione kezét.

Aztán végleg belevesztek az Abszol úton hömpölygő zajos tömegbe.

Vége