Aztán visszaindultunk a kastélyba.

Draco feljött velem a griffendél toronyig. A Kövér Dáma képe előtt megvárta, amíg szétnéztem a klubhelyiségben. Mivel már éjfél is elmúlt, már mindenki nyugovóra tért. Kimásztam a portélyukon és bevezettem a szobába.

Leültem a kedvenc fotelembe és várakozva néztem rá.

Malfoy lassan végigjáratta szemét a berendezésen és a diákok ottfelejtett könyvein, társasjátékain.

- Sokkal világosabb...

- Hüm?

- Sokkal világosabb ez a klubhelyiség, mint a miénk -mondta egy kicsit irígykedve.

- Jó, hát persze, de csak azért, mert a mardekáré lent van a pincében! -legyintettem. -Gyere, ülj le egy kicsit!

A fiú helyet foglalt a szomszédos fotelben. Elmosolyodtam, pont Harry székébe ült le.

- Mi olyan vicces? -fordult felém.

- Semmi. Csak furcsa látványt nyújtasz...

- Valóban? Azt hiszem, még tudnám fokozni a helyzetet! -hajolt hozzám. Már majdnem megcsókolt, amikor nyávogásfélét hallottunk az egyik ablak felől. Draco villámgyorsan elhúzódott tőlem.

- Ó, te vagy az, kiscicám? -köszöntöttem nevetve Csámpást. Lehajoltam érte és a macskával a karomban visszaültem a fotelbe.

- Öhm, ez a tiéd? -mutatott rá a fiú.

- Igen. Csámpás. Már megvan... mennyi is? Három éve.

- Nahát, nem is tudtam.

Draco felemelte a kezét és megvakarta a cica füle tövét.

- Szerencsés vagy macsek, hogy minden nap a gazdival alhatsz!

Elnevettem magam.

Tűnődve néztem a fiút. Milyen jó is lenne, ha egy házba osztottak volna be minket! Akkor tényleg egész nap láthatnánk egymást.

Malfoy visszanézett rám és megsimította az arcom.

Amikor jobban megnéztem, észrevettem a szokatlan csillogást a szemében.

- Szeretnél valamit? -vontam fel a szemöldökömet.

Elvigyorodott.

- Háát, most, hogy így megkérdezted... -azzal megpuszilta a nyakamat. Rögtön libabőrös lettem.

- Itt?? -szörnyűlködtem, amikor rájöttem, mi a szándéka.

- Itt! -suttogta szenvedélyesen. Behunyt szemmel tűrtem, hogy tovább csókolja az arcomat.

Az ajkai lassan a szám felé vándoroltak és csókban forrtak össze.

Épp végzett a talárom kigombolásával, amikor megreccsent az egyik lépcsőfok.

Ijedten szétrebbentünk. Draco meresztgette a szemét a sötétben, hogy meglássa a zaj okozóját. Én viszont gondolkodás nélkül tuszkoltam ki őt a portrén.

- Maradj itt! -szóltam neki sietve, majd visszahajtottam a képet a helyére.

A következő pillanatban újra kigyulladt a tűz a kandallóban. A lépcső aljában pedig ott állt Ginny.

- Hermione! Mit csinálsz te itt? -suttogta.

- Öö, most készülök aludni...

- Aha -a vörös hajú lány komótosan odalépett az egyik asztalhoz és egy pohár vizet öntött magának. Kiitta a kupa tartalmát és csak azután szólalt meg ismét: -Pedig már azt hittem, hogy felhoztál ide egy mardekárost...

- Mi?? -kiáltottam fel.

- Halkabban, mások már aludnának! -intett le a lány.

- Ginny! Mi a fenéről beszélsz? -kaptam el a karját. -Honnan... hogy?

- Sss! Ne ordíts! -súgta. -Azt hiszem, senkinek nem lenne nehéz kitalálni, hogy ki volt itt, ha ilyen hangosan kiabálod az illető nevét. "Draco, menj, menj!" -utánozott nevetve.

- De Ginny! Ez nem úgy van, ahogy gondolod! De... te tudtad? -emeltem a szám elé a kezem. A vér is megfagyott bennem.

- Harry mondta -közölte a lány.

- Micsoda? Hogyhogy elmondta? Már mindenki tud róla? -estem kétségbe.

- Jajj, dehogy is! Csak én! -legyintett. -Nyugodj meg, nem fogom továbbadni! De most már megyek vissza aludni... Jó éjt!

Azzal sarkon fordult és felmászott a lányok lépcsőjén. Megkövülten és összezavarodva néztem utána.

Még akkor is ez járt a fejemben, amikor kiléptem a folyosóra a fiúhoz.

- De forgalmas hely ez! -fogadott fejcsóválva.

Elgondolkozva rábólintottam.

- Ki volt az? -kérdezte.

- Ja, Ginny...

- Weasley húga?

- Igen.

- Hálás köszönet -dünnyögött a szőke fiú. -Na, azt hiszem, akkor megyek aludni. Majd máskor folytatjuk.

- Jó, szia! -köszöntem el szórakozottan.

Pár perc múlva, amikor már az ágyamban feküdtem, még mindig a lányon elmélkedtem. Harry vajon miért mondta el neki? És hogyhogy nem volt meglepve?