Kilencedik fejezet

Remus csak aznap k�s� este �bredt f�l �jra. M�g mindig Sirius �gy�ban fek�dt, b�r a fi� m�r nem �lt mellette. Ezek szerint, nem �lmodtam –gondolta, mik�zben fel�lt a p�rn�k k�z�tt �s k�r�ln�zett a szob�ban. Az els� r�n�z�sre nem sokban k�l�nb�z�tt a h�z t�bbi helyis�g�t�l: r�gi b�torok �s festm�nyek, falisz�nyegek, n�h�ny sz�k �s egy kicsi asztal. Meg persze a mindent bebor�t� por –gondolta a fi� �s elvigyorodott. Sirius, ha m�sban tal�n nem is, takar�t�si undor�ban mindenk�ppen hasonl�tott csal�dja t�bbi tagj�ra.

Lassan kik�sz�l�dott a takar�k al�l �s l�bait �tvetette az �gy sz�l�n. El�bb bek�t�z�tt bal bok�j�t pr�b�lta �vatosan mozgatni, de �gy t�nt a f�jdalom teljesen megsz�nt. A jobb combj�n l�v� sebb�l m�r csak egy v�kony, r�zsasz�n heg l�tszott, val�sz�n�leg egy er�s gy�gy�t�-b�b�jnak k�sz�nhet�en. Remus az �gy v�g�be hajtogatott nadr�gj��rt �s ingj��rt ny�lt, rem�lve, hogy ez az �lt�zk�d�s m�r f�jdalommentesre siker�lhet. T�bb-kevesebb szerencs�tlenked�s ut�n –amikor is t�bb mint negyed �r�ig k�ptelen volt k�t�sekkel r�gz�tett bal l�b�t cip�j�be dugni –, nagy nehezen mag�ra r�ncig�lta ruh�it. Ekkorra m�r el�g k�s�re j�rt az id�: a szemk�zti falon ketyeg� �ra szerint p�r perccel m�r �jf�l is elm�lt. A fi� �gy d�nt�tt, nem v�rja meg m�g Sirius visszat�r, s ink�bb majd csak reggel k�sz�ni meg a seg�ts�get. Meg k�l�nben sem �ld�g�lhet a szob�ban t�l sok�ig. Az is csoda, hogy eddig m�g senki sem nyitotta r� az ajt�t. B�r nem �gy n�zett ki, hogy ez lenne a legforgalmasabb szoba a h�zban…

M�r �ppen kifel� indult, mikor egy r�vid, ismer�s dalfoszl�ny �t�tte meg a f�l�t. P�r �tem volt csup�n, de Remus m�r annyiszor hallotta, hogy b�rmely r�sz�r�l felismerte volna. �s tal�n most hallotta a legk�zelebbr�l, mi�ta itt �lt. A fi� sz�ve a tork�ban dobogott. Most v�gre megtudhatn�, ki a titokzatos zen�sz… 

Ism�t felcsend�lt n�h�ny taktus, majd �jra elhalkult. Az eg�sz olyan volt, mintha a zongorista maga sem tudn�: j�tsszon-e vagy sem. Remus a hang ir�ny�ba fordult, de a szob�nak abban a r�sz�ben csak az �gy �llt.

Mellette a falon viszont abban a pillanatban meglebbent az egyik falisz�nyeg, b�r a szob�ban semmi sem utalt l�gmozg�sra. Ott kell lennie… csak be kell n�zned m�g�… abb�l m�g nem lehet semmi baj…

A fi� ekkor m�r a sz�nyeg el�tt �llt �s az izgalomt�l remeg� k�zzel ny�lt a sz�le fel�. Csak p�r centi… igen �s… de… ez csak… ez csak a fal… hogy lehet ez…?

-Sirius? –csend�lt m�g�le hirtelen egy l�gy, fiatal, n�i hang. Remus ijedten fordult meg, de amit l�tott, att�l eg�szen a falig h�tr�lt.

Holtra v�ltan meredt a szemei el�tt kibontakoz� k�pre. Egy v�kony, gy�ny�r�, barna haj� l�ny �llt el�tte, m�g�tte pedig egy hatalmas fekete zongora foglalta el a szoba jelent�s r�sz�t. A hangszer akkora volt, hogy a sz�le m�g a szekr�nybe is belel�gott… ami viszont lehetetlen, hacsak…

Szellemek. A l�ny �s a zongora csup�n szellemek voltak.

-Sirius, merre j�rt�l? –k�rdezte a l�ny k�pe mosolyogva. Remus el�sz�r azt hitte, hozz� besz�l, s csak �sszekeverte a m�sik fi�val, de azt�n �szrevette, hogy a l�ny tekintete az el�tte �ll� sz�k fel� ir�nyult.

–Ne mondd, hogy megint �sszeveszt�l vel�k! –folytatta komolyabban. Olyan volt, mintha egy olyan Siriusszal besz�lne, akit csak � l�that. –�k a sz�leid, Sirius! �s ha nem akarj�k, hogy egy�tt legy�nk…

-Azt hittem, csak �n hallom �t –�rkezett a megt�rt hang a szoba bej�rata fel�l. A bel�p� Sirius f�radtan d�lt neki az ajt�f�lf�nak. –Azt hittem, csak �n hallom a zen�t…

A l�ny ek�zben let�rdelt a l�tsz�lag �res sz�k el� �s kez�vel a l�thatatlan alak fel� ny�lt.

-Nem lesz semmi baj –suttogta mosolyogva. –Minden rendbe j�n…

Ebben a pillanatban a szellemk�p szertefoszlott: elt�nt a zongora �s elt�nt a barna haj� l�ny is, csak az utols� mondata visszhangzott m�g n�h�nyszor a leveg�ben. Ezut�n sok�ig csak az �ra egyenletes ketyeg�se t�rte meg a be�ll�, fagyos csendet. Remus l�legzetvisszafojtva meredt a sz�kre, majd lassan a m�sik fi� fel� pillantott. Az szokatlanul �res, szinte �veges tekintettel b�mult ki az ablakon.

-Hozz�d besz�lt, igaz? –k�rdezte �vatosan Remus. –A te nevedet mondta.

-Isabel… -felelte remeg� hangon a fekete haj� fi�. Tov�bbra is hom�lyos szemekkel n�zett el�re. Olyan volt, mint aki nem is igaz�n tudja, hol van.

-Isabelnek h�vt�k… El�tte voltak m�sok is –suttogta keser�en. –Mugli l�nyok. Csak az�rt hoztam ide �ket, hogy any�m�kat hergeljem. Szinte naponta v�ltogattam �ket. Nem sz�m�tott semmi. Csak azt akartam… csak l�zadni akartam, azt hiszem. Minden tin�dzser ezt csin�lja, nem? –k�rdezte a fi� esdekl�n, mik�zben jobb kez�vel a haj�ba markolt.   

-�n csak messzebbre mentem. T�ll�ttem a c�lon, mint mindig. Azt�n j�tt � �s minden megv�ltozott. M�r nemcsak j�t�k volt.

-Beleszerett�l –suttogta Remus t�gra ny�lt szemekkel. A m�sik zokog�sszer� hangon, remegve felnevetett.

-Nem �gy kellett volna t�rt�nnie! Csak kihaszn�ltam �ket… ahogy el�sz�r �t is. Csak arra kellettek, hogy a sz�leim l�ss�k, nekem semmit sem jelent, ha muglikkal kell egy�tt lennem. �n nem akartam megszeretni! De � egyszer�en… Mellette nem tudtam folytatni a sz�nj�tsz�st, �gy �reztem, hogy v�gre engem is szeret valaki, hogy v�gre �n is tartozom valahov�… Hogy lehettem ennyire �nz�!

-Mi t�rt�nt?

-Meg�lt�k –mondta meglep�en kem�ny, kim�rt hangon Sirius. Szem�ben ism�t f�ny csillant. A gy�l�let f�nye. N�h�ny l�p�ssel �tszelte a szob�t, majd az ablakn�l megtorpant.

-A szemem l�tt�ra v�gezt�k ki. Kinn �llt a h�z el�tt. Meg akartunk sz�kni… el sem hiszem, hogy ilyen h�lye voltam! Egyetlen �tok kellett csak �s minden �lmunk szertefoszlott. Egyetlen var�zsige… egyszer�en, tiszt�n, nyom n�lk�l.

-Mi�rt…

-Mert mugli volt! –ord�totta a fi� d�ht�l eltorzult arccal, de a mondat v�g�n megbicsaklott a hangja. –�s �n nem tudtam megv�deni. Csak �lltam itt �s… azt hittem, hogy ez csak egy rossz �lom… mindj�rt felkel a f�ldr�l, r�mmosolyog �s �jra j�tszik a zongor�n –hadarta k�ts�gbeesetten, mik�zben �szrev�tlen k�nnycseppek g�rd�ltek le az arc�n.

Jobb kez�vel v�ratlanul hatalmasat v�gott a falba.

-De…

… bal k�z…

-… nem…

… jobb…

-… kelt…

…bal…

-… FEL!

Remus ekkor m�r ott �llt mellette �s teljes erej�vel pr�b�lta lefogni a kap�l�z� fi�t. Az egy m�sodpercig vakon pislogott r�, majd, mint aki al�l kih�zt�k a talajt, a barna haj� fi�t is mag�val h�zva a f�ldre rogyott.

  -Mi�rt nem kelt�l f�l? –suttogta �sszet�rten. –A hal�lba k�ldtelek, Isabel… csak �n tehetek r�la. Csak �n…

Remus a reszket� fi� k�r� fonta karjait �s szorosan mag�hoz �lelte. Ujjai a fekete hajzuhatagba t�rtak, m�g Sirius tehetetlen�l kapaszkodott bel�.

-Nem te tehetsz r�la –felelte a fi�, majd a m�sik tiltakoz� fejr�z�s�t �rezve egy kicsit eltolta mag�t�l, de csak az�rt, hogy a szem�be n�zhessen. K�t tenyere b�lcs�j�be fogta a fi� arc�t �s tekintet�t annak sz�rk�sk�k �risz�be f�rta.

-Sirius! Hallgass r�m! Nem. Te. �lted. Meg –mondta Remus a lehet� leghat�rozottabban, minden sz�t �lesen hangs�lyozva. –�rted? Nem te �lted meg –s ezzel �jra mag�hoz vonta a fekete haj� fi�t, aki a hangtalan zokog�st�l r�zk�d� testtel temette arc�t Remus ing�be.