Dunapart
2014.11.02. 23:04
Régebben csak úgy jött,
Gondolni sem kellett
A szó magától szállt
Borús, sötét felleg.
Majd változtak az évek,
Megszokta a csendet
Szavakhoz a kislány
Kedvet sosem érzett.
Üldögélt egymaga,
Négy fal volt a társa
Nyüzsgő, sárga börtön
díszes kis lakása.
Összeragasztotta
Letört, rozsdás szárnyát
Bicegve útra kél,
hogy felkutassa álmát.
De mit talált, jobb volt
Furcsa és valódi
Madár röppent lelkén
Hagyta megnyugodni.
Mézarany és dió
Őszi fáknak színe
Folydogál a Duna
Ajándékba ÉLET.
|