Nyolcadik fejezet

… Takarodj innen… mocskos v�rfarkas… nem mindig leszel ott, hogy megv�dd �ket, Lupin…

…Remus… Remus. Nem lesz semmi baj…

A fi� lassan az �lomb�li hang ir�ny�ba fordult. Ezt id�ig sohasem hallotta. Mi t�rt�nik itt?... Valaki meg�rintette a karj�t… az arc�t… Nem lesz semmi baj…

A gyeng�d szavakat �s �rint�seket azonban szinte azonnal elmost�k a r�gi eml�kek.

-�t sem fogod tudni megtartani, Lupin. Csak egy gy�va sz�rnyeteg vagy… T�nj el innen!

A fi� leveg��rt kapkodva �lt f�l, f�l�ben m�g mindig a gy�l�lett�l �s undort�l terhes szavak z�gtak. Egy er�s k�z azonban hat�rozottan, de m�gis gyeng�den visszafektette �t.

-Semmi baj. Csak �lmodt�l –ugyanaz a hang, mint az �lomban. Ugyanaz az �rint�s. Remus szapor�n pislogva pr�b�lta kitiszt�tani l�t�s�t. Legel�sz�r az t�nt fel neki, hogy nem a saj�t szob�j�ban volt. A helyis�g j�val nagyobb �s s�t�tebb, az �gy pedig sokkal puh�bb �s k�nyelmesebb volt, mint az �v�. Nem is eml�kezett r�, hogy valaha is j�rt volna itt.

Ekkor azonban megl�tta az �gy melletti sz�kben �l� embert s r�gt�n r��bredt, hol van. Sirius Black…

Remus arc�b�l kifutott a v�r. Ha � itt van… ha � l�tta. Hirtelen felr�mlett el�tte a tegnap este puszt�n k�pzeletbelinek hitt csillog�, sz�rke szemp�r. H�t m�gis igazi volt…

A fi� megad�an behunyta a szem�t �s nagyot nyelt.

-Honnan j�tt�l r�? –k�rdezte sz�raz, rekedt hangon. Mindennek v�ge… mi sz�ks�g van m�g a formalit�sokra?

-K�vettelek –j�tt az azonnali, egyenes v�lasz. –Meg az ez�st is seg�tett. �s miut�n a napon nem �gt�l sz�nn�… ez volt az egyetlen, amire gondolhattam –fejezte be halkan a fekete haj� fi�.

Remus hirtelen majdnem felnevetett. H�t persze. Hogy is rem�lhette, hogy nem t�nik fel neki? Hiszen nem bolond, az isten szerelm�re! Itt egyed�l csak � volt az. Hogy is k�pzelhette, hogy senki nem fog r�j�nni a nyilv�nval�ra!

-Akkor mi�rt vagyok m�g mindig itt? –k�rdezte lassan, nyugalmat er�ltetve a hangj�ra.

-Ezt meg hogy �rted?

Remus szeme felpattant �s tekintet�t az ifjabb Black sz�rke �risz�be v�ste. Abb�l a v�rt undor �s f�lelem helyett csak tiszta �s �szinte csod�lkoz�s �radt.

-�n azt hittem… azt v�rtam… -dadogta k�ts�gbeesve. Nem tudta, mit tegyen. A gy�l�lk�d�st m�r megszokta..., sz�leit�l is legfeljebb sajn�lkoz�st l�tott. De Sirius… mintha csak azt k�z�lte volna vele, hogy k�sz a tea. Nagy nehezen �sszeszedte mag�t �s megpr�b�lta szavakba �nteni kavarg� gondolatait.

-Azt hittem, ahogy kider�l… egyb�l az utc�n v�gzem.

Sirius szeme egy pillanatra �sszesz�k�lt.

-Hidd el, ha any�m�k megtudn�k, annak �r�ln�l a legjobban, ha csak az utc�ra ker�ln�l –mondta komoran.

-Nem… nem tudj�k? –k�rdezte zavartan a barna haj� fi�. –De h�t l�tott valaki…

A m�sik fi� b�lintott �s egy kicsit elvigyorodott.

-Ap�m megl�tott, ez igaz. De azt mondtam neki, hogy nekem int�zt�l el valamit. Szerinte, az �n ”z�r�s �gyeim” csak vereked�ssel v�gz�dhetnek. �s te pont �gy n�zt�l ki, mint akit… nos…

-… agyonvertek –fejezte be s�hajtva a mondatot Remus. –Sz�val nem tudj�k.

-Nem. Miut�n ezt megmondtam neki, h�b�r�gve kivonult a szob�b�l, olyasmiket mormogva, hogy m�g ezt az egy �tkozott, dolgoz� szolg�t is t�nkreteszem. Hidd el, ez a jelz� r�sz�r�l m�r teljes elismer�snek sz�m�t –tette hozz� fintorogva. Remus f�radtan elmosolyodott, b�r tov�bbra is �gy �rezte, hogy a dolog nem z�rulhatott le ennyivel.

-Hogy van a l�bad? –k�rdezte a m�sik hirtelen.

Remus eddig annyira el volt foglalva a gondolataival, hogy nem is t�nt fel neki: m�r egy�ltal�n nem �rzi a f�jdalmat. A biztons�g kedv��rt �vatosan megmozgatta mindk�t ir�nyba, de egy kis h�z�d�son k�v�l semmit sem �rzett.

-Sokkal jobban. Ki csin�lta? M�r �gy �rtem… te hoztad helyre? –Sirius most m�r igazi vigyorra h�zta a sz�j�t.

-H�t igen! R�g�ta h�res vagyok kiv�teles gy�gy�t� k�pess�geimr�l! –mondta, s �ll�t b�szk�n a magasba emelte. Remus k�tked�en felvonta egyik szem�ld�k�t. A m�sik fi� erre hangosan felnevetett, majd a fej�t r�zva folytatta.

-Dehogy. �n m�g egy sebtapaszt sem tudok felragasztani. Mrs. Maddison seg�tett.

Remusnak ism�t megfagyott a v�r az ereiben, de Sirius megel�zte, miel�tt ism�t k�rd�sekkel bomb�zhatta volna.

-Ne agg�dj! Tudta, hogy �gy fogsz reag�lni. Azt mondta, � m�r akkor gondolta, hogy m�s vagy mint a t�bbiek, mikor el�sz�r megl�tott –Sirius merengve n�zett maga el�. –N�ha igen furcsa tud lenni az �regl�ny. Olyan mintha… nem is tudom…

-… sokkal t�bb lenne benne, mint amennyit el�rul mag�r�l -mondta Remus mosolyogva.

-Igen.

Sok�ig kellemes csend telepedett k�z�j�k. A barna haj� fi� �rezte, hogy a f�radts�g ism�t er�t vesz rajta. �gy t�nt Sirius is �szrevehette ezt �s ism�t megsz�lalt.

-Aludj csak… kimer�t� �jszak�d volt.

-De dolgoznom kell! –T�nyleg. A fi�nak csak most jutott esz�be, hogy mennyi dolga lenne. A m�sik azonban csak legyintett.

-Amiatt ne agg�dj! �n �s Mrs. Maddy mindent elint�zt�nk. V�s�rolni m�g �n is tudok! –jelentette be b�szk�n a fi�.

-De az �gyad… -pr�b�lkozott tov�bb Remus.

-Te mindig ennyit tiltakozol a seg�ts�g ellen? –k�rdezte somolyogva Sirius. –Felejtsd el az �gyat! K�l�nben is, csak az�rt nem vittelek a tiedbe, mert olyan, mintha egy v�rtoronyban lakn�l. Az eny�m k�zelebb volt. �gy… egyszer�bb –mondta t�rgyilagosan a fi�. Remus valahogy sejtette, hogy ez �gy nem teljesen igaz, de a gesztus�rt nagyon h�l�s volt.

-Pihenj m�r! De tudok p�r altat�b�b�jt is, ha t�l sok�ig akad�koskodsz –mondta vigyorogva a fi�. Remus elmosolyodott, lehunyta a szem�t �s �gy d�nt�tt, enged az �gy cs�b�t�s�nak.

-K�sz�n�m –suttogta, miel�tt ism�t elnyomta volna az �lom. A fi� azt m�r nem vette �szre, mikor Sirius l�gyan v�gigsim�tott az arc�n, majd halkan kiosont a szob�b�l.