Hatodik fejezet

A k�vetkez� napokban az ifjabb Black kutat� tekintete k�s�rte Remust mindenhov�. A fi� megpr�b�lt min�l term�szetesebben viselkedni, mintha semmi sem t�rt�nt volna, de egy id� ut�n, ez egyre ink�bb nehez�re esett. F�k�nt az�rt, mert v�szesen k�zeledett a holdt�lte. S b�r Remus m�r el�re kiszemelt mag�nak egy, a h�zt�l viszonylag t�vol es�, elhagyatott rakt�rt, ahol �tv�szelheti az �jszak�t, ez az eset m�gis aggodalommal t�lt�tte el. Tartott t�le, hogy a fekete haj� fi� nem d�lt be a ”csal�di betegs�g” mes�j�nek. R�ad�sul ez volt az els� eset, hogy nem otthon �rte utol az �tv�ltoz�s. S hi�ba tanult meg az �vek sor�n rengeteg gy�gy�t� b�b�jt, a legs�lyosabb sebeket m�g mindig nem tudta mag�t�l ell�tni.

�gy t�nt a szerencse v�gk�pp elp�rtolt t�le: az �tv�ltoz�s �jszak�ja �ppen vas�rnapra esett. H�tf�n pedig mindig szinte hajnalban kellett kelnie, hogy elint�zze a v�s�rl�st. Ezek szerint alig marad 1 �r�ja, hogy mindent elrendezzen a csal�d �bred�se el�tt, �s ne keltsen senkiben sem gyan�t. S �gy, m�g ha siker�l is viszonylag j� �llapotban �tv�szelnie az �jszak�t, akkor is el�g h�z�s lesz a reggele. Remus azonban �gy d�nt�tt, hogy ezzel majd ink�bb csak akkor t�r�dik.

A vas�rnap annyiban szerencs�snek bizonyult, hogy az volt a h�ten az egyetlen kimen�je. �gy legal�bb senkinek sem kellett magyar�zkodnia, hogy hov� k�sz�l. Legal�bb is � ebben rem�nykedett…

-Remus! –csend�lt Sirius vid�m hangja a l�pcs� tetej�r�l. –Hov� m�gy?

-Szabadnapom van –kezdett kiss� r�m�lten menteget�zni a fi�. –De… de ha sz�ks�ge van valamire, �n…

-H�! Nyugi, nem kell semmi. Csak �rdekl�dtem. Azt m�g szabad, nem? –k�rdezte vigyorogva, mik�zben az ajt�n�l �ll� fi� mell� l�pett.

-Persze.

-Nos? –vonta f�l a szem�ld�k�t k�v�ncsian a m�sik.

-�hm… a sz�leimet l�togatom meg –Remus �rezte, hogy a gyomra g�rcsbe r�ndul �s nagyon rem�lte, hogy nem s�t le r�la, mekkor�t hazudott.

-Oh… �rtem –v�laszolta az, majd egy pillanatnyi cs�nd ut�n megk�sz�r�lte a tork�t. –�s?

-Igen?

-Nem kellene… khm… menned?

Remus �rezte, hogy az arca l�ngv�r�sre gy�lt. Annyira igyekezett, hogy ne l�tsszon rajta semmi, hogy k�zben elfelejtett elindulni.

-De! De… igen… �hm. J� �jszak�t! –mondta siet�sen, majd olyan gyorsan v�g�dott ki az ajt�n, hogy a lefel� vezet� l�pcs�n majdnem hasraesett. H�lye, h�lye, h�lye! –k�nt�lta mag�ban.- Esetleg mi�rt nem mondod neki, hogy ugyan k�s�rjen m�r el? Ha eddig nem hitte volna, most m�r biztosan tuja, hogy valami nincs rendben veled!

Remus olyan gyorsan l�pkedett, hogy m�r majdnem maga m�g�tt hagyta az �p�letet is, ahov� k�sz�lt. A nap m�r eg�szen alacsonyan j�rt, mikor mag�ra z�rta az ajt�t �s elmormogott n�h�ny hangtomp�t� var�zst. Nagyot s�hajtva kezdte el mag�r�l lefejteni ruh�it, hogy megmentse �ket a biztos pusztul�st�l. K�zben v�gig azon j�rt az agya, hogy mondott-e b�rmi olyat, amib�l Sirius rosszra -vagy ink�bb t�ls�gosan is j�ra- k�vetkeztethetett volna. V�g�l is, mi�rt ne l�togathatn� meg a csal�dj�t? Ez teljesen norm�lis… az mondjuk m�r kev�sb�, hogy egy ez�st bott�l annyira rosszul lesz, hogy majdnem el�jul…

A fi� lekuporodott a j�ghideg padl�ra �s megpr�b�lta kiz�rni agy�b�l a k�rd�seket. M�r csak n�h�ny m�sodperc –gondolta mik�zben elhatalmasodott rajta az ismer�s f�lelemmel vegyes v�rakoz�s. Ekkor tudatosult benne t�nylegesen: el�sz�r nincsenek a k�zel�ben a sz�lei, mi�ta a v�gzetes harap�s megpecs�telte az �let�t. Egyed�l volt…

Abban a percben �tj�rta test�t az �get�, szaggat�, test�t sz�tt�p�, lelk�t felem�szt� f�jdalom. Enn�l azonban m�g �lesebben has�tott sz�v�be a k�n: sosem mehet haza t�bb�…

Utols� �ber pillanat�ban, mintha egy sz�rke szemp�rt l�tott volna megcsillanni a deszk�k k�z�tt, majd �rz�keit elbor�totta a vads�g v�rv�r�s sz�ne.