Lelkek

 - Viszlát! –köszönt el Hermione az üzlet eladójától.

A sudár, barna hajú lány kilépett a Czikornyai és Patzából a napsütötte macskaköves utcára. Az Abszol úton a szokottnál is nagyobb volt a tömeg, cbnncnbccvnyílván, mert hétvége volt. A vidéki varázslók és főleg a boszorkák most intézték a bevásárlást.

A fiatal nő a listájára meredve sodortatta magát a lassan hömpölygő tömeggel. Egy lúdtoll pennával sorra pipálgatta ki a már beszerzett dolgokat. Már csak Madam Markin talárszabászata volt hátra. Igen, Ronnak kellene már egy normális köpönyeg… 

Annyira belemerült az olvasásba, hogy észre sem vette, merre megy.

 - Au! –kiáltott fel hangosan, amikor nekiment valakinek.

 - Nézzen a lába elé, hölgyem!

Hermione homlokát dörzsölgetve felpillantott, hogy bocsánatot kérjen, de a torkára fagyott a szó. Meglepetten rámeredt az előtt álló fiatalemberre.

 - Hát, te vagy az! –szólt Draco rekedten.

 - Malfoy! –a lány ennél többet nem tudott kipréselni magából. Újra kinyitotta a száját, de egy hang sem jött ki rajta. Fejében ellenben csak úgy kavarogtak a gondolatok. Több kérdés is eszébe jutott, de egyik sem volt olyan, amit fel lehetne tenni. Mi keres itt? Ostoba! Azt, amit mindenki. Vásárol. Vajon egyedül van? Nem, ezt nem akarom megkérdezni! Ilyen melegben miért fekete van rajta? Ahh. Ez reménytelen… Eddig miért nem láttam? Na, ez egy jó kérdés, de… nem. Ez nem érdekel engem! Azok után, hogy úgy otthagyott…

A két fiatal csak bámult egymásra. Mindketten érezték, hogy a legjobb az lenne, ha gyorsan elmennének onnan, de képtelenek voltak rá. Valami ott tartotta őket.

 - Drágám! – a segítség nem váratott tovább magára. Hermione látta, hogy az egyik távoli bolt előtt egy fiatal nő integet csomagokkal. Blaise Zambini. Annak idején ő is a mardekárba járt, és Hermionénak már akkor sem volt valami szimpatikus.

Malfoy visszaintett, majd csalódott arccal fordult újra a lányhoz:

 - Mennem kell.

 - Ég áldjon –bólintott Hermione. Mozdulatlanul állt és megvárta, hogy a fiú szőke üstöke teljesen elvesszen a máguskalapok színes forgatagában. Aztán megkönnyebbülten behunyta a szemét és kifújta a levegőt.

A talárboltra többé ügyet sem vetve sietősen hazaindult. Közben magában elmélkedett: Már minden rendben volt. Már szinte teljesen elfelejtettem ezt az egészet! Akkor most miért kellett hirtelen felbukkannia? Miért bonyolítja tovább a helyzetet?? Megőrülök!

A hoppanálás után felcsörtetett a lakásába és hangosan bevágta maga után az ajtót. Varázsszerektől és könyvektől dudorodó csomagjait az egyik sarokba hajította és leroskadt az ágyra. Elmélázva nézegette cipőjét, majd tekintette a közeli éjjeliszekrényre siklott. Szórakozottan vette kézbe a lámpának támasztott faragott képkeretet.

Egy mosolygós, integető fiatal párt ábrázolt a színes fénykép. Ront és önmagát.

Hermione az órájára nézett. Mindjárt hat óra. Bármelyik percben hazajöhet…

Kissé megnyugodott, felkucorodott az ágyra és hamarosan el is bóbiskolt.

*

Két teljes hét telt el Malfoy váratlan londoni felbukkanása óta. Azóta semmi.

Hermione mégsem nyugodott meg teljesen. Sokszor azon kapta magát, hogy a környéket pásztázza. Talán arra vár, hogy Malfoy majd előlép az egyik bokor mögül? Ugyan már! Hisz még csak nem is Londonban laknak! A Roxfort elvégzése után két évvel az összes újság teli volt az ifjabbik Malfoy esküvőjének képeivel. A Reggeli Próféta még arról is beszámolt, hogy a fiatal pár egy csodaszép, vidéki kastélyt kapott ajándékba. Innen pedig mi értelme lenne kimozdulniuk vásárolgatni? Azt szegény házimanók is el tudják intézni… 

Elmélkedéséből a szobába belépő Ron zavarta meg. A fiú még fésületlenül, pizsamában támolygott be kezében számos levelet tartva. Sorra megnézte a címzéseket. A legtöbbjük a minisztériumból érkezett- lévén a Weasley fiú ott dolgozott. A utolsó borítékot viszont az ablaknál ülő Hermione kezébe nyomta egy puszi kíséretében.

 - Nem tudom, kitől jött, nincs rajta feladó –szólt ásítva a férfi.

 - Köszi –nyúlt a lány gépiesen a levél után.

Kibontva, azonnal megismerte a kézírást. Na ne! Csak egy cím és egy időpont volt benne –pontosan úgy, ahogy azt régen az iskolában tették.

Hermionénak izzadni kezdett a tenyere. Gyorsan összehajtotta a pergament.

 - Na, ki volt az? –kíváncsiskodott Ron.

 - Öh, egy osztálytársam üzent a fősuliról. Most… most el kell mennem. Azt mondta, életbevágóan fontos. Sietek vissza!

 - …Rendben –válaszolta bizonytalanul a vörös hajú fiú, és megvárta, amíg barátnője elhoppanál.

*

Hermione kettesével szedte a lépcsőfokokat. Végre elért a megfelelő ajtó elé. Nem vesztegette az időt azzal, hogy kifújja magát, egyből benyitott.

Egy sötét, szűk kis előszobában találta magát. Halkan becsukta maga mögött az ajtót és dübörgő szívvel körülnézett. Jobbra nyílhatott a konyha, a félhomályban halványan megcsillantak a fali csempék. A sarokban egy szépen faragott asztal állt székekkel.

 - Erre gyere! –hallatszott egy ismerős hang a szemközti szobából.

A lány vett egy mély levegőt és a szemét meresztgetve belépett. Egy férfi fekvő sziluettjét pillantotta meg. Az arcánál vörös fényben parázslott valami. Az alak megmozdult és a következő pillanatban pár mugli gyertya gyulladt ki az éjjeli szekrényen. A pislákoló lángok megvilágították a fiatalember feje fölött kavargó szürkés-lila füstfelhőt.

 - Kerülj beljebb! –invitálta vendégét Malfoy és elnyomta a cigarettát. A lány némán engedelmeskedett. – A fürdőszobát a konyhán túl, balra találod majd.

 - Hogyan? –szólalt meg Hermione zavartan.

Draco az előbbi elkényelmesedett, fáradt testtartásának ellentmondva, fürgén felült, majd a nő mellé lépett.   

 - Mit nem értesz, Granger? Tudtommal mindig szerettél lezuhanyozni, miután…

 - Hallgass! –a lány végre megtalálta a hangját. Gyorsan távolabb lépett a férfi felé nyújtott karjaitól és megrovó pillantást vetett rá. – Mi a fenét képzelsz magadról, Malfoy? Hogy ugyanott folytatod, ahol abbahagytuk?

 - Egyfolytában csak te jártál a fejemben, amióta újra találkoztunk –suttogta bársonyos hangon Draco. – Kellesz nekem!

 - Te nem vagy normális! –fakadt ki a lány. Bár elpirult, most mégis eléggé megijedt a szőke fiú mindenre elszánt arcára pillantva.

 - Ugyan!

 - Ha azt hiszed, hogy… ha azt gondoltad… Szó sem lehet róla!! –tiltakozott elszántan.

 - De kedves Granger! –mosolygott gonoszan a szőke fiú. – Most miért kéreted magad? Korábban nem kellett ennyit fűzni téged!

 - Fogd be a szád! –szólt a lány vészjóslóan. – Hiú reményeket táplálsz, ha azt gondoltad…

 - Akkor miért szaladtál így hozzám? Hüm? Ha jó tudom, alig egy fél órája küldtem el azt a levelet.

 - A-Azt hittem, beszélni akarsz velem! –védekezett idegesen a lány és közben fülig pirult. Belül pedig újra elfogta a dühös szégyenkezés. Tényleg! Mi a fenének jött ő ide!?

 - Peeersze, beszélgetni –ironizált a fiú. – Azt is lehet, de nem most.

 - Ezzel meg mit akarsz mondani? – kérdezte a fiatal nő felháborodva.

 - Tudod te azt!

Ó, istenem! Vajon Malfoy tudja, hogy milyen szexi ilyenkor? …De nem! Nekem ezt nem szabad! És különben is…

 - Komolyan azt merted feltételezni, hogy azok után, ahogy bántál velem… amiket mondtál nekem…!

 - Te hagytál ott engem, ha már itt tartunk! –vágott újra a szavába. – De most pillanatnyilag ez nem fontos. Eljöttél hozzám, és ez mindent megmagyaráz! Felőlem le is tagadhatod, de engem nem tudsz átverni, Granger! Ha hiszed, ha nem, kiismertelek már!

 - Menj a fenébe, Malfoy! –vetette oda a lány, majd megfordult, hogy elmenjen.

Draco villámgyorsan elkapta a csuklóját és visszarántotta.

 - Most nem mehetsz el! Egy óra múlva talán, de most nem!

 - De… de nem kényszeríthetsz! –ijedt meg a nő.

A férfi halkan felnevetett. Ugyanaz a lágy, mégis jeges nevetés volt, mint fiatalabb korában. Hermione mégis kellemesen végigborzongott tőle. Egy pillanatra még a szemét is behunyta.

 - Én? Kényszerítelek téged? Kötve hiszem!

 - Malfoy! –Hermione rángatni kezdte a csuklóját a fiú markából, hasztalan.

 - Vágysz rám! Látom a szemedben! –mondta magabiztosan.

A nő abbahagyta a fiú ujjainak feszegetését és felpillantott. Korábbi félelme teljesen elmúlt, ahogy a pillantásuk találkozott. Megborzongott. Már biztos volt benne, hogy Malfoy nem lenne képes bántani. Helyette inkább a várakozó kíváncsiság kerekedett felül benne.

 - Túl sokat képzelsz magadról –jelentette ki.

 - Igen? Lássuk! –azzal Draco megragadta Hermione állát és lehajolt, hogy megcsókolja. Egy gyors csókolt lehelt csak az ajkaira, majd kissé hátrébb húzódott, hogy a szemébe nézhessen. Szinte azonnal újra nekiesett, és a nő mindezt hagyta neki. Nyelveik egymás után gyors táncot jártak egymással. A lány élvezettel szívta magába a fiú bőrének rég elfeledett, kellemes illatát. Teljesen elbódította őt.

Miután elfogyott a levegőjük, zihálva szétváltak.

Hermione igyekezett magához térni.

 - Ezt nem folytathatjuk tovább! –szólalt végül meg, megtörve a csendet.

 - Ne kezd már megint! –csattant fel Draco.

 - Malfoy! Nem eshetünk újra ugyanabba a hibába! –tiltakozott.

 - Ki mondta, hogy hibáztunk akkor? –lépett újra vészesen közel a férfi. – Kívánlak! Akarlak!

Hermione megremegett a szenvedélyes szavaktól és Draco újabb érintésétől. Élvezte, hogy a fiú puha tenyere végigsimít csupasz karján és hátán és közben lágyan magához vonja. Úgy tudja cirógatni, ahogy Ron sohasem tudná…

 - Hagyd abba! –sóhajtott a lány csukott szemmel. Malfoy továbbra is simogatta és fogdosta a törékeny testet. Teljesen magához szorította, úgy suttogta szenvedélyesen a fülébe:

 - Kérlek! Hagyd nekem! Engedd meg!

 - Nem lehet… –nyögte a lány és megpróbált Ronra gondolni, hogy erőt merítsen belőle. Hiába.

 - Miért nem? –suttogta lágyan Draco. Közben benyúlt a vékony nyári blúzocska alá és kitapogatta a feszes melleket.

Hermione kéjesen felsóhajtott. Ujjait végighúzta a férfi mellkasán, és nekiesett a sötétzöld ing gombjainak. Miután a ruhadarabot a sorokba hajította, elgyönyörködött a fiú felsőtestében. Valószínűleg nem hagyta abba a sportot az iskola után sem, erről árulkodtak a szinte tökéletesen kidolgozott izmok. A fiatal nő csókokkal kezdte borítani a porcelánfehér bőr minden négyzetcentiméterét. Amit nem tudott ajkával megízlelni, azt ujjaival kényeztette, cirógatta.

Draco közben jólesően lehunyta a szemét és a lány csípőjét markolászta. Amikor a nő lentebb kalandozott szájával, a barna fürtjeit kezdte babrálni, simogatni.

 - Jól áll neked ez a frizura –szólalt meg hirtelen.

Hermione kérdőn felegyenesedett.

 - Micsoda? Hiszen ugyanolyan a hajam, mint volt!

 - Igen, ugyanolyan bozontos –értett egyet nagy komolyan Draco, próbálva palástolni bujkáló mosolyát-, de szerintem most rövidebb, nem?

A nő finoman elhúzta a száját.

 - Legalább te észrevetted –jegyezte meg.

 - Hm?

 - Hagyjuk! –azzal hátat fordított a fiúnak és karba tett kézzel az egyik sarokban álló üres vázára meredt.

Malfoy eloltotta azt a pár égő gyertyát is, ami valami halvány fényt még kölcsönzött a szobának, majd az ideiglenesen beálló sötétben a nő mögé lépett. Gyengéden átölelte a vállánál és finoman ringatni kezdte oldalra. Egy darabig korom sötétben álldogáltak, amíg szemeik teljesen meg nem szokták a fénytelenséget.

Hermione Draco karjára tette a kezét és közben halkan pityeregni kezdett.

 - Mi a baj? –suttogta gyengéden a fiú.

Talán magától lett ilyen, talán rájött arra, hogy kedvességgel többet érhet el nála.

A nő válaszul csak szipogott egyet.

 - Weasley miatt sírsz? Valami nincs rendben köztetek, ugye? –faggatta a férfi.

 - Hogy micsoda?? –háborodott fel a lány. – Dehogy! Nem! …Miattad sírok.

 - Miattam? –döbbent meg Malfoy.

 - Hát nem veszed észre, hogy fenekestül felforgatod az életemet? Minek kellett egyáltalán visszajönnöd ide!?

 - Jólvan. Ha… ha nem akarsz most velem lenni… akkor menj el! –utasította hidegen a fiatal férfi és ellökte magától.

 - Nem! –szólt a lány kétségbeesetten és a fiú karja után kapott. Hevesen megrázta a fejét. – Pont ez a baj! Én is akarom!!

Draco egy pillanatra bambán kitátotta száját, úgy meredt a még mindig háttal álló lányra.

 - Akkor meg mi a problémád? –tudakolta mérgesen. Soha nem fogom megérteni a női észjárást –dohogott magában.

Hermione csak újra megrázta a fejét. Ron nevét ismételgette magában, hátha így képes lesz ellenállni… De ha egyszer ő is annyira kívánja…!

Malfoy vett egy mély levegőt majd újra átölelte a nőt. Kezei végigfutottak a lány mellein –az egyik meg is állapodott ott, a másik továbbindult a derekán és végül elérte az ágyékát. Arcát a nyakába fúrta, onnan suttogta neki:

 - Megőrjítesz! –két ujját erősen végighúzta a lány nadrágján; ott, ami alatt csiklóját sejtette.

Hermione halkan felsikkantott és jólesően hátravetette a fejét. Draco gyorsan hozzáfogott a farmernadrág kigombolásához és a cipzár lehúzásához. A nadrág lecsúszott a lány bokájához. Így már mozdulni is alig tudott.

Malfoy belenyúlt az alsóneműbe, de Hermione elkapta a kezét.

 - Nem teheted! –zihálta elgyengülve.

 - Ugyan miért? –türelmetlenkedett a fiú.

 - Feleséged van, Draco! –kiáltotta el magát a fiatal nő, amikor megérezte Malfoy ujjait szemérmén.

 - Nem érdekel –lehelte az immár vágytól túlfűtötten. – Nem is… szeretem!

Azzal oldalról belecsókolt a nyakába.

Hermione megadóan ellazította magát, amikor a férfi lágyan dörzsölgetni kezdte csiklóját. Közben két ujjal gyengéden belécsúszott. Hermione tovább már képtelen volt és nem is akart tiltakozni. A heves gyönyör előjelei kezdtek úrrá lenni rajta. Malfoy hihetetlen módon tudott bánni partnerével; finom ujjai lassan mozogtak benne… ki…be…ki…be…

Arra azért ügyelt, hogy jóval a tetőpont előtt abbahagyja. Kihúzta a kezét, mire a lány kérdőn felé fordult. Tekintete folytatásért esedezett. Draco önelégülten elvigyorodott, majd élvezettel nyalta meg a kissé ragacsos, illatos anyaggal borított ujjait.  

Hermione libabőrös lett a látványtól. Már rég hiányzott neki ez az arcpirító intimitás. Mohón kapott a férfi szája után –megízlelve saját magát. Malfoy szenvedélyesen visszacsókolt és elmerült a lány belsejében, ölelésében. Mozdulatai egyre követelőzőbbek lettek. Mire a nő feleszmélt, a szőke fiú már ki is bújt saját nadrágjából és megragadta a lány blúzát. Kigombolás nélkül próbálta áthúzni a fején, csak egy halk reccsenés jelezte, hogy a művelet nem volt teljesen sikeres. Hermione magában sajnálta a nyári blúzocskát, de hamar elfeledkezett erről.  

Amíg Draco a farmeréből és cipőjéből bújtatta ki, ő addig levette a melltartóját. Malfoy ledobta a saját boxeralsóját is és újra a lány elé lépett.

 - Gyönyörű vagy! –bókolt, majd újra megcsókolta. Hátrálva elindultak az ágy felé. A férfi gyengéden magával húzta a nőt, így mindketten lehuppantak a puha alvóalkalmatosságra.

Hermione teljesen elgyöngült, testének minden porcikája bizsergett. Annyi év után újra érezheti bőrén a bőrét! Malfoy merevedő férfiassága a hasát csiklandozta.

Draco hamar átfordult, hogy ő legyen felül. Egy ideig csak nézték egymást, simogatták egymás arcát, mintha nem hinnének a szemüknek, hogy ez valóban megtörténik. Aztán a férfi éhes szája elindult a lány nyakának két oldalán.

Hihetetlen, de minden mozdulatra, minden érintésre, és izgatásra pontosan úgy emlékezett a lány, mintha csak tegnap történt volna. 

Hermione kéjesen felsóhajtott, amikor a fiú megkóstolta mellbimbóit. Egy darabig szívogatta, nyaldosta őket, aztán ajkai tovább kalandoztak. Lefelé; nedves csíkot húzva végig a hasán, köldöke körül és az ölében. Amikor végre elérte a vágytól lüktető szemérmét, elkezdte kis puszikkal, harapásokkal és szívogatásokkal izgatni.

A lány összeszorította a szemét és megemelte a csípőjét. Finoman követte vele a fiú nyelvének tempóját. Ajkát beharapta. Kezei a lepedőt markolászták.

Egy idő után résnyire kinyitotta a szemét és lenézett. A látvány felkavaróan szexi volt. Malfoy, ahogy a két lába között kuporog. Ó, bárcsak elérném azokat a huncutul lógó ezüst tincseket! 

Draco megragadta a nő két bokáját és szétfeszítette őket.

Hermione felhúzta a combjait, –amennyire csak tudta-, hogy a férfi még jobban hozzáférhessen. Érezte, ahogy egyre gyorsabban áramlik benne a vér, csak kapkodta a levegőt. Nyöszörögve vonaglani kezdett, amint Malfoy egyre gyorsabban és egyre mélyebbre hatolt nyelvével.

 - Oh… istenem… –zihálta a lány elfúló hangon.

Fejét teljesen hátravetette és amikor a csúcsra ért, vállait megfeszítve egész hátát felemelte a gyűrött lepedőről.

Draco adott neki egy kis időt, amíg a lány összeszedte magát és elernyedt testének légzése helyreállt. Akkor aztán négykézláb emelkedett és gyengéden, de határozottan a hasára fordította a fiatal nőt. Fölé mászott, úgy, hogy bele tudja suttogni a fülébe:

 - Érzed ezt? –zihálta, miközben immár kőkemény szerszámát a lány fenekéhez nyomta és lassan mozogni kezdett. – Ennyire hiányoztál!

 - Ahh… –Hermione nem tudott megszólalni, ellenben feltámaszkodott térdére és terpeszbe rakta lábait. – Gyere! –akarta mondani, ajkai hangtalanul formálták a szót.

Malfoy ennek ellenére olvasott a jelekből. Szorosan megragadta a lány oldalát és hátulról beléhatolt. Eggyé váltak.

Hermione megmarkolta az ágy támlájának rácsait és összeszorította fogait. Draco ugyanis most nem törődött azzal, hogy mindketten megszokják a helyzetet, túl nagy volt már hozzá a kívánalma. Rögtön elkezdte a ritmusos mozgást, döfései egyből kemények és hevesek voltak.

Hamarosan a két fiatal szuszogása hangos nyögésekké vált, amint testi szerelmük szikrái egyre jobban átjárták lényüket.

Hermionénak már fájt Draco szorítása és az ostromló lökések sem voltak éppenséggel gyengédek. A szokásos libabőr is egyre gyakrabban futott végig karján és hátán, főleg, ha megérezte rajta Malfoy forró leheletét és a férfi időközönként hozzásimuló mellkasát. Tenyere izzadt, az ágy vékony fémrácsai minduntalan kicsúsztak ujjai közül.

Behunyta a szemét és bármennyire is kimerült volt már, a tetőpont utáni vágy erősebben élt benne, ezért nem hagyta abba a mozgást. Ösztönösen egyre ritkábban kapkodott levegő után, úgy sokkal jobban át lehet élni ezt az édes érzést.

A fiú szenvedélye olyan nagy volt, mintha hónapok óta nem lett volna már senkivel. De mivel Malfoyról volt szó, Hermione ezt kizártnak tartotta…

Draco sem vett egy pillanatra sem vissza a tempón; olyan érzése volt, mintha nem is ő irányítaná a saját testét, nem ő diktálná a tempót. Mintha csak egy tehetetlen résztvevője lenne ennek a szerelmi játéknak, és ha most abbahagynák, szörnyű dolgok történnének. Ilyet mással még sohasem tapasztalt.  

A mozgás tovább gyorsult, már ha ez egyáltalán lehetséges volt. Draco pár pillanat múlva hangosan felkiáltott és mozdulatlanná dermedt. A nő érezte, amint elönti testét a forró mag.

Pár pillanatig néma csend honolt a szobában. A résnyire nyitott ablak halkan becsapódott, az utcán feltámadhatott a szél. Távolról mintha még a mugli emeletes buszok dudálása is beszűrődött volna a fülsüketítő csendbe. 

Draco felsóhajtott és a négy-öt másodperces pihenő után folytatta a tempót, mintha meg sem állt volna. Szapora döféseinek hála Hermione másodjára is elért a csúcsra.

 - Draco! –nyögte halkan és a párnára hanyatlott.

A mindent elsöprő beteljesülés érzése az ő testét is átjárta, agya kikapcsolt, végtagjai megbénultak. Egyikőjük sem mert megmozdulni, hogy a lüktető vágy minél később távozzon belőlük.

Aztán csak összerogytak mindketten.

Malfoy kicsúszott belőle, Hermione pedig a hátára fordult, hogy a fiú szemébe nézhessen.

Draco félig legördült róla, nem tudta, hogy a lány meddig bírja még el őt. Egyik lábát még mindig a lányén tartotta és felkönyökölt közvetlenül a feje mellett.

Mindketten kimerülten lihegtek, de nem szólaltak semmit. A lány látta és érezte, ahogy a férfi testéről az övére peregnek a kövér izzadtságcseppek.

Óráknak tűnő percekig csak bámultak egymásra; elvesztek egymás tekintetében, pontosan úgy, mint két hete az utcán. És itt biztosan nem lesz semmi zavaró tényező, ami visszahozná őket a valóságba.

Hermione próbált csak a pillanatra koncentrálni és igyekezett elhessegetni fejéből a minduntalan befurakodó gondolatokat. Tudta jól, hogy amint kilép ebből a szobából, undorodni fog magától. Nem, nem azért, mert Malfoyjal volt, hanem mert megcsalta azt az embert, aki a világon a legfontosabb volt számára. Egy igazi, őszinte, önzetlen embert.

 - Szereted őt? –kérdezte a férfi, miután követte a lány pillantását, aki az ujján lévő kis köves gyűrűre meredt. 

 - Azt… azt hiszem –motyogta Hermione.

 - És boldog vagy vele? –tudakolta Draco szomorú szemekkel.

 - Nem tudom… Talán… Igen. –a fiatal nő felpillantott a mellette fekvő férfire és megsimította az arcát.

 - Ha szereted őt, akkor most miért vagy velem?

 - Micsoda? –szólt halkan a lány és felült. Az egyik megviselt párna felé nyúlt és a mellkasához szorította. – Miért kérdezed ezt?

 - Tudnom kell –mondta Draco bánatosan.

Hermione lassan megrázta a fejét. Semmiképpen sem akarta kimondani azt, amire ebben a pillanatban rájött. Jobb, ha nem tudja meg…

Így inkább csak a fiú felé hajolt, egyik tenyerét az arcára csúsztatta és megcsókolta. Lassan, békésen csókolóztak. Háborítatlanul, természetesen, mintha nem lenne semmi más dolguk, mintha nem sietnének sehová, nem várná őket senki otthon. Búcsúzkodtak.

Végül Hermione fájó szívvel, de eltolta magától.

 - Szeretnék én is kérdezni valamit.

 - Mondd –bólintott lassan Malfoy.

 - Te… te szereted a feleségedet?

Draco egyetlen arcizma sem rándult meg. Elgondolkozva meredt a fiatal boszorkány arcára, majd megkésve, válaszolt:

- Nagyon kedves lány. Remekül el tudunk beszélgetni és jól megértjük egymást… Igazán szeretetre méltó. Mindent megtennék érte… Igen, szeretem őt – Hermione lehajtotta a fejét. - …De nem vagyok belé szerelmes.

A két fiatal rövid időre ismét hallgatásba burkolózott.

 - Menj el! –szólalt meg végül Draco.

 - Hogyan? –kapta fel a fejét a nő összezavarodva.

Malfoy nem válaszolt, csak felkelt az ágyról és elindult a lány ruhái felé. Egyenként felemelte őket és a karjára terítette. Majd újra Hermione elé lépett és felé nyújtotta őket.

 - Vedd fel őket!

A lány bizonytalanul nyúlt öltözéke után.

Malfoy karba font kézzel, hangtalanul megvárta, amíg a fiatal nő felöltözött.

Hermione már a táskáját is a vállára akasztotta. Egy pillanatig még habozott, de aztán elindult a kijárat felé.

 - Azt hittem, ugyanúgy folytathatjuk ezt a viszonyt, mint annak idején az iskolában –szólalt meg újra Draco. Hermione megtorpant. Már háttal állt neki, de nem szándékozott megfordulni. – De már tudom, hogy nem szabad. Így nem.

A lány azon kapta magát, hogy újból elerednek a könnyei.

 - Ez már nem puszta testi szerelem –fejezte be végül a fiú.

- Több annál –motyogta Draconak háttal, hangtalanul a nő.

- Isten áldjon, Hermione!

A fiatal boszorkány megpördült tengelye körül. Malfoy elkerekedett szemekkel meredt rá.

- Te sírsz! –suttogta. A látvány belemarkolt a szívébe. Talán azért is engedte meg neki, hogy a nő még egyszer, utoljára megcsókolja. Lelkét mardosta a kényszer, hogy bevallja neki, amit érez. Arra vágyott, hogy örökre a karjában tarthassa, hogy ne kelljen elengednie.

De nem! Nem szabad! –visszhangzott az agyában. 

Finoman ellökte magától.

- …Szeretlek! –suttogta hangtalanul a szőke fiú a becsukódó ajtónak.

~Vége~