Másnap lementem Harryékkel reggelizni.

Szétnéztem a Nagyteremben, de semmi jel nem utalt arra, hogy még pár órája ez egész mardekáros banda itt mulatott volna.

Vajon ki takarított ki ilyen rövid idő alatt? Csak nem megint szegény házimanókat ugráltatták?

- Mit terveztetek mára? -kérdeztem a két barátomtól, amint leültem a reggeli palacsintához.

- Tudod, Hermione, nekünk edzésünk lesz -kezdte Ron. -Jövő héten, szombaton lesz a meccs.

- Oh -mondtam elszomorodva.

- De nyugodtan kiülhetsz megnézni minket, ha úgysem tudsz mit csinálni -folytatta a vörös hajú fiú.

Megvontam a vállamat. Végülis lett volna mit tanulnom, de semmi kedvem nem volt hozzá.

Reggeli után kimentünk a parkba beszélgetni. A fiúk már a nyárról ábrándoztak.

- Szóval, megkérhetnénk Dumbledoret, hogy az évzáró után egyből hozzánk gyere -tervezgette Ron. -Akkor velünk jöhetnél Romániába is. Anya azt mondta, Charley nem tud hazautazni, mert kissárkányok születtek. Így majd mi megyünk hozzá.

- Hidd el, én is örülnék neki -húzta el a száját Harry. -Én még az iskolában is maradnék nyáron, csak ne kellene visszamenni a Privet Drive-ra.

- Először még át kell mennünk a vizsgákon, emlékeztek? -zökkentettem ki őket az álmodozásból.

- Maradj már! -torkolt le Ron. -Ne rontsd el a kedvünket!

- Pedig jobb lesz, ha hozzászoksz a gondolathoz, Ron! Alig több, mint két hónap van hátra! Belenéztetek már az ismétlő táblázatba, amit csináltam?

- Ööö -hangzott az értelmes felelet.

- Ráérünk még! -motyogott maga elé Harry.

Hát, ahogy gondolják -duzzogtam magamban. Visszamentünk megebédelni a kastélyba. Majd a fiúk felszaladtak a seprűikért a griffendél toronyba, én addig a kviddicspályára mentem. Helyet foglaltam a lelátón és belemélyedtem a mágiatörténet könyvembe.

De alig olvastam el egy oldalt, máris kizökkentett valami.

Egy árnyék vetődött a könyv lapjaira. Az alakra néztem, de csak hunyorogni tudtam, mert a nappal szemben állt.

A szemem elé tettem a kezem és így már felismertem az illetőt.

Malfoy nem szólt semmit, csak állt mellettem némán.

- Mi az? -kérdeztem kíváncsian. A fiú még mindig hallgatott.

Szétnéztem a stadionban. A griffendéles játékosok némelyike már a pálya felett repült. Nagyon nem szerettem volna, ha Harryék meglátnak a fiúval.

- Leülhetek? -kérdezte végül.

Magam elé meredve megvontam az egyik vállam. Ő ezt igennek vette és fél méterre tőlem leült a padra.

Úgy döntöttem, úgy viselkedek, mintha semmi sem történt volna.

- Akkor most mi van közöttünk? -tette fel hirtelen a kérdést. Ő sem nézett rám, a seprűs játékosokat követte a szemével.

- Semmi -csuktam be az ölemben lévő könyvet. -Visszatért minden a régi kerékvágásba. Utáljuk egymást, nem emlékszel?

- És a tegnap este?

A szívem a torkomban dobogott. Ennek ellenére nagyon nyugodt maradt a hangom.

- Nem történt semmi tegnap este!

- Hermione! -emelte fel a hangját. -Lehet, hogy részeg voltam egy kicsit, de nem hülye!

- Még hogy egy kicsit! Azon is csodákozom, hogy egyáltalán vannak emlékeid tegnapról!

- De még mennyire, hogy vannak! -vigyorgott gonoszkásan. -És amint látom, most már te is emlékszel!

Elvörösödtem.

- Gondolj amit akarsz!

- Légy szíves, ne kiabálj velem. Nagyon fáj a fejem... -morogta.

- Magadnak köszönheted! -néztem rá durcás képpel.

Malfoy nem vágott vissza, elmélyülten figyelgetni kezdte a vonásaimat. Álltam a tekintetét.

- Nagyon szép vagy, amikor haragszol -mondta végül somolyogva.

Nem változott az arcom, de legbelül majd' szétvetett a boldogság.

- Még nem bocsájtottam meg neked -figyelmeztettem.

- Pedig tegnap úgy tünt -felelte szemtelenül.

- Lehet. De az csak egy gyenge pillanatom volt...

- Tehát ez azt jelenti, hogy még kiengesztelhetlek? -vonta fel a szemöldökét.

Elhallgattam.

Most mit mondjak? Igen, szerettem volna kibékülni vele. Nagyon jó lenne újra együtt lenni.

- Majd meglátom.

- Mitől függ? -kérdezte mohón és közelebb csúszott hozzám a padon.

Vettem egy mély levegőt. Szándékosan nem néztem a szürke szemeibe, valószínűleg akkor nem tudtam volna végigmondani, amit elterveztem.

- Csak tőled függ... Meg kell értened, hogy nem mondhatom el Harryéknek az igazat. Ha ezt elfogadod, és nem hozod fel többet a témát, akkor...

- Rendben -mondta komolyan. -Inkább hallgatok a dologról, de nem bírok ki még egy napot nélküled.

Elmosolyodtam. Ó, ha tudná, milyen boldog vagyok! Szerettem volna ott helyben megcsókolni...

De ekkor éles sípszót hallottunk. Madam Hooch vezényletével a griffendéles kviddicscsapat a levegőbe emelkedett.

- Mennem kell -hallottam Dracot. -Jön Potter.

És tényleg. Alighogy a mardekáros fiú eltűnt a lelátóról, Harry repült oda a seprűjén.

- Mit akart Malfoy? -kiabált oda. -Megint kötekedett??

- Nem fontos -legyintettem. -Nyugodtan gyakorolj tovább!

Azzal ismét kinyitottam a könyvemet és megpróbáltam tovább olvasni az anyagot. De valahogy egyáltalán nem ment...