Tizenegyedik fejezet

 M�snap reggel Remus ism�t munk�ba �llt. �gy t�nt, Mr. Blacket nem igaz�n foglalkoztatta a m�ltkori eset. Reggeli ut�n csak egy pillant�st vetett a fi�ra, majd ell�tta az aznapi teend�ivel. Remus nagyon rem�lte, hogy ezzel az �gyet a csal�df� lez�rtnak tekintette. �gy is eleget hazudott m�r nekik �s valahogy �rezte: a Black csal�d vele sem b�nna kegyesebben, mint Isabellel, ha kider�lne ki… mi is � val�j�ban.

A nap szinte egy pillanat alatt elsz�llt; Remus m�g alig ocs�dott f�l, m�r este volt �s � a konyh�ban seg�dkezett Mrs. Maddisonnak. A szak�csn� nem tett fel k�rd�seket az el�z� nappal kapcsolatban, ami�rt Remus kimondottan h�l�s volt. De az�rt elhat�rozta, hogy amint alkalma ny�lik r�, megk�sz�ni a seg�ts�get.

Az �reg boszork�ny egy�bk�nt tov�bbra is ragaszkodott r�gi, j� szok�s�hoz: tov�bbra is lelkesen szapulta munkaad�it:

-M�g, hogy f�zhetn�k k�l�nlegesebb �teleket is! Hol �l ez a n�? Mi vagyok �n mesterszak�cs? Keressen mag�nak egyet, ha van olyan, aki hajland� elviselni a folytonos el�gedetlenked�st. K�l�nben is k�v�ncsi voln�k, mit sz�lna ahhoz, ha az orra al� dugn�k valamit, ami szinte m�g mozog. Az lenne azt�n csak a k�l�nleges meglepet�s �nagys�g�nak…

Remus, aki m�skor j�kat vigyorgott a n� zs�rt�l�d�sein, most csak h�mm�g�tt, mikor �gy �rezte, t�le k�rdeztek valamit. Percenk�nt az �r�j�ra pillantott �s idegesen t�r�lgette a kez�be nyomott t�ny�rokat. A l�ny szelleme nemsok�ra visszat�r. Vajon Sirius komolyan gondolta, hogy v�get vet a dolognak? Mi lesz, ha m�gsem teszi meg? Nem �lhet �gy a v�gtelens�gig! A vak is l�tja, hogy szenved… �ll�tsd le magad, Remus! –sz�lalt meg egy kis hang a fej�ben. Nincs jogod beleavatkozni abba, hogy mit tesz. Ez az � �lete �s neked semmi…

-Menj fel hozz� –sz�lalt meg hirtelen Mrs. Maddison, de k�zben egy percre sem hagyta abba a mosogat�st.

-Te… tess�k? –ny�gte a fi� megr�k�ny�dve.

-Menj fel hozz� �s seg�ts neki –k�z�lte a n� cseveg� hangnemben. –Mag�t�l nem lesz k�pes r�. Er�s fi�, de ezt nem fogja tudni egyed�l lek�zdeni.

Remus �gy d�nt�tt, nem k�rdezi meg, hogy honnan tud a szak�csn� minderr�l. Siriusnak igaza volt. Valami t�nyleg nagyon furcsa volt benne.

-�s �n… mit tudn�k �n seg�teni neki? –k�rdezte v�g�l �rtetlen�l.

-Csak legy�l ott vele. Ha tudja, hogy m�g sz�m�that valakire az �letben, hogy valaki mellette �ll �s szereti, k�nnyebben fogja elengedni. Ez t�bbet sz�m�t, mint hinn�d.

V�g�l is ez logikus. Erre gondolhatott volna kor… szereti??? Remus sz�ve a gyomr�ba zuhant. � nem… nem… nem �gy… sosem mondta…

-Ne gondolkodj mindig ennyit, kedvesem –fordult fel� v�gre mosolyogva az asszony. –Ha elj�n az id�, tudni fogod, mit kell tenned –ezzel visszafordult a t�ny�rokhoz �s mintha mi sem t�rt�nt volna, �jb�l motyogni kezdett az orra alatt:

-Hogy lehet �gy enni? Mint a diszn�k. Csak egyszer takar�tan�k el a maguk piszk�t…

A fi� a t�bbit m�r nem hallotta. Lassan kifel� h�tr�lt a konyh�b�l �s remeg� l�ptekkel f�lfel� indult a l�pcs�k�n. Sz�ve a f�l�ben zakatolt, de m�g �gy is tiszt�n hallotta Mrs. Maddison szavait: „mellette �ll �s szereti”. De h�t � nem... az nem lehet… meg egy�ltal�n mikor… ez k�sz �r�let…

Mire el�rte Sirius szob�j�t, m�r olyan k�ts�gbeesett volt, hogy hirtelen azt is elfelejtette, mi�rt ment oda. Abban a pillanatban kiv�g�dott az ajt� �s egy szint�n feld�ltnak l�tsz� Sirius majdnem feld�nt�tte a szoba el�tt toporg� Remust.

Egy ideig mindketten ijedten n�ztek egym�sra, majd szinte teljesen egyszerre magyar�zkodni kezdtek:

-�n csak…

-�n nem…

-Kezd te…

-Mondd csak…

Sirius a fesz�lt helyzet ellen�re is elvigyorodott kiss�, Remus viszont lehajtott fejjel �s �g� f�llel meredt maga el�. Nem hiszem el, hogy ez velem t�rt�nik –gondolta. Mrs. Maddison nem tud semmit!... Akkor meg mi�rt viselkedsz �gy, mint egy szerelmes kisl�ny? Szedd �ssze magad!

-Hov� m�gy? –b�kte ki v�g�l nagy nehezen. A m�sik fi� arc�r�l azonnal lehervadt a mosoly.

-Sehov� csak… n�zd, nekem ez nem megy, rendben? –mondta �s a fej�t r�zva ell�pett mell�le. Hirtelen azonban �jb�l megtorpant �s csod�lkozva n�zett vissza a fi�ra.

-�hm… Remus?

-Tess�k?

-Csak a kezed… -felelte kiss� kipirulva a fekete haj� fi�. Remus szem�ld�kr�ncolva, �rtetlen�l n�zett �sszekulcsol�dott ujjaikra. Hopp�. �s ez mikor t�rt�nt? N�zz szembe a t�nyekkel Lupin. Kezdesz megbolondulni.

Sirius m�g mindig meglepett, v�rakoz� tekintettel figyelte �t, mire Remus �jra felemelte a fej�t �s lassan elengedte a m�sik fi� kez�t.

-Hm… Igen. Persze. Sa… sajn�lom –dadogta, mik�zben agy�ban valamilyen �rtelmes magyar�zat ut�n kutatott. –Mrs. Maddison mondta, hogy j�jjek f�l �s seg�tsek neked –vajon ez t�nyleg olyan h�ly�n hangzott, mint ahogy � �rezte?

-Seg�ts? Azt hittem, ezt nekem kell elint�znem? –furcsam�d �t sem lepte meg a t�ny, hogy az �reg boszork�ny tudott a dologr�l.

-Szerinte egyed�l nem tudod lez�rni –Merlinre Remus! Fogd m�r be a sz�d! Mi �t�tt bel�d?! Hogy is volt? Nem sz�lsz bele m�sok �let�be? Remek�l csin�lod…

-Igaza van –mondta hirtelen Sirius. –Nem tudom lez�rni. �s lehet, hogy nem is akarom.

-De �gy nem �lhetsz tov�bb! –v�gta r� k�ts�gbeesetten a barna haj� fi�. Ekkora m�r szinte biztosra vette, hogy teljesen meg�r�lt. Nem tudott gondolatainak parancsolni �s azok akad�lytalanul t�dultak ki sz�j�n. Ha m�r megteszed, tedd rendesen…-Att�l f�lsz, hogy ha megteszed, teljesen egyed�l maradsz. De ez nem igaz! �n… �n tudom, hogy ez nem sok �s tal�n nem is jelent semmit, de… de �n itt leszek �s… �s nem �rtem, hogy mit besz�lek itt �ssze-vissza, tudod �ltal�ban �n nem ilyen vagyok, de az biztos, hogy soha t�bbet nem hallgatok arra a bolond n�re… -vett egy nagy leveg�t. –Sajn�lom. K�rlek, �ss le, j�?

Remus behunyta a szem�t �s v�rta, hogy elnyelje a pokol. Ez az eg�sz annyira abszurdnak t�nt, hogy szinte m�r nevetnie kellett. Biztosan csak �lmodik, az lehet az egyetlen logikus magyar�zat. Most j�n az a r�sz, hogy kinyitja a szem�t �s meztelen�l fog �nekelni egy sz�npadon.

De semmi ilyesmi nem t�rt�nt. Mikor �jb�l felpillantott, m�g mindig a szoba el�tt �llt a m�sik fi�val szemben. Az m�g egy p�r pillanatig meglepetten pislogott, majd ism�t megsz�lalt.

-K�sz�n�m –mondta lassan. –�s… igen, sokat jelent –tette hozz� h�l�san mosolyogva.

Remus csak ekkor f�jta ki a leveg�t, amire nem is eml�kezett, hogy visszatartotta. Tal�n m�g sincs v�ge a vil�gnak. Egyel�re…