|
Kívánságok (Wishes) PG-13
2008.05.28. 21:33
 Summary: Esti csillagnézegetés...
Írta: Natty
Fordította: Rinoa
Eredeti cím: Wishes
Penna: 2008.05.28.
Megjegyzés: LadyBelial édes kis fanartja ihlette az irományt:
http://ladybelial.deviantart.com/art/HP-Stargazing-38013169
Figyelmeztetés: Fluffy slash.
Osztályzás: PG-13
Angol fic itt: http://isnt-it-a-pity.livejournal.com/9788.html
Kívánságok
- Ez meg az enyém. Látod? Ott van közvetlen…
- Tudom. Elég jól be tudom lőni a Nagykutyát, Sirius –nevetett Remus a hátán fekve, de nem túl hangosan, nehogy felébressze Jamest. – Ha elfelejtetted volna, együtt jártunk asztronómiára.
- Tudom, hogy tudod. Te mindent tudsz, Moony. De most fogd be és hagyj dumálni!
És ebben a pillanatban Remus arra gondolt, hogy ők ketten tényleg összeillenek. Mint a ragyogó Nagykutya és a sápadt Hold az égen. Furcsa egybeesések. Ezek ellen küzdött olyan sokáig, de végül hagyta, hagyj történjenek a dolgok maguktól. Mint az, hogy megbocsátott neki.
Sirius. Fényes és lángoló, ahogy megragadva mindkét csuklóját szenvedélyesen sóhajtja: „Kérlek, kérlek, ó, Istenem, Remus. Kérlek.”
Hatodév végére és az egész nyárra szüksége volt, hogy legyőzze az állandó csomót a torkában. De hetedév elején már annyira hiányzott neki, hogy nem bírta tovább. Piton undorodó tekintetére fittyet hányva a harmadik iskolai napon Sirius mellé lépett és megfogta a kezét. Miután elengedte, a szemébe nézett.
Valahogy nem tudott egyszerre rápillantani és hozzáérni. Hozzáérni szándékosan, jelentőséggel, érzelemmel. Mint amikor megfogta a kezét hetedik év elején, vagy akkor rég, hatodikban, közvetlen a tréfa után. A falnak nyomta és mint egy fuldokló ember, kapott a szája után. Hozzásimult, ahogy Sirius is őhozzá és visszacsókolta, miközben Remus tüdeje elszorult a fájdalomtól, és szorosan lehunyta a szemét. Utána egy teljes napig nem volt képes hozzászólni, és a dologról soha többé nem beszéltek. De amikor Sirius mögé és James mögé lép, és átlendíti mindkettejük vállán a karját, ujjai sóvárogva érintik Remust és egy kicsit megszorítják. Ezt Jamessel sosem csinálta.
- Mit gondolsz, mi lesz velünk, Tapmancs? –nem tehet róla, megkérdezte. De olyan mély hangon, ami a saját fülének is szokatlan. Peter a háttérben szuszog, és James tuti, hogy összenyálazta már a pólóját. Sirius láthatóan meglepődött a kérdésen és abba is hagyta a csillagászat-előadást.
- Hogy érted? – tudakolta óvatosan társa felé pillantva.
- Úgy értem, a suli után. Jövő hónaptól. A RAVASZ-ok meg minden után – Remus türelmetlenül várta a választ. Össze is ugrott a gyomra aggodalmában. Mi van, ha a barátai tovább élik dicső és gondtalan életüket, míg róla, a puhány vérfarkasról megfeledkeznek? Kisgyerek korában sosem érezte, hogy igazán élne. De amióta megismerte Jamest és Siriust, minden megváltozott. Vagy Lilyt, akit James annyira imádott. Remus néha szégyellte, hogy olyan irigy rájuk.
- Ez tök egyszerű, Moony –nevetett Sirius. –James és Lily összeházasodik, letelepszenek és lesz tíz szemüveges, vörös hajú babájuk. Pete elvesz egy kedves hugrabugos libát –hiszen csak ez a ház áll vele szóba-, és kövérke, szőke gyerekeik születnek majd nekik. Én auror leszek, veszek egy repülő motort, te pedig…
- Én nem akarok gyerekeket –jelentette ki Remus elgondolkodva. Már a gondolat is szörnyű volt, hogy amíg ő szánalmasan munkahelyet keres, félvér, valószínűleg vérfarkas-gyerekek várják odahaza. Jobb lett volna most megállítani az időt és örökre így maradni. Így mindig érezhetné Sirius lélegzetét a haján, James mindig összenyálazná a pólóját és Peter továbbra is békésen szuszogna a háttérben.
- Hát én sem –vágta rá Sirius és megborzongott. –Tehát Lily plusz Ágas, Féregfark és a hugrabugos csaj, neked pedig velem kell majd beérned.
Remus oldalra pillantott, elkapta a tekintetét és szélesen elmosolyodott. Az, hogy neki Siriusszal kell beérnie, egyáltalán nem hangzott rosszul. Kinyúlt, barátja kezét az övébe zárta és most nem sütötte le a szemét. Sirius keze egy pillanatra megrándult, de aztán elvigyorodott és összekulcsolta az ujjaikat. Remus egy pillanatig azt hitte, közelebb fog hajolni hozzá, de Sirius az égre emelte a tekintetét és felkiáltott:
- Nézd, Moony! Egy hulló csillag! Remélem, Regulus az.
Remus némán feküdt a hátán, attól tartva, hogy Sirius hamarosan elhúzza a kezét, vagy soha többé nem akarja megcsókolni. Lehunyta a szemét. Mocorgást észlelt maga mellett, majd valaki forró leheletét az arcán.
- Kívántál valamit?
- Igen –mondta Remus, majd a következő másodpercben érezte, ahogy Sirius gyengéden megpuszilja a szája szegletét. – De már nem számít, mi volt az.
Vége
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
