Hetedik fejezet

Remus arra �bredt, hogy a tet�deszk�k r�sein �t h�pelyhek sz�lling�znak meztelen test�re. P�r percig meg sem mert mozdulni. Cs�ndben szuszogott �s megpr�b�lt visszaeml�kezni az elm�lt �jszak�ra.

Egy dolgot biztosan tudott. A farkasnak nem tetszett az �j hely. �s ezt a v�lem�ny�t kifejez�sre is jutatta. A lehet� legf�jdalmasabb m�dokon.

Rendben van –gondolta elt�k�lten.- V�gjunk bele…

Az elm�lt �vek tapasztalata megtan�totta neki, hogy sose pr�b�ljon meg t�l gyorsan fel�lni. Abb�l m�g soha nem s�lt ki semmi j�. �gy azt�n �vatosan �l�helyzetbe torn�zta mag�t �s v�gign�zett mag�n. A jelek szerint fels�teste kiv�telesen �ps�gben maradt, csak a mellkas�n �s a karj�n volt egy-k�t apr� karcol�s. Ezeket m�g �n is helyre tudom hozni.

Jobb l�b�n viszont, a t�rde f�l�tt p�r centivel, �ri�si seb t�tongott, s b�r Remus �gy �lve csak tompa zsibbad�st �rzett, eg�szen biztos volt benne, hogy �llva m�r nem lehet egy le�ny�lom. A legrosszabbnak m�gis bal bok�ja t�nt, ami duzzadtan, term�szetellenes p�zba facsarodva fek�dt a f�ld�n. A fi�t az r�m�tette meg a legjobban, hogy ezt szinte nem is �rezte. P�r pillanat m�lva azt�n, m�r azt k�v�nta, b�r soha t�bb� ne is �rezn�…

Mire siker�lt fel�lt�znie, a jobb combj�ban �rzett er�teljes l�ktet�s m�r csak egy kis horzsol�snak t�nt a bok�j�hoz k�pest, ami olyan volt, mintha valaki hatalmas szegeket verne bele minden egyes mozdulatn�l. Remus arca verejt�kben f�rd�tt, szeme m�r k�nnyezett a f�jdalomt�l �s abban a pillanatban ink�bb meghalt volna, semmint ak�r egy l�p�st is tegyen valamerre. Ott azonban semmik�ppen nem maradhatott t�l sok�ig �gy p�lc�j�val mag�hoz intett egy massz�vabbnak l�tsz�, f�lbet�rt gerend�t �s r�nehezedett r�gt�nz�tt t�masz�ra. A b�n�t� f�jdalom egyb�l enyh�lt kiss�, s mivel Remus tudta, hogy vagy most indul el, vagy soha, jobb l�b�val visszafojtott ny�g�ssel ell�pett a talajt�l. �gy l�tszott, hogy ez a m�dszer egyel�re m�k�dik �s a fi� lassan, de biztosan haladt el�re.

Az utc�n m�g eg�sz s�t�t volt, mikor Remus m�r a h�zn�l j�rt. Nem eml�kezett r�, hogyan jutott el od�ig, s mire az ajt� kilincs�hez ny�lt, m�r csak szikr�z� csillagokat l�tott. Valahol a l�pcs�k alj�n�l a gerend�t is elhagyta, �s �gy m�r csak az ajt� volt az egyetlen t�masza. Agy�nak az a r�sze, ami m�g k�pes volt m�st is �rz�kelni, mint a szaggat� k�nt, most k�zeli hangfoszl�nyokat fogott f�l.

-Mi a fen�t… n�zel ki? …Hol… te szerencs�tlen?

Remus utols� erej�t is �sszeszedve pr�b�lt megsz�lalni, de csak ajkai mozogtak, s abban m�r nem volt biztos, hogy mondott is valamit. Ekkor egy eg�szen m�s hang sz�lalt meg.

-�n k�ldtem el… int�zzen nekem valamit… -n�h�ny pillanat m�lva ajt� csap�dott majd a fi�t k�t er�s kar szor�totta mag�hoz.

-…baj. Nem lesz semmi baj…

A f�jdalom m�r eg�szen t�volinak t�nt, ahogy Remust beter�tette a s�t�ts�g.