Szeret, nem szeret

Írta: Tara Lynn

Penna: 2004.09.26.

Megjegyzés: Ron szerelmes. Harry álmos. A serdülőkor "nagy" kérdései 

és "nagy" válaszai. 

Osztályozás: G

Szeret, nem szeret

-Harry?

-Mmpf.

-Szerinted… szerinted elmondjam neki?

Miért mindig éjjel kettőkor jut eszébe??? Harry még mélyebbre fúrta arcát a párnájában. Három hete. Minden. Egyes. Este. Miért pont ő?

-De most komolyan… elmondjam?

Harry feladta reménytelen próbálkozásait arra irányulóan, hogy kirekessze Ron kérdéseit és végre egy kis alváshoz jusson. Nagyot sóhajtva könyökölt fel ágyán.

-Gőzöm sincs. Ahogy tegnap sem volt. Vagy azelőtt. És ahogy ezt már eddig is mondtam: ezt tényleg neked kell eldöntened.

-Tudom, tudom! De azért segíthetnél is egy kicsit!

-Ron, szerintem ez nem rám tartozik.

-Már hogyne tartozna rád! Ugyanúgy a te barátod is, mint az enyém.

-Igen, de nem én vagyok szerelmes belé.

Ron erre a válaszra kétségbeesett nyögést hallatott.

-Ne mond ki ezt a szót! El sem hiszem, hogy ez idáig fajult…

-Fajult? –Harry halkan felhorkantott, nehogy felébressze csöndesen szuszogó szobatársait. A kis szerencsések: ők alhatnak, mert nincsen hormontúltengésben szenvedő legjobb barátjuk.

-Ron, szerintem egy kicsit túldramatizálod ezt a dolgot. Egyszerűen csak szerelmes vagy Herm…

-Harry, az Istenért! Meg akarsz ölni? Elég nehéz volt ezt elismernem előtted és magam előtt. Miért kell egyfolytában szajkózni?

-Nem szajkóznám, ha hagynál néha aludni.

-Hagynálak, ha segítenél.

-Micsoda ördögi kör –morogta fásultan Harry. –Esküszöm, egyszerűbb lenne, ha én mondanám meg neki.

Ron szeme reménykedve felcsillant.

-Megtennéd?

-Dehogy! Ezt a nemes feladatot inkább rád hagyom, haver.

-Jó, akkor ne segíts.

-Remek.

Ron egy ideig nem szólt semmit. Harry tudta, hogy vérig van sértve, de valahogy most nem tudott törődni ezzel. Érezte, hogy lassan újra leragadnak a szemei. Már éppen visszatért volna korábbi álmába, amiben egy seprűnyélen kergeti az egér méretűre zsugorodott Pitont…

-De mégis, hogy mondjam meg neki?

Harryt a sírógörcs kerülgette. Komolyan fontolgatni kezdte, hogy egyszerűbb lenne, ha most rögtön baglyot küldene Hermionénak, amelyben megüzeni, hogy a tökkelütött, alvásképtelen barátja szerelmes belé. Így legalább aludhatna még… Merlin. 3 órát. Szuper. És holnap (ma!) dupla bájitaltan. Még a háziját sem fejezte be teljesen. Ami azt jelentette, hogy korábban kell felkelnie. Ennél is korábban. Urgh.

-Harry, figyelsz te rám egyáltalán? Vagy már megint alszol?

-Nem, Ron. Nem alszom. Hála neked, lassan teljesen leszokom róla.

-Nagyszerű.

Harrynek az a megmagyarázhatatlan sejtése támadt, hogy barátja nem is figyelt rá.

-Ha már úgyis fenn vagy, segíthetsz is nekem.

Igen, egészen biztosra vette, hogy nem figyelt rá.

-Szóval, hogy mondjam el neki?

Harry gyorsan elhessegette a fejéből azt a gondolatot, hogy megeteti Ronnal a párnáját és inkább megpróbált valami ésszerűt kitalálni. Ha ez lehetséges, hajnali 3 órakor. Urgh.

Ron ekkor hirtelen felkapta a fejét és elvigyorodott.

-Megvan! Elmondom neki, hogy milyen sokat segít azzal, hogy mindig ideadja a háziját és…

-Marha romantikus –vágott közbe Harry fintorogva. –Hermione el lesz ragadtatva. Már hallom is a harangok zúgását. És nézd! Turbékoló galambok! -mondta és kezével az ég… a plafon felé mutatott.

-Még nem fejeztem be –morogta Ron sértődötten. –De rendben. Ha te jobbat tudsz, hallgatlak. Avass be a szerelem titkaiba, ó Mr Potter, a csábítás ördöge!

Harry most már nem is tartotta olyan rossz ötletnek, hogy a párnáját közelebbről is bemutassa Ron fejének. De inkább nyugalmat erőltetett magára és elmondta barátjának egyetlen épkézláb ötletét.

-Mondjuk megmondhatnád neki, hogy már régóta tetszik neked, hogy csinosnak találod, hogy sokat jelent számodra… vagy valami ilyesmi.

Ron egy ideig mozdulatlanul maga elé meredt, majd lassan elvigyorodott.

-Te! Ez egész jó! –felelte nagy vidoran. –Igen, ez biztos jó lesz!

-Örülök –mondta láthatólag igen csekélyke örömmel Harry.

-Hát még én!

Ezzel Ron hanyatt vágódott az ágyán.

Harry boldogan felsóhajtott. Végre. Miért nem jutott ez hamarabb az eszébe? Néhány másodperc múlva ismét az álomvilág felé közeledett és már előre vigyorgott az azóta borsóméretűre változott Piton fején…

-És mi van, ha ő nem szeret?

Utállak. Harry már nem bírta tovább türtőztetni magát és szobatársaira való tekintet nélkül hangosan felnyüszített.

-Ron!!! Könyörgöm! Ne csináld ezt velem! Miért ne szeretne? Mindenki szeret! Elragadó alak vagy! Bár most épp nagyon meg tudnálak verni, de azért általában elviselhető vagy.

-Elviselhető??? Így álljak oda Hermione elé? Elviselhetően?

-Igen! Mert ha nem így állsz oda elé és nem fogod be most rögtön, esküszöm elmondom neki, hogy esténként mit csinálsz a takaród alatt!

-Jól van na. Most meg mit idegeskedsz? Nem értem mi bajod van.

Harry halk, zokogásszerű hangon felröhögött.

-Semmi. Nincs semmi bajom! Csak… csak aludjunk már végre –sóhajtotta fáradtan.

-Rendben.

-Éljen.

-Harry?

-Tessék?

-Kösz a segítséget.

-Nincs mit, Ron.

-És bocs.

-Semmi baj.

Úgy tűnt, mindkét fiú álomba merült. Harry épp egy hatalmas légycsapóval csapkodta Piton zsíros fejét…

-És mi van, ha még mindig Viki Krumot szereti…?

Reggelinél Hermione képtelen volt rájönni, miért volt újdonsült barátja vörös hajában egy tucat fehér párnatoll, szeme alatt pedig egy hatalmas gomblenyomat.

~Vége~