Tizedik fejezet

A k�t fi� p�r perc m�lva m�r egym�s mellett �lt a f�ld�n, l�bukat felh�zva, h�tukat a falnak vetve. Mindketten a szemk�zti falra szegezt�k a tekintet�ket, k�nosan ker�lve a m�sik pillant�s�t. A hosszasan elny�l� csendet Sirius rekedtes hangja t�rte meg.

-� volt az egyik legjobb ember, akit valaha ismertem.

Remus alig �rezhet�en �sszerezzent a nem v�rt szavak hallat�n �s fej�t kicsit oldalra ford�tva Siriusra n�zett. Annak szem�b�l m�r elt�ntek a k�nnyek, a harag �s a gy�l�let… csup�n a mardos� b�ntudat �s f�jdalom csillogott m�g a sz�rke szemp�rban. A fi� egy s�hajt�s ut�n halkan, szinte suttogva folytatta.

-Nem akart t�lem semmit, csak hogy egy�tt legy�nk. Nem k�vetelte, hogy szeressem viszont, hogy halmozzam el aj�nd�kokkal… semmit sem k�rt. Igaz�b�l nem is tudom, hogy szerelemmel szerettem-e, vagy csup�n � volt a kapaszkod�m, aki nem engedett tov�bb s�llyedni ebbe a fert�be. De azt tudtam, hogy n�lk�le nem tudn�m folytatni…

-Sosem k�rdezte, mif�l�k vagyunk, holott l�tta, hogy nem lehet�nk ”norm�lis” emberek. Hiszen melyik mugli h�zban l�tsz mozg� k�peket vagy lebeg� t�ny�rokat? De amikor n�hanapj�n, mikor any�m�k �pp nem voltak itthon, elhoztam ide, ezekkel a dolgokkal nem t�r�d�tt. Egyszer�en elmosolyodott �s azt mondta, hogy � �ppen ezek�rt a ”furcsas�gaim�rt” szeret. Szeret… -s�hajtotta a fi�, tekintet�t a plafon fel� ford�tva. –Mindig olyan furcsa volt, amikor ezt mondta nekem. Any�m nem hisz benne, hogy a gyereknek sz�ks�ge lenne szeretetre ahhoz, hogy el�ssa a feladat�t az �letben. Szerinte �ppen el�g a tiszta v�r �s a j� nevel�s. �s mivel �n ezt mind megkaptam, nem �rtett�k, hogy mi cs�szhatott f�lre…

Sirius itt ism�t elhallgatott majd �jra lehajtotta a fej�t �s a nadr�gj�n l�v� l�thatatlan sz�sz�ket kezdte el piszk�lni.

-Mi�rt j�tssza mindig ugyanazt a dalt? –k�rdezte Remus �vatosan, rem�lve, hogy a m�sik m�g nem tekintette befejezettnek a besz�lget�st. Valami�rt a l�ny szelleme visszaj�rt ide, �s a fi�nak volt egy olyan sejt�se, hogy eg�szen addig nem is fog elt�nni, am�g valami nem t�rt�nik… nem v�ltozik meg. Gondolataib�l ism�t Sirius szavai z�kkentett�k ki.

-Ez volt a mi dalunk… Azt mondta, a csal�dja hitt abban, hogy ha k�t ember egym�snak van teremtve, minden�k eggy� v�lhat. Az �let�k, a test�k, a lelk�k… �s ezt az �rz�st mindenki m�sk�pp fejezi ki. Isabel szerint ez a dal mag�ban foglalja mindazt, amit �n jelentek neki.

-Miut�n meghalt, egy este el�gettem a zongor�t. Ap�m alig tudta eloltani a t�zet –nevetett fel keser�en. –Sosem l�ttam m�g olyan d�h�snek. Toporz�kolt, �v�lt�tt… megtiltotta, hogy visszamenjek a Durmstrangba. K�zvesz�lyesnek nevezett, v�r�nk �rul�j�nak �s… sz�gyen�nek. De abban a percben mindenn�l biztosabban �reztem… tudtam, hogy csak � �llhat ennek az eg�sznek a h�tter�ben –Sirius nagyot nyelt, majd a fej�t a falnak d�ltve lehunyta a szem�t.

-Az ut�na k�vetkez� napok szinte teljesen �sszefolytak. �r�kat �ltem egy helyben, �nsajn�latba burkol�zva. Mindent �s mindenkit gy�l�ltem… a sz�leimet, Regulust, magamat, ezt az �tkozott tiszta v�rt… de legf�k�pp Isabelt, ami�rt itt hagyott. Legal�bbis el�sz�r �gy t�nt, hogy itt hagyott… Mikor egy �jszaka megl�ttam �t, ahogy a zongor�n�l �l, azt hittem, v�gleg meg�r�ltem. N�m�n hallgattam v�gig a dalt �jra �s �jra �s �jra… att�l f�ltem, ha megmozdulok, megsz�lalok � �jb�l elt�nik. A hajnal k�zeledt�vel azt�n mindig r�mmosolygott �s a l�tom�s szertefoszlott. El�sz�r azt hittem, hogy �gy akart elb�cs�zni, de m�snap ism�t itt volt �s ism�t j�tszott. Senkinek sem t�nt f�l a h�zban, senki sem hallotta rajtam k�v�l… eddig.

 -Lehet, hogy furcs�nak t�nik, de egy ideig m�g j� is volt… a tudat, hogy m�gsem maradtam teljesen egyed�l, elfelejtette velem a l�nyeget... azt, hogy egy �rnyk�pbe kapaszkodom, hogy ez nem igaz, sosem lehet m�r az. Persze hamarosan erre is r��bredtem. De akkor m�r semmit sem tudtam tenni. A szellem mindig visszat�rt �s �n elmenek�ltem… de szabadulni nem tudtam, nem tudok… -ism�t elhallgatott egy pillanatra, majd f�radt hangon hozz�tette:

-Tal�n a sors ezt szabta ki nekem b�ntet�s�l. Nem lehet igaz�b�l sem velem, sem n�lk�lem… nem szakadhatunk el, de egy�tt sem lehet�nk.

-Tal�n �pp te nem engeded el… -sz�lalt meg hossz� id� ut�n �jra Remus. –Nem akarod elvesz�teni, de m�r…

-… r�g elvesztettem. Tudom –suttogta maga el� a fekete haj� fi�. –De m�gis mit tehetn�k? –k�rdezte hirtelen Remus fel� fordulva. –M�g csak nem is igazi szellem. Csak egy eml�k! Hogyan hozhatn�k helyre b�rmit is?!

-Lehet, hogy csak egy eml�k -n�zett a fi� tan�cstalan szemeibe Remus –, de a ti�d. A r�sze volt�l �s vagy m�g most is. Csak te v�ltoztathatod meg, z�rhatod le… �s szerintem csak akkor, ha te is akarod.

-Nem tudom, mit akarok! –csattant fel Sirius felpattanva a f�ldr�l, majd n�h�ny m�sodpercig c�ltalanul f�l-al� j�rk�lt a szob�ban. P�r k�r ut�n meg�llt �s Remus fel� fordult. �gy t�nt, elhat�rozta mag�t.

-Rendben van. Holnap. Holnap este megpr�b�lom. V�get vetek ennek az eg�sznek… vagy �gy, vagy �gy.

Remus �rezte, hogy nem akarja megtudni, mit jelenthet az ”�gy”…